- Szíjjártó azt bírta mondani egy amerikai tévének, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány azért megy el Budapestről, mert titkolni próbálja, honnan van a pénze;
- Már a jó 30 évvel ezelőtt válság is bizonyította, hogy a nemzeti út nem jelent alternatívát a liberális demokráciához képest, ellenben igen veszélyes;
- Orbánnak téves képzetei vannak a kereszténydemokráciáról - hogy tisztán lásson, ahhoz legalább valamennyire el kellett volna mélyednie Jézus tanításaiban.
A „Stop, Soros” elvetetésére szólította fel a magyar kormányt az Európa Tanács. A szervezet emberi jogi biztosa azt hangsúlyozta közleményében, hogy a javaslat, amely egy évig terjedő börtönbüntetéssel sújtana mindenkit, aki segít a menekülteknek, kárt okozna a segélyszervezeteknek és szítaná az idegengyűlöletet. Dunja Mijatovics rámutatott: a hatalomnak el kell kerülnie minden olyan lépést, amely bünteti, megbélyegzi a bevándorlás területén dolgozó civil szervezeteket, vagy bármilyen más módon hátrányos azok számára. A jelentés hozzáteszi, hogy a tervezet része Orbán Viktor kampányának az EU migrációs politikája, illetve Soros ellen. A napokban a javaslat ellen foglalt állást az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is.
A Soros-alapítvány teljes képtelenségnek minősítette azt a magyar állítást, hogy európai irodája azért hagyja el Magyarországot, mert el akarja titkolni, hogy honnan van a pénze. A vádat Szíjjártó Péter erősítette meg az amerikai tévének, de bizonyítékkal nem szolgált. Válaszul az OSF szóvivője, Laura Silber azt közölte, hogy azért mennek el Budapestről, mert nem látják biztonságban a munkatársaikat, a hatalom megfigyeli őket, miután Orbán Viktor nemzetbiztonsági kockázatot emlegetett velük kapcsolatban. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az alapítvány pénzügyeit közzétették a honlapjukon és az sem titok, hogy Soros Györgytől kapják a forrásokat a munkához. A tudósítás kiemeli, hogy Orbán Viktor álláspontja kérlelhetetlen a migráns-ügyben, a gyújtogató politikus a kampányban a határok védelmét, a biztonság erősítését ígérte, és beharangozta a ’Stop Sorost’ is.
A külügyminiszter tagadta, hogy a hadjárat, amely a bírálók szerint idegengyűlölő és Soros esetében antiszemita, a korrupcióról igyekezne elterelni a figyelmet. Szerinte itt alapvető értékvitáról van szó a befektetővel. Azt bizonygatta, hogy az üzletember meg akarta buktatni a Fideszt a választásokon és most nagyon bántja, hogy ez nem sikerült. Hozzátette, hogy ennek következményeivel számolniuk kell azoknak a szervezeteknek, amelyek az ország nemzetbiztonsága szempontjából ártalmas dolgokat csinálnak.
Európának szüksége van a civilekre, ezért meg kell védeni őket. Így látja a helyzetet a brüsszeli Nyílt Társadalom Intézet vezető politikai elemzője. Natacha Kazatchkine szerint a Nyílt Társadalom Alapítványt aggasztja, hogy a magyaroknál, lengyeleknél, de a franciáknál tapasztalható törvényhozás lendület hozzájárul független szervezetek betiltásához. Mint rámutat, az EU-ban most fordul elő első ízben, hogy egy emberbaráti és jogvédő szervezet bejelenti távozását az egyik tagállamból, nevezetesen Magyarországról, mert úgy véli, hogy tevékenységét a továbbiakban nem tudja zavartalanul végezni. Előtte az Orbán-kormány két éven át antiszemita beütésű hadjáratot folytatott Soros György ellen.
Az ultranacionalista Orbán Viktor már korábban jelezte, hogy elégtételt vesz azokon a szervezeteken, amelyek bírálatokat mernek megfogalmazni politikájával szemben, ennek megfelelően egy sor korlátozó törvényt fogadtat el. De másutt is aggasztó dolgok történnek a civil csoportokkal, így pl. Olaszországban várható, hogy az új hatalom még jobban szigorítja feltételeket a menekültsegítő NGO-k számára. Ehhez járul még, hogy a földrészen hivatalos kampányok zajlanak a civilek tevékenységének meghamisítására. A populizmus és a szélsőjobb nyomása alatt a kormányok több helyen is felmondják, hogy a civil szféra beleszóljon a közpolitikába. A közvitákat saját propagandájuk népszerűsítésére korlátozzák. Vagyis felszámolják a pluralizmust és az ellensúlyokat. Az EU elveszti hitelességét az emberi jogok hirdetőjeként a felvételre váró államok körében, amikor egyes tagjai a török vagy az orosz modellt koppintják az eltérő hangok elnyomására.
Még súlyosabb, hogy lejáratja az EU hitelét a saját határokon belül is, amikor a szervezet nem támogatja egyértelműen a magyar és a lengyel civil társadalmat a tekintélyelvű hivatalos irányzattal szemben. A Bizottságnak sürgősen ki kell vizsgálnia a „Stop, Sorost’, de ugyanígy más országokban is a fenyegető fejleményeket, még mielőtt túl késő lesz.
Európában bevándorlás-ellenes, szociálisan konzervatív erők másutt is felkavarták a politikát, de a populisták Magyarországon és Lengyelországban érték el a legtöbbet. Olyan mértékben alakítják át országukat, hogy az szembemegy az EU bejáratott demokratikus normáival. A vezéralak Orbán Viktor, aki a győzelem után még jobban nekiment a civileknek és lépéseket tett a sajtó, illetve a bíróságok ellen, hogy elhallgattassa az eltérő véleményeket. A Soros-féle Nyílt Társadalom Intézet már távozik, a CEU jogilag teljesen bizonytalan helyzetben van. A politikus követőkre talált a lengyeleknél, de a csehek és a szlovákok is kitáncoltak az uniós sorból, pl. a menekültek ügyében. Nyugaton mindenfajta nacionalisták ihletet merítenek a magyar vezetőtől. A német belügyminiszter egyenesen Orbán rajongója. A populisták bőven tudnak alapozni azoknak az elégedetlenségére, akik úgy látják, hogy magukra hagyták őket a rendszerváltás után. Ellenintézkedésként az EU azon tanakodik, hogy kevesebb támogatást kapjanak azok az államok, amelyek megszegik a jogállam követelményeit. Fontolgatja azt is, hogy a magyar és a lengyel kormányt megfosztja szavazati jogától.
Veszélyes illúzió azt hinni, hogy van alternatíva a liberális úttal szemben, bár Olaszországban és Spanyolországban alakot ölt az EU eddigi irányvonalával szembenálló mozgalom, amely a nemzeti önzésre építve ígér nagyobb biztonságot. Erre figyelmeztet a kommentár, hozzátéve, hogy a magyarok, lengyelek és csehek már korábban megindultak a lefelé vezető úton, így megint a nemzetállamok megerősödését látjuk. Vagyis hogy a nagy gondokat nem összefogással igyekeznek orvosolni, a legtöbb kormány inkább saját maga kíván boldogulni. De a korábbi esetben, 1973-84 között ez destabilizálódáshoz vezetett. Jelenleg pedig külső tényezőként Trump és a terjeszkedő Kína nehezíti meg a feltételeket. Belülről az új olasz kormány a líra újrabevezetésével fenyegetve akarja elérni a tartozások egy részének elengedését. A spanyoloknál az új vezetés adósságokkal szándékozik ösztönözni a gazdaságot. A magyar politika már jó ideje bezárkózik a külföldi vetélytársakkal szemben, illetve módszeresen megadóztatja azokat.
A mostani helyzetet súlyosbítja, hogy Orbán, Kaczynski, Grillo és a többiek el akarják hagyni a liberális utat. Azaz a piaci versenyt és a hatalmi ágak megosztását. Azokat a liberális és demokratikus elveket próbálják aláásni, amelyek az EU vázát alkotják. Az erősen megzavarodott emberek nem kérdezik meg, hogy az új vezetők ajánlanak-e alternatív megoldást. Számukra elegendő a nem szeretett rendszer felszámolása. Azt hiszik, hogy a felkínált zárt rendszer csak a külföldet sújtja. Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy a következmények leginkább őket érintik majd. Rövidesen ugyanis igencsak függő viszonyba kerülnek az államtól, amely mindent előír számukra.
A Törökországgal kötött uniós megállapodás értelmi szerzője azt sürgeti, hogy az EU közösen járjon el a migráció ügyében és ne engedjen a nemzeti önzésnek, mert arra rámehet a szervezet. Tavaly ugyan 43 %-kal kevesebben kértek menedéket az unióban, de semmi sem osztja meg jobban a tagállamokat, mint éppen ez a kérdés. A magyar és az olasz választás tanúsítja, hogy ez a téma uralja a politikát – hangsúlyozza Stefan Lehne, a brüsszeli Carnegie Europe elemző intézet munkatársa. Ráadásul átitatják az érzelmek, megosztja a társadalmat, kiélezi a vitát. Populisták, de a politikai közép egyes szereplői és sajtóorgánumok hasznot húznak a bizonytalanságból, ennek megfelelően fenn kívánják tartani a feszült hangulatot. Az idegenellenesség és az EU elutasítás többnyire együtt jár.
A migrációs nyomás nem enyhül a következő évtizedekben sem. Ráadásul újabb és újabb menekülthullámmal kell számolni, ám erre az egyes államok egymagukban nem találják meg a megfelelő választ. Nem segít azonban az „Európa-erőd”, vagyis a külső határok lezárása sem, hiszen az pl. lehetetlen a Földközi-tengeren. Ugyanez áll a külső gyűjtőpontokra, miközben tévedésnek bizonyultak a kvóták is. A közép-európai kormányok határozottan elvetik azokat, ellenben igencsak kiélezték a kelet-nyugati ellentéteket, miután populista vezetők rájátszottak azokra. Inkább a származási, illetve tranzit országokkal kellene megállapodni, ideértve elsősorban, hogy vegyék vissza az elutasított menedékkérőket. Ugyanakkor legális utakat kell teremteni a bevándorlás számára. Fokozottan kell támogatni viszont a kormányokat, körzeteket és településeket, amelyek befogadnak idegeneket.
Hogy a bajor miniszterelnök utasítására ki kell tenni a keresztet a közintézményekben, az látszólag egy sorba helyezi Södert Orbán Viktorral, aki felváltva hirdeti a keresztény, illetve illiberális demokráciát, vagyis a populizmus nacionalista, migránsellenes, antiszemita, euroszkeptikus és tekintélyelvű változatát. Csakhogy Bajorország más, különbözik Németország többi részétől, valamint egykori szocialista szomszédjaitól. Keveredik benne a népieskedő populizmus, valamint az elszánt korszerűsítés. Mindenesetre a kormány helyzetét megnehezíti az AfD felemelkedése, ez a párt az Orbán-Kaczynski-vonal német megfelelője. És még inkább feladja München számára a leckét Merkel álláspontja a bevándorlás, illetve az energiapolitika ügyében. Söder a jelek szerint úgy gondolja, hogy a vallási érzület ellenpontként szolgál a radikalizmussal szemben. De bőven lehet, hogy téved. Az egyház szerepe csökken, viszont a tartomány egyre multikultibb. Szóval inkább sajnálni, semmint irigyelni kell a kormányfőt, aki próbál spárgázni a globalista, liberális elit és a mind nagyobb leszakadó tömegek között.
Orbán áldásával készül a holnapi választási győzelemre Szlovéniában a nemzeti-konzervatív Janez Jansa, aki aktív támogatást kapott a magyar vezetőtől. Akár 30 %-ot is szerezhet az igen tapasztalt, ám fölöttébb vitatott politikus. A kampány során a migrációt állította a középppontba és kirohant a „degenerált baloldal” ellen, amely egészen más civilizációkból akar embereket bevinni az országba. Ehhez támogatást kapott a magyar miniszterelnöktől, aki még egy választási rendezvényen is részt vett. Ez utóbbi azonban többet árthatott Jansának, mint amennyit használt, mert a szlovén választók inkább középre húznak, a többi párt pedig nem szeretne koalícióra lépni az SDS-szel.
A kereszténydemokrácia nem az, amit Orbán Viktor akar – mutat rá a vendégkommentár. A szerző, egy bécsi tanár, kiemeli, hogy a kereszténydemokrácia a nagykorú polgárok, nem pedig a tökéletes emberek, vagy a tökéletes magyarok társadalmát akarja megteremteni. A magyar vezető felfogásából az derül ki, mintha ellentétben állna a liberális és a keresztény demokrácia. Pedig nem így van. A nyugati konzervatív pártok számára nem elfogadható az orbáni illiberalizmus. A magyar vezető egy sorba kerül Erdogannal és Hszi Csin-pinggel, akik elutasítják az autonóm civil társadalmat. Persze ha gyerekkorában nem megfelelő képzést a vallásból, miközben a fiatalsága a szocializmus idejére esett, nos, ez magyarázza, hogy miért vannak ennyire sajátságos elképzelései a kereszténységről és a keresztényi politikáról. Itt emlékeztetni kell arra, hogy a hegyi beszédben Jézus arról szól: az elnyomottaké és az üldözötteké a mennyek országa. Egyben óv a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek, de valójában farkasok. Nem valószínű, hogy annak idején egy Orbán Viktor megkegyelmezett volna a Megváltónak.
A tekintélyelvű rendszerekkel ellentétben a kereszténydemokrácia liberális társadalomra törekszik, amelyben mindenki a saját sikerének kovácsa lehet, de a felebaráti szeretet jegyében segítenie kell a rászorulóknak. Az államnak akkor kell közbelépnie, ha a közösség kisebb egységeinek erőfeszítései már nem elegendőek. Ez éppen az ellenkezője annak, amit a tekintélyelvű rezsimek hirdetnek. Vagyis Orbánnak vagy fogalma sincs a kereszténydemokráciáról, vagy tudatosan zöldségeket beszél. Ám ő feltehetőleg homogén társadalmat képzel el, amely meg sem mukkan. Célja elérésére a politikus tekintélyelvű eszközöket alkalmaz. Ennek azonban semmi köze a kereszténydemokráciához. Az Európai Néppártnak le kell vonnia a megfelelő tanulságokat és ki kell zárnia a Fideszt.
