- Az Európai Néppárt azért védi a Fideszt, mert a 12 magyar képviselő nélkül bajos lenne többsége az Európai Parlamentben.
- Erdogan megteremtette saját egyeduralmát, de a piac móresre taníthatja, Romániában viszont a szociáldemokraták az EU asszisztálása mellett vittek be komoly ütést a jogállamnak.
- Magyarországon a Tudományos Akadémia lett a legújabb közellenség.
Kelet-Európában nem Lengyelország, hanem Magyarország dolgozta ki a stratégiát a nemszeretem bírák nyugdíjazására. Orbán Viktor találta ki, hogy nem bocsátja el őket, hanem leviszi a nyugdíjkorhatárt, így szabadul meg tőlük. Ez volt az egyik utolsó lépés, hogy ellenőrzése alá vonja az igen erős igazságszolgáltatást. A független bírák ugyanis veszélyt jelentenek a bezárkózó autokraták számára, mert korlátozhatják azok hatalmának kiterjesztését. Ezért utóbbiak gyengíteni igyekeznek minden ilyen intézményt. Ilyenformán az első árulkodó jelek közé tartozik, amikor korlátozzák a bírói önállóságot. Magyarország és Lengyelország nagyrészt megúszta a súlyosabb uniós szankciókat, a Fidesz azért, mert az Európai Néppárt tagja, és ha kizárnák, akkor a frakció elvesztené többségét Strasbourgban.
A lengyeleknél most úgy áll, hogy ha átmegy a reform, akkor a kormánybefolyás 100 %-os lesz az igazságszolgáltatásban, két évvel a választások előtt. A hatalom az utóbbi 3 évben folyamatosan egyensúlyoz az alkotmányos rend fenntartása és aközött, hogy átcsúszik nyílt tekintélyelvűségbe. Ha valamely társadalom ragaszkodik a demokratikus elvekhez, akkor a farkasok, azaz az autokraták szívesen bújnak báránybőrbe, hogy észrevétlenül átvegyék a demokratikus intézményeket. Általában a választók már túl későn veszik észre, hogy a megválasztott erők által végrehajtott reformok a kiterjedt tekintélyuralomhoz nyitották meg az utat.
A vezércikk szerint Erdogan befejezte a nagy művet, azaz egyeduralmat alakított ki az országban, de lehet, hogy a török erős ember kénytelen lesz rájönni arra: a legnagyobb akadályt a piac jelenti számára. Hatalmát felhasználhatta volna okosan is, tehát hogy olyanokat nevez ki, akik képesek keresztülvinni a szükséges szerkezeti változtatásokat, hiszen Törökország egyre nagyobb gazdasági gondokkal birkózik. Az első rendelkezések azonban arról tanúskodnak, hogy az elnök vazallusokat állít a legfontosabb posztokra és sajátos, gyakran téves gazdaságpolitikáját nyomatja. Hogy a veje lett a pénzügyminiszter, az pontosan az, amitől a piacok tartottak. Arra ugyanakkor számítani lehetett, hogy az államfő megkapja a jogkört, és így ő dönthet a jegybank vezetőjének személyéről. Ám ez csak ráerősít a félelmekre, hogy megpróbálja ráerőltetni unortodox nézeteit a központi pénzintézetre.
Csakhogy a líra árfolyamának ingadozása és a részvények árának zuhanása figyelmeztető jel a nagy hatalmú vezér számára. Beüthet a valutaválság, amelyet májusban alig sikerült elhárítani. Az éves infláció a múlt hónapban 15 % volt, a folyó fizetési mérleg hiánya meghaladja a 6 %-ot. Abba kéne hagyni a növekedés forszírozását. Ám az unortodox politika folytatódik, de a vége az lehet, hogy az ország a fizetési nehézségek miatt kénytelen lesz az IMF-hez fordulni.
Ami a kinevezési gyakorlatot illeti, az olyan, tekintélyelvű nacionalisták forgatókönyvén alapszik, mint Putyin és Orbán. Tovább szorítja Törökországot a közép-ázsiai modell felé, vagyis az ország még jobban eltávolodik az európai demokráciától. Lehet, hogy itt leginkább a nemzetközi pénzügyi piacok képesek megálljt parancsolni Erdogannak.
A lap szerint az EU nem nézheti közönyösen, hogy Európa szívében, Romániában a jogtalanság állama alakul ki. Mert a korrupcióellenes ügyésznő leváltása a korrupt kormánypárt nagy sikerét jelenti, ám az unió egykedvűen tudomásul veszi a botrányos fejleményt. Laura Kövesi menesztése tragédia a gyenge román jogállam számára és egyértelműen mutatja, hogy teljes mértékben bevált a hatalom összpontosított támadása az igazságszolgáltatás ellen. A puccs mögött – Lengyelországtól eltérően – nem ideológiai megfontolások rejlenek. A korrupcióellenes ügyészség egyszerűen kellemetlenné vált, mert bizonyítékai alapján egy sor politikust vontak ki a forgalomból.
A szociáldemokraták szürke eminenciásának, Dragneának a személyében Kövesi különösen erős ellenfélre talált, noha azt választási csalás miatt már jogerősen elítélték. Ám ő frontális támadást hajtott végre. Két éve uszít a vádhatóság ellen, amivel a kormány a saját pénzügyi machinációiról tereli el a figyelmet. Ily módon meg tudja őrizni az irányítást és a politikának veti alá az igazságszolgáltatást. Hiába tüntettek százezrek az utcákon, mellesleg az utóbbi időben bénulni látszik az ellenállás. A nyugati szövetségesek figyelmeztetései sem hatottak. Dragnea érthetetlen módon továbbra is szalonképes. Az EU attól tart, hogy Keleten újabb veszélyforrást segít életre, méghozzá egy olyan országban, amely katonailag fontos Oroszország miatt. Ám az uniónak fel kell lépnie a demokratikus intézmények védelmében.
Az újság korábbi, legendás főszerkesztője látszatmegoldásnak tartja a Brüsszelben és Berlinben létrejött kompromisszumot a migráció ügyében. Theo Sommer hét ponton támasztja alá lesújtó véleményét az uniópártok között kialkudott egyezségről. 1. nincs menekültválság, naponta legfeljebb 10-en érkeznek Németországba. 2. Cseppet sem lesz könnyű megállapodni a visegrádiakkal a menedékkérők visszavételéről, de ez érvényes Ausztriára és Olaszországra is. 3. Nem túl rózsásak a kilátások az uniós csúcson jóváhagyott, EU-n kívüli gyűjtő központok ügyében. Albánia, Egyiptom és Tunézia máris nemet mondott, akárcsak Líbia. 4. Vágyálom, hogy a kiszűrt illegális migránsok ügyét 48 órán belül tisztázni lehet, és vissza lehet küldeni őket a kérelem alapján illetékes országba. 5. Egyhamar nem lesz hatékony a külső határvédelem. 6. Illúzió, hogy a menedékpolitika egységesítésével hamarosan mindenütt azonos normákat alkalmaznak, ideértve a dublini rendszer reformját. 7. Seehofer nem fog lenyugodni, a kecskére nem lehet rábízni a káposztát. Merkelnek meg kellett volna szabadulnia tőle.
Magyarországon most a Tudományos Akadémia jelent szálkát a hatalom szemében, így az MTA lett a központi támadások következő célpontja. A „Stop, Soros” még a migránsokat segítő civilek ellen irányult, de most már a kormány a jelek szerint az Akadémián is felforgató elemeket talál. Erre utal, hogy az innovációs tárcához csoportosították át az intézmény éves költségvetésének kétharmadát. A tudósok ugyan tiltakoztak, de félő, hogy ugyanaz a tekintélyelvű-központosító tudománypolitika tér vissza, amely a szocializmus végén volt divatban. Az MTA teljes állami ellenőrzésének csupán 1994-ben vetettek véget, akkor teremtették meg az anyagi függetlenségét, de az a jövőben már csupán az évi 125 millió eurós költségvetés egyharmadára vonatkozna.
A vitában a kormánypárti sajtó megpróbálta főként a társadalomtudományokkal foglalkozó kutatókat lejáratni. A Figyelő húszas listát tett közzé, köztük nem véletlenül olyanokról, akiknek a migráció a szakterülete. Így Sík Endréről, aki egyik tanulmányában egyértelműen bizonyította a kormány idegenellenességét. Kitért arra, hogy a hivatalos stratégiának része a civil társadalom megfojtása, a menekültek bűnbakká nyilvánítása, illetve az is, hogy ha bármi félresikerül, akkor azért Brüsszelt tegyék felelőssé. Fennáll a gyanú, hogy az uszítás egy boszorkányüldözés kezdetét jelenti, amint azt a civilek már megtapasztalták. Irodáiknál hetek óta tüntetnek Fidesz-aktivisták.
