- Orbán ott tart, hogy nyíltan közli: meg akarja reformálni a konzervatív európai pártcsaládot.
- A tömeges migráció következményeként súlyos bajban az EU, de ebből csak együttes erővel tud kikászálódni, mert különben rámehet.
- Magyarországon a menedékkérelem átvétele jelenti az utolsó humánus aktust a migránsok esetében.
A Fehér Ház megerősítette, hogy Trump valóban felhívta telefonon Orbán Viktort, mégpedig azért, hogy gratuláljon neki újabb választási győzelméhez. A téma a nemzeti határok erős védelme, illetve a közelmúltban lezajlott amerikai-észak-koreai csúcstalákozó volt. A jelentés megjegyzi, hogy a magyar vezető a bevándorlás ügyében elfoglalt kemény álláspontjáról, illetve a Soros György elleni bírálatokról ismert. Arra is kitér a tudósítás, hogy elődeitől eltérően az amerikai elnök nyíltan dicsér, illetve ölel keblére tekintélyelvű vezetőket.
Orbán Viktor szeretné, ha a Fidesz az Európai Néppárt tagja maradna, de el tud képzelni más utat is. Ez emeli ki a konzervatív lap a politikus beszédéből, amelyet az internetes kiadás a címlap vezető sztorijaként közölt. A Helmut Kohl emlékére rendezett budapesti tanácskozáson a magyar vezető úgy értékelte, hogy az EPP súlyos hibákat követett el. Így hagyta, hogy bevonják egy populista-ellenes népfrontba, ahelyett, hogy a népre hallgatott volna. Orbán azonban a migráció vagy a családpolitika ügyében nem kíván kompromisszumot kötni, mint mondta, itt nincs középút. Jelezte, hogy meg kívánja reformálni a kereszténydemokrata pártcsaládot, a jelszó: vissza a gyökerekhez! Az utóbbi időben jó néhány jobboldali nyugati politikus arra figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy az nem lépheti át a vörös vonalat a többi közt Soros, a civilek és a CEU ügyében.
Az Andrássy Egyetemen tartott konferencián Orbán szokatlan módon kifejezetten állást foglalt a Néppárt kapcsán, amikor arról beszélt, hogy annak melléfogásai nem adnak okot a magyar kormánypárt számára a távozásra. Ugyanakkor kifejtette, hogy a sikereket nem Brüsszelben, hanem nemzeti keretekben vívták ki. Az EPP pedig azért vesztett erejéből és befolyásából, mert élenjáró pártjai rossz válaszokat adtak a felmerülő kérdésekre. De a már említett populista-ellenes népfront, benne a kommunistákkal, a zöldekkel, szociál- és kereszténydemokratákkal, nem gyengíti, hanem éppen ellenkezőleg, erősíti azokat, akik ellen irányul. A továbbiakban azt állította, hogy Magyarország naponta 12 ezer bevándorlótól védi meg Németországot. Továbbra is elutasítja a kvótát, szerinte itt sosem lesz egyetértés. Junckerről szólva úgy foglalt állást, hogy annak teljesítményét lerontotta három kapitális kudarc: hagyta kiválni Nagy-Britanniát és nem óvta meg a közösséget a migránsoktól és nem ismerte fel a kelet-nyugati egyensúlyt.
Európában a bevándorlás körüli bonyodalmak azt tanúsítják, hogy maga az olvasztótégely olvad. A migrációs válság hasadáshoz vezet, és könnyen lehetséges, az egész EU szétesését eredményezi. Így elképzelhető, hogy egy nap a történészek azt írják majd: a hatalmas népvándorlás legyűrte az európai tervet, feltárta az egész integráció gyengeségét és a választókat ismét a nemzeti politika felé terelte. Igaz, hogy a földrészen a lakosság egyre öregszik és száma csökken, ám az államok mégsem hajlandók nagy számban képzetlen embereket befogadni. De hát a történelmi gyanakvások és főleg a nők szerepének eltérő megítélése miatt valóban nem egyszerű a beilleszkedés a muzulmánok számára. Közben viszont igen nehéz ellenőrizni a tengeri határt.
Úgy tűnik, hogy a migráció végzetes lesz a nagy, hagyományos politikai erők számára. Populisták már hatalmon vannak az osztrákoknál, cseheknél, görögöknél, magyaroknál, olaszoknál és lengyeleknél. De 11 olyan populista párt létezik, amely már 20%-nál nagyobb támogatást ért el, így az ilyen kormányok száma akár meg is kétszereződhet. És nemigen látszik, hogy az unió képes lesz egységes stratégiát kidolgozni, a nemzeti határok megerősítése egyszerűbbnek tűnik. A szakadás akkora veszély, hogy nem kizárt: ahhoz képest a Brexit csupán lábjegyzet lesz a történelemkönyvekben.
Veszélyben az Európai Unió, mert szétrobbanthatják a menekültválság utóhatásai. Németország maga is bajba került, és ha Merkel megbukik, mivel a CSU pánikba esett az AFD előretörése láttán, akkor hatalmas lökést kap a szakadás irányzata. A földrész lakosságának nagyobbik része a válságot úgy érzékelte, hogy a hatalom nem képes kellőképpen ellenőrizni a helyzetet, idegen kultúrák kerekednek felül. Ha nem sikerül változtatni ezen a benyomáson, akkor győznek a szélsőjobbosok, illetve a jobboldali populisták, miközben csupán álmegoldásokat kínálnak. Ilyen állapotok közepette kulcsszerep jut az osztrák kancellárnak. Segítheti a kettéválást, amire a szélsőséges Orbán és Kaczynski már jó ideje, Salvini és Seehofer pedig újabban törekszik.
A kérdés az, hogy pár nappal az osztrák uniós elnökség előtt Kurz valóban Európa ellenségeinek bajnoka akar-e lenni, vagy inkább a közös ügyet tartja szem előtt. Az arra hajlandók tengelye fölöttébb kétes figurákból áll: Salvini félfasiszta. Orbán antidemokratikus autokrata. Seehofer populista, akit a kétségbeesés és Merkellel szembeni elutasítás hajt. Ausztria nem állhat erre az oldalra. Kurz ugyan azt mondja, hogy egyenlő félként kell tárgyalni az olyanokkal, mint a magyar kormányfő vagy az olasz belügyminiszter, ám félő, hogy az igazi szélsőségesek nem állnak kötélnek. A történelem azt igazolja, hogy a „megszelídítés” sohasem sikerült. Európának vissza kell szereznie az ellenőrzést, de ez csak középről, az együttműködés révén lehetséges. Merkel menekültpolitikája bajban van, de ez még nem jelenti azt, hogy beválna az embertelen és a demokráciának ellentmondó megoldás, tehát hogy szánalmasan bánjanak a migránsokkal.
Magyarország bezárkózik. Ezt tapasztalta az újság munkatársa a röszkei tranzitövezetben, ahová – Tompához hasonlóan – naponta csupán egyetlen menedékkérőt engednek be, őket is csupán munkanapokon. Ám Orbán Viktornak még ez is sok. A Stop Soros egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti azokat az ügyvédeket, illetve civileket, akik menekülteket segítenek. Amúgy a zónában a szerencsés kiválasztott átadja a papírjait és ezzel véget is érte az emberség az orbáni magyar állam részéről. Helyi politikusok bírálják a miniszterelnököt, de azzal is tisztában vannak, hogy a választóknál bejön, ha a kormányfő folyton egészségügyi és terrorkockázatnak minősíti a migránsokat. És most már az EU-ban, valamint a Balkánon is népszerűsíti a teljes elriasztás irányvonalát.
A tranzitövezetben nagyjából 3-4 hónapot kell várni, ami teljes unalomban, sőt, a gyerekek esetében sokszor traumatikus élményekkel telik el, de akit továbbengednek, az sem kap semmiféle segítséget, hogy lakást és munkát találjon. Pardavi Márta, a Helsinki Bizottságtól hozzáteszi, hogy a hatalom meg akarja félemlíteni a civil társadalmat. A menekülteket támogató NGO-kat egy ideje már az állam ellenségének állítják be. Pardavi úgy látja, hogy megpróbálják kiéheztetni és megfojtani őket. A cél, hogy adják fel, vagy menjenek el az országból. És bár a közvélemény még bízik a civilekben, Orbán szeretné lejáratni a független hangokat. Krekó Péter fontosnak tartaná, ha az Európai Néppárt, azon belül is elsősorban a CDU-CSU tisztázná a Fidesszel, hogy az meddig mehet el. Ám ez ügyben riasztóan kevés történik. Ezért igen valószínű, hogy szerdán átmegy a Parlamentben a „Stop, Soros”-csomag.
