Mi volna, ha még nem is lenne puritán.

Az közismert, hogy a magyar miniszterelnöknek 4 hobbija van. A foci (vagy ha az nem, akkor a stadionépítés), a repülés (vetetett 3 kormánygépet, és időnként saját oligarcháitól vagyonkezelőitől is kölcsönkér egyet-egyet) és az evés.

A negyedik a puritánság.

Ezt még az egyik kormánypénzekből élő megmondó embere, Mráz Ágoston Sámuel állította róla 2016-ban. Ti, hogy Orbán közismerten puritán. A kormánypropaganda azóta ehhez azt is hozzáteszi rendre, hogy szerény is. (Az igénytelen jelzőt alkalmasint már túlzónak találták.)

Orbán azóta ennek számtalan jelét adta a közismert puritánságának.

• Úgy épültek például stadionok, mint ahogy a gomba nő eső után.
• Újabb és újabb kormánygépeket vettek.
• Valamint felmelegítette azt az ötletét, hogy fölköltözik a Várba.

Ez először még 2000 körül jutott eszébe, fel is újíttatta magának a háború óta romos Sándor-palotát. Még a belsőépítészeket is ő instruálta, az fel nem merült, hogy választás lesz, és esetleg nem marad miniszterelnök. De választás lett, és nem maradt. Medgyessy meg lepasszolta a renovált hivatalt a köztársasági elnöknek.

2010 után Orbán ismét elégedetlenkedett az irodájával, de először még nem el-, csak kiköltözött, a Nándorfehérvári terem mellett dolgozószobából magába a reprezentatív fogadóterembe, ahol

akkora irodája lehetett, mint Mussolininek anno.

De még ezzel sem lehetett elégedett. A hivatalos verzió szerint maga Kövér házelnök, aki természetesen semmilyen módon nem felettese, kötelezte arra, keressen magának másik épületet. Természetesen kizárólag azért, hogy ezzel is a hatalmi ágak szétválasztását szolgálja. 

Mivel a Sándor-palotából kidobni Ádert némileg zsenánt lett volna, ezért egy újabb épületet renováltatott magának, a korábbi karmelita kolostort.

Hogy a dolog minél puritánabb legyen, alig több mint 20 milliárd forintért. Hogy még annál is puritánabb, egyből egy luxuséttermet kértek fel, csináljon filléres menzát (majd behozzák az árát a fogadásokon).

A puritanizmusra egyetlen dolog látszott utalni, amikor lefestették az egykori kolostor korábbi refektóriumában lévő késő barokk freskókat. Igazi puritánság, a fal színe legyen fehér. (A műemlékvédelmisek csak annyit tudtak elérni, hogy később még helyreállítható módon mázolják le a falfestményeket.)

A puritánságot némileg árnyalta azonban, hogy a Miniszterelnökség által nyilvánosságra hozott képeken (mert akárkit nem engedtek be csak úgy fotózni) szerepelt néhány festmény is. Az Átlátszó ezek után kikérte a Nemzeti Galériától, milyen képeket kölcsönöztek Orbánnak.

A listán 34 festmény és 4 szobor szerepel.

• Köztük Egry József és Feszty Árpád 1-1 képe, és több XIX. századi magyar kismesteré.
• Van köztük porté Rákócziról, Szent Istvánról és Hunyadi Mátyásról. Kossuthról és Tisza Istvánról kép is szobor is. Utóbbi különösen fontos lehet a jelenlegi miniszterelnök számára. 
• Az egyetlen érthetetlen talán Kammerer Károly, Budapest első polgármesterének portréja.
• A többi tájkép, csendélet, esetleg csatajelenet. (Orbán megszokhatta a véres jeleneteket a Nándorfehérvári teremből.)

A képek becsült értékét a Nemzeti Galéria nem közölte, arra csak következtetni lehet abból, hogy két éve 5 festmény vettek az akkor még el sem készül épületbe nettó 282 millió forintért. Ha a műtárgyankénti közel 60 milliót átlagárnak tekintjük, abból az jön ki, hogy

a 38 műtárgy becsült értéke több mint kétmilliárd forint lehet.

És ehhez persze még hozzájön a fentebb említett 5 festmény 282 millióért. Meg azoknak az ára, amiket máshonnan kölcsönöztek. Vagy úgy vettek, hogy nem került nyilvánosságra. És ezek még csak a festmények.

Még jó, hogy Orbán puritán. Mi lenne akkor, ha még nem is lenne az.