- A magyar kormányfő nagyban játszik és emeli a tétet a civilek és CEU ügyében a Néppárttal, illetve az EU-val szemben, mármint nyilvánosan.
- Az EU-nak érdemben kell foglalkoznia az emberek bajaival, különben átengedi a terepet az Orbán-féle populistáknak.
- A nagyvonalú kínai hitelnek könnyen politikaié-gazdasági függés lehet az ára, akár a Budapest-Belgrád-vasútvonal felújítása kapcsán is.
Orbán Viktor elégtételt ígért a választási kampány során, most meg már folynak az előkészületek, hogy beváltsa szavát. Az elmúlt évben a kormány nagyjából egypártrendszert épített ki, ám az egyetemek, szerkesztőségek, helyi hatóságok és emberi jogi csoportok ki tudtak csikarni annyi önállóságot, ami még ébren tartotta a nyílt és a szabad nemzet ígéretét, ám lehet, hogy ez már nem sokáig lesz így. A hatalom gyors lépéseket tesz, hogy meginduljon a vélt ellenségekkel szemben. A célpontok már készülnek a megtámadtatásra. Civil szervezetek arra számítanak, hogy a jövőben nem segíthetnek a menekülteknek, még csak nem is beszélhetnek azokról. A CEU az elköltözést tervezi. Az előrelátható következmények arra utalnak, hogy a kormányfő még az eddiginél is több hatalmat szerez, miközben még kisebb lesz az ellenállás vele szemben.
Csontos Csaba a Nyílt Társadalom Alapítványoktól ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tét a civil társadalom megfojtása, illetve a még megmaradt bíráló hangok elnyomása. Ezért ő azzal kalkulál, hogy kénytelenek lesznek bezárni a budapesti képviseletet. Utána folyósítják majd a támogatásokat, csak az a kérdés, miként lehetséges ez messziről, nagy valószínűséggel Berlinből. Mint mondta, Soros György érzelmi okokból nagyon ragaszkodik Budapesthez, de a munkatársak biztonság mindennél előbbre való. A távozás viszont megörvendezteti Orbánt. Ugyanakkor Kovács Zoltán fenntartja, hogy ha meg nem választott emberek vagy csoportok szólalnak fel a szuverén kormány ellen, akkor az alapvetően az ország ellen irányul. A szóvivő egyúttal jelezte, hogy a „Stop, Soros” végleges változata keményebb lesz, mint az eredeti, mert reagálni kíván arra, hogy ezek a szervezetek beleavatkoztak a választási hadjáratba. Független megfigyelők szerint viszont ez inkább a kormány részéről volt jellemző.
Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól úgy ítéli meg, hogy a hatalom nagyon szűken értelmezi, ki szólhat be a közügyekbe. A civilek pl. nem. Ő egyébként úgy gondolja, hogy a jövőt illetően a legrosszabb forgatókönyvből kell kiindulniuk. Létveszély fenyegeti a tevékenységüket. Ám nem mennek el. A CEU ellenben ezt nem ígérheti meg. A rektor úgy érzékelteti a helyzetet, hogy harapófogóban vannak, és ha nem kapják meg az engedélyt a fennmaradásra nyárig, akkor kénytelenek lesznek Bécsbe áttelepülni. Ha ez történik, akkor ez lesz az első eset az EU-ban, hogy egy kormány távozásra kényszerít egy egyetemet. Ignatieff szerint a fejlemények alapvetően jelzik majd, merre és meddig akar elmenni az Orbán-kabinet. De sokat elárulnak majd a hogyantovábbról a médiában, valamint a helyi önkormányzatoknál közelgő változások is.
Orbán Viktor arra készül, hogy az Európai Néppárttal szembemenve még szigorúbban csap le a civil szervezetekre – közölte Rogán Antal. Vagyis a kormány emeli a tétet a demokráciáról szóló vitában, ami azonban a Fidesz EPP-tagságát veszélyezteti. A nacionalista miniszterelnök, aki meghirdette a liberális demokrácia végét, az egyik legnagyobb akadály a az EU multikulturális demokráciája számára. Ugyanakkor ösztönzi a bevándorlás-ellenes, populista mozgalmakat az egész világon. Az európai konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője a minap figyelmeztetett arra, hogy a „Stop, Soros”-csomag és a CEU elleni fellépés megengedhetetlen. Rogán azonban lesöpörte az asztalról Weber intelmeit, mondván, hogy a pártcsaládnak szüksége lesz a magyar tagszervezetre a jövő évi EP-választások során. Arra hivatkozott, hogy a kampányban a fő téma a bevándorlás lesz, abban pedig szerinte a Fidesz a leginkább hiteles. A tudósítás ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a néppárti támogatás létfontosságú Orbán számára, ha meg akarja akadályozni, hogy az Európai Parlament eljusson a magyar szavazati jog felfüggesztéséig.
Ketten az egész unió ellen – így kommentálja a lap Orbán Viktor varsói látogatását, amely egybeesett azzal, hogy Brüsszel a lengyel jogállamiságról vitázik. A magyar és a lengyel kormány egy követ fúj a menekültpolitika ügyében. De a magyar politikus részéről arról is szó van, hogy ő a visegrádi keretekben szeretné elmélyíteni az együttműködést, nem az EU-n belül. A V4-eket „életbiztosításnak” tekinti a nyugatiak esetleges kísérletével szemben, nehogy azok bármire is rákényszerítsék az egykori keleti tömb tagjait, kezdve a kvótáktól egészen a bírói függetlenség „hamis értelmezéséig”. Így logikus, hogy Orbán elment Varsóba. Mindkét állam úgy gondolja, hogy a Bizottság visszaélhet a következő költségvetéssel, amellyel meg akarja rendszabályozni az olyan kormányokat, mint a lengyel és a magyar. Arra hivatkoznak, hogy az unió nem határozta meg pontosan, mi is jelenti a jogállam megsértését. Azonos véleményen vannak a migráció kérdésében is, mármint hogy itt a nemzeti szuverenitás forog kockán.
Lengyelország újfent jó egy hónapnyi időt kapott Brüsszeltől, hogy módosítsa a vitatott igazságszolgáltatási reformot. A frontok meglehetősen jól láthatóak – egyik oldalon a fenyegető, de erőtlen unió, a másik oldalon a kicsi, de öntudatos V4-ek, ám a kulisszák mögött a viszonyok sokkal bonyolultabbak. A lényeget tekintve sem Morawiecki, sem Orbán nem kíván engedni. Legalábbis így látszik kifelé. A jelek szerint azonban a magyar politikus kész differenciáltabban tárgyalni az EU-partnerekkel, ha nincsenek jelen a kamerák. Erre utal, hogy Budapesten hirtelen felértékelődött Navracsics Tibor, aki arról nyilatkozott, hogy nincs semmi gond a magyar jogállammal. Beszélt arról is, hogy a keleti tagok mintaszerűen végrehajtják az Európai Bíróság ítéleteit, míg a régi tagállamokról ez nem mondható el egyértelműen.
Az első egyeztetésen a tagállamok képviselői ellentétes megfontolásból ugyan, de szétszedték Brüsszel új, hosszú távú költségvetési javaslatát. Az Európa-ügyi miniszterek tanácskozásán a svédek és hollandok közölték, hogy nem hajlandóak több pénzt adni. Franciaország elutasította az agrártámogatások radikális megkurtítását. Ezzel szemben a német képviselő arról beszélt, hogy négyszögesíteni kell a kört, és megerősítette, hogy Berlin kész az eddiginél többet beadni a közösbe. Roth egyben üdvözölte, hogy a szubvenciókat a jövőben kössék a jogállami elvek betartásához, amit a magyarok és a lengyelek elleneznek. Az illetékes biztos kijelentette, hogy számított az eltérő reakciókra, egyben szolidáris középútra szólított fel. Oettinger attól azonban óvott, hogy a döntést az EP-választások utáni időkig elhúzzák. Itt arra utalt, hogy előretörhetnek az euroszkeptikus erők, és ha ők megerősödnek Strasbourgban, akkor sokkal nehezebb lesz dűlőre jutni a kérdésben.
A kommentár azt latolgatja, rámegy-e az EU az új olasz kormányra, amely újabb csapást jelent a közösség alapjai ellen, akárcsak korábban a Brexit, a menekültválságban vallott kudarc és a visegrádi államok lázadása. Mindenesetre az unió egyik alapító országában, közelebbről Rómában mostantól a hivatalos politika rangjára emelkedik az Európa-ellenesség. Mint a populisták és az euroszkeptikusok általában, az 5 Csillag és a Liga is természetes szövetségesének tekinti Putyint. Ugyanakkor a liberális, nyugati és EU-párti elit Merkel gyámkodásával védekezésre kényszerül. Az ellenerők vannak kormányon, illetve annak részei a bolgároknál, olaszoknál, görögöknél, máltaiaknál, osztrákoknál, lengyeleknél, szlovákoknál, cseheknél és a magyaroknál. Többnyire populisták, bírálják a kapitalizmust és oroszbarátok.
A Merkel-féle kibekkelni már régen nem megy. A német koalíció Európa-politikája abból áll, hogy lefékezze Macron reformelképzeléseit. Most különben Brüsszelben is az a jelszó, hogy az EU-nak bizonyítania kell: nagyobb jóléttel, több biztonsággal és munkalehetőséggel, kevesebb bevándorlással. Ám a gond nem anyagi jellegű, hanem az, hogy az Európa-tervnek nincs elég híve. Egyebek közt több erőfeszítésre, kockázatvállalásra, és rengeteg pénzre volna szükség, pl. megbékéljen az afrikai és ázsiai térség, megvédjék az európai határokat, segítsenek beilleszkedni a migránsoknak és visszaverjék a sokrétű orosz agressziót. Ehhez el kell ismerni, hogy legitimációs válságba jutott a liberális kapitalizmus és a jogállam. Pl. Orbán Viktor illiberális állama nem a túl kevés jólét, vagy a túl sok bevándorlás következménye. Abból ered, hogy túl sok a frázis. Nem lehet a populisták túl egyszerű érveire hivatkozni, ha közben igen összetett kérdések maradnak megválaszolatlanul. Európa érdekében a politikusoknak a bázisukhoz kell fordulniuk, mielőbb még túl késő.
Maffia-szerű kormányzati szerkezetek nem csak a tekintélyelvű rezsimekben léteznek, egyre jobban terjednek a demokráciákban is – írja vendégkommentárjában a regensburgi egyetem egyik professzora. Stephan Bierling a helyzet értékeltetésére kölcsönveszi Magyar Bálinttól a maffiaállam fogalmát, vagyis hogy a politikai „felvilág” szerzi meg a hatalmat és maga alá rendeli az államot, valamint annak intézményeit. A szisztéma csúcsán a keresztapa és fogadott családja áll. Igazából itt az élősködő állam privatizált formájáról van szó. Ilyesmi eddig is volt, de jellemzően a 3. világ diktatúráiban. Lásd Szaddam Husszein Irakját, Mobutu Zairéjét, Mubarak Egyiptomját, Asszad Szíriáját, Kadhafi Líbiáját, Mugabe Zimbabwéjét vagy Alijev Azerbajdzsánját. A főnöknek és klánjának könnyű a dolguk, ha az adott országban nincsenek bejáratott jogállami, intézményi és gazdasági hagyományok. Ebben Putyin jutott a legmesszebb.
Magyar Bálint úgy látja, hogy Magyarország is a maffiaállam felé tart. Orbánnak köszönhetően a kormányfő nemzetsége már felbukkan a Forbes-nál a leggazdagabb emberek listáján, 23 millió eurós összvagyonnal. A politikus Mészáros Lőrincen és a többi oligarchán keresztül biztosítja be hatalmát. Ami különösen pikáns, az az, hogy az uniós pénzek segítenek neki felépíteni és megszilárdítani az ilyen maffiaszerű struktúrákat. Az efféle keresztapáknak egy srófra jár az agyuk, ezért pompásan megértik egymást. Nem véletlenül volt Orbán és Berlusconi az orosz elnök legjobb cimborája az unióban, illetve a magyar politikus még most is annak számít. Viszont alig van lehetőség arra, hogy gyorsan elnyomják a maffiaállamot, ha az már kifejlődött. Itt csak a középrétegek lázadása segíthetne. Magyarországon annyira előrehaladt a választási rendszer manipulálása, hogy az ellenállásnak nincs sok reménye a közeli sikerre. Ezért a Nyugatnak kötelessége feltárni a visszaéléséket, meg az is, hogy ne erősítse tovább a rezsim haszonélvezőit.
FAZ
Az, hogy win-win (mindenki csak nyer), nem kínai név, viszont Peking nyomulása Délkelet-Európában erős aggodalmat vált ki a kontinens többi részén. Hiszen itt olyan, kis államokról van szó, ahol még mindig erős korrupció, egyidejűleg Oroszország és Törökország is igyekszik befolyáshoz jutni. Az persze a kínai piacon érdekelt nyugati konszerneknek is érdekük, hogy kiépüljön a vasúti összeköttetés a régióban. Itt van pl. a Belgrád-Budapest közti szakasz, amellyel csak az a baj, hogy a 3,2 milliárd eurós korszerűsítést javarészt kínai hitelből oldják meg. Márpedig jó pár elemző szerint a látszólag olcsó kölcsön könnyen adósságcsapdába taszíthatja az érintett kormányokat. Az alacsony kamat és a hosszú lejárat csábító méreg lehet, mert ha megtörik a fellendülés, gond lehet a visszafizetéssel, az pedig politikai és gazdasági függést eredményezhet.
A lap a politikai összefüggések kapcsán emlékeztet arra, hogy Magyarország az utóbbi időben sorra kitáncolt az uniós konszenzusból. És ha valaki függ Pekingtől, akkor a 28-ak csak nehezen tudnak együttes álláspontot kialakítani. Ilyenkor azután mindig kényes a külső befolyás. Egy német közgazdász arra hívja fel a figyelmet, hogy fennáll a gazdasági függés veszélye is, hiszen a kínai hitelek a Balkánon olyan államokba áramlanak, amelyek csak korlátozottan tudnak pénzhez jutni a nemzetközi tőkepiacokon. Ha pedig képtelenek törleszteni az adósságot, Kína ráteheti a kezét az infrastruktúra érintett elemeire, ahogy az pl. már Sri Lankán történt. Az előnyök egyébként is többnyire Peking oldalán vannak, arrafelé nemigen szorgalmazzák a win-win pozíciót.
