- Az EU a demokrácia leépülésének újabb bizonyítékát látja a Nyílt Társadalom Alapítvány módszeres kipaterolásában, a Helsinki Bizottság szerint a kormányfő most már a véleményszabadságot vette célba;
- Orbán a főcsővezető az európai populizmus számára, példája ragadós a Balkánon;
- Főként gazdasági okai vannak annak, hogy egyenlő munkáért egyharmad bér jár Keleten a Nyugathoz képest.
A Zsidó Világkongresszus bírálja Orbán Viktort, miután a Soros-alapítvány bejelentette, hogy elhagyja Budapestet. A szervezet elnöke közölte, hogy a fejlemény aggodalommal tölti el, és nem érti, miért nem tud engedékenyebb lenni a miniszterelnök a nagy választási győzelem birtokában. Az állásfoglalás méltatlannak nevezte a körülményeket, amelyek miatt, a hatalommal kialakult ellentétek folytán a Nyílt Társadalom Alapítvány távozni kényszerül. Lauder kifejtette: nem kell mindennel egyetérteni, amit az OSF és annak alapítója, Soros György képvisel vagy tesz. Ám az nem járja, hogy így bánjanak valakivel és elűzzék az általa létrehozott szervezetet, miközben az illető ennyit tett a demokráciáért a térségben. A lap megjegyzi, hogy az üzletember idáig 400 millió dollárt adományozott Magyarországon, ugyanakkor Orbán semmivel sem igazolta a Soros elleni vádakat.
Hogy a Nyílt Társadalom szedi a sátorfáját, az Brüsszel számára látványos bizonyíték, mármint hogy Magyarországon visszaszorul a demokrácia. A jelek szerint Soros felismerte, hogy képtelen megvédeni a mintegy 100 alkalmazottat Budapesten a hatalom zaklatásaival szemben. A Fidesz két év óta rágalomhadjáratot folytat az üzletember és annak emberbaráti tevékenysége ellen. Régi antiszemita összeesküvési elméleteket felidézve azzal vádolja, hogy bátorítja a tömeges migrációt. Most a CEU-ra összpontosul a figyelem, miután a hatalom mindent megtesz, hogy az egyetem bezárja a kapuit. Amerikai és kanadai nyomásra a magyar fél átmenetileg visszakozott. Az intézmény az USA új nagykövetében bízik, miután Cornstein a szenátusi meghallgatáson kiállt az iskola mellett. Jelezte azt is, hogy küzdeni kíván az antiszemitizmus erősödése ellen.
A politikai nyomás, jó pár kormányzati támadás következményeként elköltözik Magyarországról a Nyílt Társadalom Alapítvány, az egyik legnagyobb jótékonysági szervezet. A lépés várható volt, de az nem, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik. A szóvivő, Daniel Makkonen a múlt hónapban vetette fel a távozás lehetőségét, hozzátéve, hogy ha ők elmennek, akkor veszélybe kerül egy sor kisebb magyar civil szervezet. És ez nem is késik. Orbán célzott zaklatással piszkálta ki az OSF-t, miután két éven át igyekezett azt lejáratni. A kampány 100 millió forintba került – az adófizetők pénzéből, csak éppen az alapítvány szerint a propaganda nagyban támaszkodott a 2. világháború idejének antiszemita képeire. A választás előtt még jobban felerősödött a nyomás. Orbán 2 ezer Soros-zsoldosról beszélt, majd április 8. után a Figyelő közzétette egy 200-as listát is. A „Stop, Soros” pedig létében fenyeget egy sor NGO-t.
Pardavi Márta úgy látja a Nyílt Társadalom Alapítvány döntése után, hogy Orbán Viktor szétveri a véleményszabadságot. Az OSF szerint hosszú hónapok küzdelmei után értelmetlen a további ellenállás a kormánnyal és az általa ellenőrzött sajtóval szemben, a politika kerekedett felül. A Helsinki Bizottság társelnöke azt mondja, hogy ez is Orbán mind inkább tekintélyelvű politikájának a következménye. Ami egyben együtt jár azzal, hogy búcsút inthetnek a gondolatnak, mármint hogy a nem kormányzati szervezetek a civil társadalommal egyetemben a demokrácia alapját képezik. A Helsinki Bizottságra is egyre nagyobb nyomás nehezedik. A Soros-alapítvány partnereként megélte, hogy munkatársait a választások előtt ellenségnek állították be. Teljesen képtelen dolgokat terjesztettek a munkájukról, miközben minden eszközzel akadályozták azt. Uniós pénzeket is visszatartottak az NGO-tól.
Pardavi már feladta a reményt, hogy a választások után jobb lesz nekik. Viszont úgy gondolja: naiv elképzelés az Európai Néppárt részéről, hogy Orbán majd most megenyhül. Hiszen itt egy gátlástalan politikusról van szó, aki remekül taktikázik. Mindig elmegy a vörös vonalig, és ha nagy a nemzetközi felháborodás, akkor legfeljebb egyet lép hátrafelé. Célja az autoriter állam. És tudja, hogy ehhez teljesen be kell kebeleznie a sajtót. Ily módon többé nem látszana a társadalom számára, mit is csinálnak a civil csoportok. Azon kívül a kormányfő igyekszik távol tartani a polgárokat a politikától. Úgy tesz, mintha csak ő tudná irányítani a dolgokat. És a propaganda bejön. Az emberek elfordulnak a közélettől, sokan elmennek, ám ők ily módon csak közelebb segítik Orbánt célja eléréséhez.
Orbán Viktor európai szövetségesei bűnösek abban, hogy a politikus lecsap a polgári szabadságjogokra. Így értékeli a helyzetet a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet egyek vezető elemzője. Srdan Cvijics emlékeztet arra, hogy annak idején éppen az első Orbán-kormány volt az, amely menedéket kínált a Milosevics-féle Szerbia jó pár ellenzéki politikusának, újságírójának. Most meg olyan törvény készül Budapesten, amely lehetővé teszi, hogy a rendőrség rajtaüssön bármely szervezeten, amelyet a Belügyminisztérium kockázatosnak minősít a nemzetbiztonság szempontjából. El akarják hallgattatni a civil társadalmat, ahogyan az a sajtóval is történt. Közben a balkáni államok figyelik, Magyarországon miként alakul ki egypártrendszer. Érzékelik, hogy Európa képtelen érdemben szembeszállni ezzel a politikával, illetve a szárnyaló korrupcióval. Regionális erős emberek kezdik hinni, hogy átvehetik az orbáni áldemokrácia modelljét, retorikáját és taktikáját. Ha Brüsszel hagyja, hogy Magyarország még jobban átcsússzon a kleptokráciába, biztos lehet abban, hogy a Balkán követi a példát.
Orbán illiberális demokráciája azért ennyire fertőző, mert nincs hozzá szükség egységes ideológiára. A miniszterelnök csak azt hirdeti, hogy harcol olyan ellenségekkel szemben, amelyek nem léteznek. A módszer világos: idejekorán vásároltasd fel a sajtót a barátaiddal, azután vond pártellenőrzés alá a gazdaság fő ágazatait, a bíróságokat, a bűnüldözést. Minden fontos posztra állítsd a saját embereidet. Végül pedig tedd lehetetlenné a civil csoportokat. Ám ha megvonják az uniós alapokat a jogsértő államoktól, az lefékezi az elnyomást a magyaroknál és a lengyeleknél, és elrettentheti a Balkánt. Azon kívül az EU-nak anyagilag is támogatnia kell a civileket a tagállamokon belül, ha ott veszély leselkedik rájuk. Ha az EU nem képes feltartóztatni az egypárti irányzatokat, akkor olyan szervezet lesz belőle, amelyben egymás mellett léteznek demokráciák és autokráciák, a szabad kereskedelem ígérete alapján.
Orbán Viktor immár az európai populizmus főkolomposa. Az uniós tag Magyarországot orosz mintára illiberálissá alakította át. Több hatalmat halmozott fel, mint bárki más az elődei közül a rendszerváltás óta. Ettől követői lettek a földrészen, úgy hogy a liberalizmus és nacionalizmus közötti feszültség láttán Macron már polgárháborút emleget. És a választási győzelem beharangozza az erőpróbát az unióval, amely próbálja rávenni tagjait a demokratikus normák betartására. Az összeállítás bemutatja, hogy a miniszterelnök miként építette ki rendszerét, aminek a legújabb fejleménye az, hogy a hatalom nekimegy a migránsokat támogató civileknek, miközben a Soros elleni hadjáratnak antiszemita felhangjai vannak.
Orbán azt ígéri, hogy megvédi az országot, nehogy külföldi erők legázolhassák és a modell bizonyos tekintetben be is válik. A gazdaság pl. kedvező jeleket mutat, ám az oligarchák egyre nagyobb részt tartanak kézben és virágzik a korrupciót. Ráadásul a lakosság jelentős hányada elutasítja az orbáni politikát. Most pedig az látszik, hogy a kormány még jobban igyekszik elhallgattatni az eltérő véleményeket. Félő, hogy a független bíróságokat is bedarálja. Az EU legfeljebb költségvetési eszközökkel képes a politikus mérsékelni. Sokat számára úgy tűnik, Brüsszel átaludta az elmúlt 8 évet, amikor Orbán létrehozta az illiberális államot és követőkre talált a térségben.
A kommentár szerint a németek gyakorlatilag birodalmi jogokat élveznek az unión belül, ám ez szembefordít velük egy sor kormányt, Olaszországtól Magyarországig, tehát itt nem csupán a liberálisok és illiberálisok ellentétéről van szó. Ám lehet, hogy éppen ez vezet el a különleges német hatalmi helyzet bukásához. Jelenlegi formájában az unió közelebb kerül a felbomláshoz, mivel Rómában egy populista szövetség készül átvenni a hatalmat, azaz a kór immár az egyik alapítóra is kiterjed. A felszínen persze a szabadság és a tekintélyelvűség küzdelméről van szó, vagyis, hogy a demokratikus értékeket fenyegeti az etnikai sovinizmus és egy sor önjelölt erős ember. Ebben van is valami, hiszen pl. Orbán Viktor nem tagadja, hogy a liberális demokrácia helyett egyfajta kereszténydemokráciát akar, ami gyanúsan hasonlít a tényleges egypártrendszerhez.
De látni kell, hogy itt egyidejűleg a nemzetek harcolnak a német birodalom, az észak-európai érdekek ellen, mármint hogy utóbbiakat ne kényszerítsék rá a perifériára. A katasztrofális német túlsúlyt először a délre rálőcsölt költségvetési politika mutatta meg. Majd ugyanez jelentkezett a migránsválság során. Ez utóbbi nagyon felhozta a populistákat, lásd a Brexitet, valamint Budapestet és Varsót. A nemrégiben függetlenné vált államok ragaszkodnak a szuverenitásukhoz és nemzeti önazonosságukhoz, gyanakodva figyelik a kozmopolitizmust, amely képes ártani az említett alapigényeknek. Emellett a nacionalisták természetesen igényt tartanak az Európai birodalom tagságával együtt járó előnyökre. Orbán kirohan a külföldi befolyás ellen, de azért elveszi, amit Brüsszel kínál. Ők sem ártatlanok a történetben.
Ezzel együtt nem csupán úgy áll, hogy a Felvilágosodás szembekerült a tekintélyelvűséggel. Fontosak a politikai normák, de lényeges a szuverenitás és a politikai ellentmondás joga is. És a gondok egymás ellen fordították a populistákat, illetve Berlint és Brüsszelt. A megoldáshoz nem elegendő az elvont liberális tervre hivatkozni. Ahhoz be kell látni, hogy a több Európa, az Európai Egyesült Államok nem jelent kiutat. Szóval súlyos hiba úgy beállítani, mintha itt a mag és a külső részek, vagyis a liberális értékek és azok ellenfelei közti ellentétekről volna szó. Mert akik féltik a szuverenitásukat, azok könnyen siettethetik nem csupán a különös német birodalomnak, hanem magának a liberalizmusnak a bukását is.
Az újság hosszú cikkben mutatja be, hogy hiába háborognak Kelet-Európában a munkások, amiért ugyanazért a munkáért a nyugati bérnek csupán az egyharmadát kapják – itt nem a kizsákmányolást lehet tetten érni, gazdasági törvényszerűségek működnek. A keleti gazdaságok persze nagyon fejlődtek az utóbbi csaknem 30 évben, de a nyugati konszernek kiviszik a nyereséget, nem beszélve a még mindig alacsony keresetekről, miközben a termelékenység vetekszik az anyaországok szintjével. A titok nyitja az eltérő vásárlóerőben rejlik. Ott már nem olyan nagy a különbség, ha azt nézzük, hogy a bérekből milyen árukra és szolgáltatásokra futja. De ettől még jogos a háborgás, hogy a keletiek a szerény jövedelemből nyugati árakat fizetnek meg.
Ugyanakkor a Nutella-ügy mutatta, hogy egyes esetekben felfújják az igazságtalanság érzetét. Azon kívül a nagyarányú kivándorlás már nyomja felfelé a béreket. A magyaroknál pl. 10 %-kal lettek nagyobbak a reáljövedelmek. Az is tény, hogy a nyugati gyárak sokkal többet fizetnek az embereiknek, mint a hazai cégek. Fontos tényező, hogy Keleten jóval gyengébb a szakszervezetek alkupozíciója. De mindent egybevéve még mindig eléggé rejtélyes, miért van ekkora szakadék a földrész két fele között a keresetekben. Az talán vigasz, hogy a felzárkózás csak most indult be igazán.
