- A magyar kormány továbbra is akadályozza a visszatoloncolásokat, mert olyan körülményeket teremt a szóban forgó embereknek, hogy pl. Németország már jó egy éve nem is küld vissza senkit
- Brüsszelben Orbán szolidaritás-gyilkos álláspontja kerekedett felül
- Bajban a forint, de a kormány és az MNB még egy ideig azt gondolja, hogy az unortodox politika képes dacolni a világgazdasági folyamatokkal is
Súlyosbodik a politikai válság Németországban, miután Seehofer kilátásba helyezte, hogy lemond mind belügyminiszterként, mind a CSU elnökeként, tekintve, hogy az uniós csúcson szerinte nem sikerült olyan megoldást találni, amely véget vetne a migránsok beáramlásának. Éjszakai sajtótájékoztatóján közölte azonban, hogy ma szeretne újra leülni az eddigi szövetséges CDU vezetőivel, utána dönt véglegesen a hogyan továbbról. A keresztényszociálisok 11 órán át tárgyaltak Münchenben a helyzetről és hírek szerint egységesen maradásra igyekeznek rávenni a politikust. Ő azonban ragaszkodik ahhoz, hogy vissza kell fordítani a bajor határról mindazokat a menedékkérőket, akiket más tagállamban már regisztráltak. Merkel szerint viszont a nemzeti külön út láncreakciót eredményezne, amitől összeomlana a schengeni rendszer.
A két uniópárt vezetése előzőleg külön-külön jóváhagyta a kormányfő, illetve a belügyminiszter álláspontját, ám Seehofer bejelentésével még tovább éleződik a vita. A politikusb azt állítja, hogy minden rosszul megy a német menedékpolitikában, amióta az ország csaknem 3 évvel ezelőtt felnyitotta a határokat a menekültek előtt, akik rettenetes körülmények között vesztegeltek Budapesten. A döntés töréshez vezetett Európában, Németországban és a CDU-CSU-n belül – tette hozzá a belügyi tárca vezetője. Ő teljesen hatástalannak tartja a múlt heti uniós csúcson született határozatokat. Merkel ezzel szemben azt hangoztatta, hogy közbeeső állomásról van szó, tovább kell dolgozni, de az alap bíztató. Ugyanakkor elismerte, hogy a helyzet igen súlyos, ám úgy gondolja, hogy a határellenőrzés ügyében elébe ment partnerének.
A német kancellár által bejelentett kétoldalú migrációs megállapodások nem árthatnak, csak az nem világos, miként akadályozzák meg, hogy a menekültek továbbvándoroljanak észak felé, miután valahol az EU területére léptek. Apró gond továbbá, hogy ezek a szerződések egyelőre nem is léteznek, arról nem beszélve, hogy ha létre is jönnek, egyáltalán nem biztos, hogy a mai Európában be is tartják azokat. Hiszen immár a dublini megállapodások is csupán papíron léteznek, a kormányok csak elvétve veszik vissza azokat, akik a menekültkérelem elbírálása során továbbálltak. Ezen a helyzeten változtatna Merkel a kiegészítő egyezményekkel.
Orbán Viktor azonban a lengyel és cseh kormánnyal együtt cáfolja, hogy ígéretet tett volna bármi effélére. Vagyis Magyarország továbbra is blokkolja a visszatoloncolásokat. Németország tavaly május óta egyetlen migránst sem tudott visszaküldeni a magyar félnek. Budapest ugyan alapvetően készen állnak ezeknek az embereknek a visszavételére, ám olyan bánásmódot alkalmaz, hogy a német hatóságok minden egyes esetben biztosítékokat követelnek, mármint hogy nem sérülnek az érintettek jogai. Ám az Orbán-kabinet idáig egyetlen egy alkalommal sem volt hajlandó ilyen garanciákat adni, pedig német részről 531 ügyben keresték meg. Hasonlóan problémás Görögország is.
A jobboldali lap úgy látja, hogy az önkéntesség jelszavával hosszú évek után felülkerekedett a Visegrádi Csoport – Magyarországgal az élen. Így most iratba foglalták, mit is jelent a szolidaritás: egyetlen ország sem köteles átvenni menedékkérőket a déli tagállamoktól. A brüsszeli csúcson a kormányok az „európai megoldás” szükségességének nyomása alatt alávettek magukat Orbán Viktor szolidaritás-mentesítő stratégiájának. Így jól látszik, hogy mit is takar a közös migrációs politika: lágerromantikát és azt, hogy menekülteket legfeljebb kegyelemből fogadnak be. A felelősség alapvetően Seehofert terheli, mert ő hirdette meg, hogy most vagy soha, amivel semmit sem nyert. Illetve hatalmas lökést adott a szélsőséges AfD-nek. És a párt le is fogja aratni ennek gyümölcseit az október közepén esedékes bajor választásokon. Annak idején Franz-Josef Strauss is engedte, hogy befolyásolják az érzelmei, ám közben azért megőrizte a józan eszét.
Európai populista szövetséget javasol a szélsőséges olasz Liga vezére a jövő évi EP-választásokra. Salvini azzal érvel, itt az alkalom, hogy legyőzzék az elitek földrészét. Az újság megjegyzi, hogy a belügyminiszter, akinek népszerűsége egyre csak nő odahaza, az EU-n belül az egyik legrombolóbb politikus. Mindenben szembemegy Brüsszellel és egy sor kormánnyal, a gazdaságpolitikától kezdve, a bevándorláson át a külügyekig. Szerinte az európai választások népszavazást jelentenek majd az eddigi politikai vezetésről, a bankokról, a pénzügyekről, a migrációról, a népek és a munka kontinenséről. Hozzátette, hogy őt büszkeséggel tölti el a populista jelző, és úgy gondolja, hogy a leendő összefogás győzni fog.
Salvini jó kapcsolatokat épített ki a szélsőséges francia Le Pennel, a német AfD-vel, illetve az unión kívül Putyinnal. (Orbán Viktort az egyik példaképének tekinti – a szerk. megj.) Igen kemény álláspontot képvisel a menekültek ügyében, ám hogy Itáliának ki kell lépnie az euróövezetből, azt már nem sürgeti olyan hangosan, mint korábban. Jelenleg rendkívül magabiztos, tegnap pl. azt ígérte, hogy a Liga 30 évig hatalmon marad. Hozzáfűzte: Olaszország nem fél senkitől.
Gondot okoz a forint gyengesége, miután az árfolyam mélypontra zuhant az euróhoz képest. A gazdasági adatok ugyan jók, ám a befektetőknek egyre kevésbé ízlik, hogy a jegybank változatlanul rendkívül laza pénzpolitikát folytat. A helyzet egyre nagyobb nyugtalanságot vált ki, a kormányszóvivő pl. azt közölte, hogy spekuláció eredményezhette az értékvesztést, ám ezt az MNB szokatlan módon cáfolta. Ránézésre Kovács Zoltánnak igaza van: jól alakul a hazai gazdaság. Az idén a növekedés reálértékben elérheti a 4 %-ot, a fizetési mérleg jelentős többletet mutat, aminek meg kellene támogatnia a forintot.
Csakhogy Magyarországra is kihatnak a nemzetközi pénzpiacok viharai, az, hogy egyre nagyobb a bizalmatlanság a feltörekvő gazdaságokkal szemben. Az amerikai kamatemelés kevéssé vonzó célponttá teszi ezeket az államokat a befektetők szemében. Ilyen háttér előtt még inkább feltűnik, hogy a Nemzeti Bank igencsak elengedte a gyeplőt. Veszélyforrásnak tűnik a jelentős külföldi adósság is. Így most elemzők arra számítanak, hogy Matolcsy Györgyre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy kövesse a cseh példát és szigorítson a monetáris politikán. Ám Budapesten várhatóan még egy darabig elvitáznak a forint helyzetéről.
