- A visegrádi államok tesznek Berlinre, már amennyire ez a gazdasági függés állapotában lehetséges, viszont az olasz változások akár az EU végét is elhozhatják.
- Az erős emberek mindenütt hasonló módszerekkel gyűrik le a zsenge demokráciákat, de azért nyomulásuk nem végzetszerű.
- Ausztria négy nyugat-balkáni államban kívánja őriztetni az általa kiutasított menedékkérőket, amíg azokat haza lehet zsuppolni. Kurz tervei akár Merkel bukását is előidézhetik.
Az unió lakossága számára a bevándorlás és a terrorizmus jelenti a legfőbb gondot, ezen belül a migráció miatt három olyan államban aggódnak a leginkább, ahol az csak minimális mértékben jellemző: Magyarországon, Csehországban és Észtországban. Ugyanakkor erősödik a bizalom az EU iránt és az emberek derűlátóbbak a jövőt illetően is. Ezt mutatja a Bizottság legújabb közvélemény kutatása a 28 tagállamban. A jó félmilliárdos össznépességből 38% mondta azt az Eurobarometernek, hogy menekültkérdésnél nincs fontosabb. 29% a merényletek lehetőségét tette az első helyre, de itt a magyarok nincsenek benne az első hétben. Ellenben a fél évvel ezelőtti 41%-kal szemben most 42 válaszolta azt, hogy hisz az integrációban, 48% viszont továbbra is szkeptikus. Paradox, hogy Brexit ide vagy oda, Nagy-Britanniában – 58%-kal – három éve nem volt akkora a bizalom Brüsszel iránt, mint most. Az egész EU-t nézve szintén 58% gondolja úgy, hogy Schengen jó dolog.
Economist
1. Németországnak problémás a viszonya a Visegrádi Csoporttal, ám Berlin korlátozott nemzetközi befolyására utal, hogy a V4-eket nemigen érdekli, mit gondol Merkel. Olyannyira nem, hogy a viszony mostanában mélypontra került. Német oldalról tekintve a kapcsolat a csehekkel és a szlovákokkal barátságosabb, mint Magyarországgal, nem is beszélve Lengyelországról. De a benyomás az, hogy a térség távolodik a német politikától. Ennek egyik oka, hogy a kancellár három éve az érintett államok megkérdezése nélkül húzta fel a sorompókat a menekültek előtt. Az ellenérzéseket csak fokozta a kvótadöntés. Nem egyértelműen boldogok Keleten a német tőke hatalma miatt sem. A háborús emlékek folytán az olyan tekintélyelvű vezetők, mint Kaczynski és Orbán, könnyen rájátszhatnak a németellenes érzelmekre, lásd a Szabadság téri emlékművet. Az Északi Áramlat 2 tovább ront a helyzeten a lengyelek esetében.
Minden gazdasági erő ellenére Berlin nem volt képes rávenni a négyeket, hogy azok befogadjanak pár száz migránst. Merkel ma már többet beszél a külső határok védelméről, amit a visegrádiak szorgalmaznak, mint a menekültek befogadásával együtt járó terhek megosztásáról. Emellett Németország nem úgy érzi, hogy túl sokat tudna tenni az EU-n belül az autokrácia nyomulásával szemben. Ez magyarázza, hogy a kancellár nem ítélte el Orbán támadásait a civilek, illetve az ellen, hogy a politikus az antiszemitizmussal kokettál. A kereszténydemokraták védik a Fideszt, nehogy azt kizárják az Európai Néppártból.
Az óvatosság egyik magyarázata az, hogy egyre erősebb Kína jelenléte a régióban, de vannak akik idesorolják azt is, amit az amerikai kormányzat csinál. Főleg a német üzleti világ, valamint a CSU amellett van, hogy meg kell nyerni a V4-eket. A berlini kabinet inkább ott látja a megoldást, hogy szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat Franciaországgal, a visegrádiakat pedig a lazábban kötődő partnerekhez kell átsorolni. A kancellár a demokratikus normák számonkérését már így is ráhagyja Brüsszelre. De a jelek szerint igaza volt Kohlnak, aki azt mondta, hogy ha stabil Európát akarunk, akkor Németországot szoros szövetségeseknek kell körülölelniük. Jelenleg ugyanis új falak emelkedtek a régióban és a földrész félhegemón vezetője képtelennek látszik eltávolítani azokat.
2. Az erős emberek felemelkedése jelenti a legnagyobb veszélyt a pluralizmusra nézve a gyenge államokban, ahol még nem tudtak megszilárdulni a fékek és ellensúlyok. A pénzügy válság óta riasztóan romlott a demokrácia állapota, de azért itt differenciálni kell. Amerikában az intézmények feltartóztatják még a leghataloméhesebb elnököt is. Az éretlen demokratikus rendszerekben viszont gyorsan előre tudnak törni a keménykezű vezetők, Venezuelától Magyarországig. Módszereik nagyon hasonlóak. Általában négy szakaszban rombolják le jogállam védelmi falát. Először is kell hozzá az általános elégedetlenség a fennálló renddel szemben. A magyarokat megrendítette hitelválság, majd menekülthullám. Az önjelölt vezérek azután kijelölik, hogy a dühös szavazóknak kit kell felelőssé tenniük. Ez nálunk Soros György. Amikor pedig már a félelmet meglovagolva megszerzik a hatalmat, szépen felszámolják a szabad sajtót, a független bíráskodást, vagyis ami „liberális” egy liberális demokráciában.
Ez már az illiberális demokrácia fokozata, amelyben aláásták az egyéni jogokat és a jogállamot, de az erős emberek itt még előadhatják, hogy demokraták. Hiszen szabadnak látszó választásokon győznek. Ám az utolsó szakaszban jön a demokrácia halála, hiszen véget vetnek a liberális intézményeknek. Elhallgattatják a független megfigyelőket, átalakítják a választási körzetek határait, megváltoztatják az alaptörvényt. A folyamat azonban nem elkerülhetetlen és nem gyógyíthatatlan. Még Törökországban is jók ellenzék esélyei a választások megnyerésére. Ugyanakkor közös az erős emberekben, hogy sokszor letaglózza őket a korrupció miatti felháborodás.
Mindennek vannak tanulságai: először is, hogy fontosak az intézmények. A független bírák és a lármás újságírók a demokrácia első védvonalát alkotják. A támogatóknak és a civileknek meg kell kettőzniük erőfeszítéseiket a jogállam és a szabad sajtó érdekében, bár az autokraták bizonyosan idegen ügynökként bélyegzik meg őket. További lecke, hogy a visszalépést a megalkuvó erős emberek mozgatják, nem pedig az, hogy az emberek átveszik az illiberális ideológiát. Emiatt ezek a rezsimek törékenyek. Amikor a tekintélyelvű politikusok túl pofátlanul lopnak, azt nem lehet eltitkolni a nép elől. Végül pedig számít az érett demokráciák példája. Hiába ütközik bele odahaza korlátokba Trump, a világban terjed a példája: a sorozatos hazudozás, az, hogy diktárokhoz törleszkedik és leendő autokratákat fedez. Összefoglalva: nincs szó arról, hogy vége volna a demokráciának, de bajban van a rendszer és olyanok kellenek, akik megvédik.
A lap a parndorfi embercsempészekre kiszabott kecskeméti ítélet kapcsán azt írja, hogy annak idején a 71 ember halála nyitotta fel a határokat. A tragédiával egy időben ugyanis teljesen véletlenül Bécsben volt szinte minden olyan politikus, aki számított a migránsügyben, Macedóniától Németországig, az egyetlen Orbán Viktort leszámítva. A tanácskozás közben érkezett a hír halálkamionról és a döbbenet még a záró sajtótájékoztatón is a részvevők arcára volt írva. Láthatólag bizonyítékot nyert a baloldal jelszava, hogy a határok végzetesek. Innentől lehetett látni a fordulatot a német és osztrák menekültpolitikában. Alig egy hét múlva Merkel és Faymann, az akkor bécsi kancellár megegyezett, hogy emberiességi okokból beengedik a Magyarországról érkező tömegeket, ami egyben tudatos elhatárolódást jelentett a magyar vezetőtől. Ő éppen akkor zárta le a déli határt a kerítéssel.
A kommentár keménynek nevezi, hogy 25-25 évi szabadságvesztést szabtak ki a parndorfi dráma négy fő vádlottjára, csak éppen az ítélet túl későn, három év elteltével született meg. Mert egy pár embercsempész most megfizet, a nép nevében igazság szolgáltatott. Ám bármennyire is rettenetes a 71 ember szörnyűséges végzete, az csak a jéghegy csúcsát jelenti. Menekülők ezerszám vesztik életüket és valami egészen különleges körülmény kell ahhoz, hogy ezek az esetek eljussanak a nyilvánosságig. A Parndorfnál talált kocsi esete ilyen volt, Merkel utána nyitotta meg a határokat. Ám látnivaló, hogy mennyi minden változhat meg három év alatt, miközben az igazság malmai lassan őrölnek.
Ha Olaszország eltávolodik az unió eddigi politikájától, az valószínűleg közelebb hozza az EU végét – mutat rá a hetilap elemzése. Mert idáig csupán Orbán Viktor és más jobboldali populisták követelték, hogy Európa állja a menekülthullám feltartóztatásának számláját. Rajtuk túl lehetett lépni, ám Itália más, a 3. legnagyobb gazdaság a szervezeten belül és idáig erősen támogatta az Európa-tervet. De most Salvini a migránsok és segítőik körüli zajkeltéssel a tényleges olasz miniszterelnökké lépett elő, és egyben az európai jobboldal új, erős hangadója lett. Nem úgy néz ki, hogy ez most az irgalom, a testvériesség, az emberiesség ideje volna. Láthatóan sok ember besokallt a rengeteg idegentől. És mivel ezt a baloldal nem érzékelte időben, jó pár helyen, így a magyaroknál, lengyeleknél és immár az olaszoknál is a jobb-, sőt a szélsőjobb diktálja az ütemet.
A baloldal tiltakozik, de ily módon besétál a csapdába, hiszen a másik fél azzal vádolja, hogy támogatja az illegális bevándorlást, Sorossal a háta mögött. Ráadásul ha ismét nyerni akar a választásokon, akkor Salvininek napirenden kell tartania a menekültkérdést. De hogy miként szeretné megoldani a problémát, arról nem beszél. Illetve amíg hatnak az Afrika megerősítésére teendő lépések, addig évek telnek el. És addig mi legyen az ottani lakossággal? És miként lehet biztosítani Európa külső határait? Mellesleg az olasz kormány egyetlen fityinget sem irányzott elő a fekete kontinens számára, a nem létező milliárdokat a saját lakosságra kívánja költeni. Afrikára meg csak áldozzon az EU.
Sajtóhírek szerint Ausztria arról tárgyal Szerbiával, Albániával, Macedóniával és Koszovóval, hogy a négy ország területén táborokat hoznának létre és a későbbiekben, amint az lehetővé válik, onnan toloncolnák ki mindazokat a migránsokat, akiknek kérelmét az osztrák hatóságok elutasítják, és eredetileg a Balkánon át érkeztek. Vagyis átmenetileg őriznék ott őket, a hazaszállításukban pedig az EU határvédelmi ügynöksége működne közre. A tervet támogatja Dánia és Hollandia is, Franciaország viszont ellenzi. Utóbbi arra hivatkozik, hogy nem lehet a Balkánon menekülttáborokat létesíteni az unió számára. Kurz ugyanakkor nem ért egyet azzal az olasz elképzeléssel, hogy afrikai gyűjtőtáborokban menedékért lehessen folyamodni, mert attól tart, hogy ez a lehetőség sokakat csábítana ezekbe a létesítményekbe. Idetartozik, hogy a kancellár a héten felvetette: az illegális migráció megakadályozására létre kell hozni az arra hajlandó államok tengelyét, elsősorban Berlin és Róma bevonásával. A Die Presse úgy ítéli meg, hogy szövetségesnek kell tekinteni a Visegrádi Csoportot is. Egyébként Kurz egy hét múlva jelen lesz Budapesten a négyek tanácskozásán.
Die Presse
1.Az újság úgy értesült, hogy az osztrák kancellár az unió leendő elnökeként munkamegosztást igyekszik kialakítani. Eszerint a külső határok védelme érdekében a Nyugat-Balkánon Ausztria mozgatná a szálakat, Észak-Afrikában pedig Olaszország. Az biztosnak látszik, hogy a már említett táborokért a négy érintett balkáni kormány pénzt akar. Egyelőre azonban Bécsben azt elemzik, hogy a jogi feltételek mennyire adottak a tervhez. Az osztrák elképzelésnek része az is, hogy a Frontex, vagyis a határvédelmi ügynökség visszavihesse Afrikába mindazokat, akiket a Földközi-tengeren ment meg. Ott is lennének gyűjtőtáborok. Merkel ugyanakkor az arra kész államok tengelyével szemben európai megoldást akar.
2. Az osztrák konzervatívok egyik képviselője kijelentette, hogy a Néppártot, illetve Ausztriát nem fűzik különösebben szoros kötelékek Magyarországhoz. Azon kívül az ország nem tagja a V4-eknek. Lukas Mandl ezt arra válaszolta, hogy nem orbanizálódik-e az osztrák politika. Mint mondta, Kurz nagyon is szükségesnek tartja, hogy a konstruktív nyugati erők véghezvigyék az EU reformját, ahogy azt Macron és a holland miniszterelnök felvetette. Ehhez azonban el kell kerülni a megosztottságot. Azaz hidat kell építeni, amihez türelemre és jó érvekre van szükség. De az unió sikerre van ítélve, nincs más választása.
A lap úgy mutatja be az osztrák kancellárt, mint aki teljesen rácáfolt azokra, akik túl fiatalnak és tapasztalatlannak tartották a tisztségre, sőt, most már ott tart, hogy alapvetően megváltoztassa Európa képét. Utóbbi azt jelenti a 31 éves politikus részéről, hogy közvetítőként visszategye Ausztriát a nemzetközi politika térképére, illetve segítsen megfordítani a migrációs hullámot. Bécs a jövő hónaptól látja el az EU soros elnöki teendőit és ehhez Kurz azt választotta mottóul: Európa, amely véd. Azokhoz szól, akik elutasítják a tömeges bevándorlást és félnek a globalizációtól. Ehhez erősíteni kívánja a határvédelmet, illetve szigorítani a menedékpolitikát. Fellépése nyomán a földrész távolabb kerülhet a Merkel-féle nyitott kapuktól, de még a német kancellár távozását is felgyorsíthatja. Bebizonyította, hogy berlini kollégája tévedett, amikor 3 éve azt mondta, hogy nem lehet lezárni az országhatárokat, illetve szavazatokat elhódítani a szélsőjobbtól.
Ehhez átvette a szélsőjobb több programpontját, sőt koalícióra lépett velük. Amikor a héten Berlinben Merkel mellett állt, az ellentmondás nem is lehetett volna nagyobb kettejük között. Kurz dinamikus, kifogástalanul öltözött volt, aki egyértelműen és határozottan beszélt, míg német kollégája nem 63, hanem kétszer annyi idősnek látszott. Mint akinek már rég lejárt a szavatossági ideje. Viszont úgy néz ki, hogy az osztrák politikus összeáll a német, illetve olasz belügyminiszterrel a migráció ügyében, ami tektonikus változásokat vetít előre. Szándékait az vezérli, hogy mindig felméri, mit akarnak a választók. A következő hat hónapban várhatóan megpróbálja egybeterelni az európai nacionalistákat.
