Nagyszerű hír érkezett: Kásler Miklós emberminiszter Németh László-díjat adott Takaró Mihály irodalomtörténésznek.

A létező legadekvátabb díjátadás az elmúlt évekre visszapillantva. A díj Németh Lászlóról lett elnevezve. Arról a Németh Lászlóról, aki a vészkorszakban Zelk Zoltánt bújtatta. Zelk, olvasván Németh László munkáit, egy ízben ezzel fordult Németh Lászlóhoz:

"Tudod, Lacikám, ha nem írtad volna meg ezeket, akkor most nem kellene bújtatnod.”

A díjat Takaró Mihály kapta,

• Wass Albert, Nyirő József és Tormay Cécil hatalmas tisztelője és kutatója,
• aki amúgy Kertész Imrét nem tartja magyarnak,
• Petri Györgyöt nem tartja költőnek,
• s Spiró Györgyöt nem tartja embernek.

És a díjat az a Kásler Miklós adta át, aki szerint

„a magyar államapparátus a keresztény értékeket gyakorolja”

, aki szerint

„a magyarság küldetéstudattal érkezett a Kárpát-medencébe”,

s aki szerint nemcsak a keresztény kultúra és a hagyományok szétverése zajlik,

„hanem egyszerűen az emberi lét alapjainak, a természeti törvényeknek a lebontása történik.”

Ez így rendben is van, csupán azon kellett elgondolkodnom, hogy miként is bontják le egyesek (tudjukkik) a természeti törvényeket? Tegnap például felhívott telefonon egy kedves barátom (ismert író), s miközben beszélgettünk, egyszeriben lebontotta a gravitáció törvényét, s a szobámban hirtelen röpködni kezdtek a fotelek és a könyvek, a konyhából pedig huss, kirepült a beépített konyhakredenc. Aztán rájöttem, hogy Kásler Miklós egykori egyetemi KISZ-titkár (ha valaki már elfeledte volna: Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség), az egzakt természettudományok képviselője, jelenleg miniszter,

épp csak a fogalmakkal nincs tisztában,

s nem a természeti törvényekre gondolhatott (ha gondolt egyáltalán bármire is), hanem az „örök” és „változatlan”, a pozitív jogot megelőző transzcendens természetjog fogalmára. Arra, amelynek egyetlen autentikus értelmezője a katolikus egyház.

Erre persze hivatkozhat nyugodtan Kásler Miki, a jó férj, a remek apa, a nagyszerű barát és a pompás haver, de elgondolkodtató, ha miniszterként ezt kívánná beemelni az állami jogalkotás rendszerébe.

Hacsak nem a teokrácia (Theosz = Isten és krateia = uralom) építése a cél, ahol a világi hatalom legfőbb forrása az Isten, ahol a hatalom a papság, valamint az egyházi hatalommal is rendelkező uralkodó kezében van, s ahol az egyházi és állami intézmények szoros egységben működnek (lásd például az ókori Egyiptom, a középkori Krisztus-királyságának teóriája, a mai Vatikán, Irán vagy Szaúd- Arábia.

Ha mégis Magyarország a közeljövőben teokratikus állammá alakulna át, Kásler Miklós, eddig is  többszörösen bizonyított felkészültségére tekintettel, nyugodtan elszegődhetne valamely plébánián segédharangozónak.   

Vendégszerző a blogon:

Gábor György vallásfilozófus

Fotó: 444