• A taktikai koalíció nem legitimálná a Jobbik ideológiáját, viszont ha nincs együttműködés, akkor végképp tort ül az illiberális állam - mondja Cas Mudde
• Orbán Viktor már négy éve azt közölte bizalmasan, hogy megszabadul a civil szervezetektől
• Ráfizethet a Fidesz, ha sokan járulnak az urnákhoz, de úgy néz ki, hogy hiába szállta meg a társadalmat, csak a saját híveit tudta megetetni a migráció képzelt veszélyével. A szlovákok viszont nem szeretnék úgy végezni, mint a magyarok
Napjaink egyik legnevesebb szélsőségkutatója azt mondja, hogy a haldokló magyar liberális demokráciát csak akkor lehet kimenteni Orbán Viktor szorításából, ha a politikai közép taktikai alapokon szövetségre lép a Jobbikkal. Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem tanára azzal érvel, hogy Vonáék elvben még a Fidesznél is rosszabbak, ám a gyakorlatban nem. Ez persze nem vonatkozik arra, hogy ha hatalomra kerülnek, mert akkor még a mostani kormánypártot is alulmúlnák. De a lényeg éppen az, hogy kevés az esélyük önmagukban, így nem valószínű, hogy kabinetet tudnának alakítani. Orbánék ellenben ott ülnek a volánnál és folyamatosan lebontják a demokráciát. Ahogy Kim Lane Scheppele megfogalmazta: Frankensteini államot hoztak létre.
Ráadásul a miniszterelnök kleptokráciát épített ki, vagyis vazallusai egyre csak vastagszanak, nem utolsó sorban az uniós pénzek és a német beruházások jóvoltából - a lakosság nagy részének rovására. A Fidesz tisztában van azzal, hogy ha fenn akarja tartani a korrupt rendszert és nem szeretné, ha oligarchái börtönbe kerülnének, ezért a párt folyamatosan manipulálja a választási folyamatot. Ellenzéki politikusokat veszteget meg, kamupártokat segít életre és korlátozza a demokratikus erők kampánylehetőségeit. Pontosan ezért április 8. valószínűleg az utolsó alkalom lesz – legalábbis elvben -, hogy legyőzzék Orbánt. Ez a tét, éppen ezért elfogadható és szükséges az átmeneti összefogás a Jobbikkal. Enélkül ki van zárva az ellenzéki siker. Itt azonban nem arról van szó, hogy elfogadnák, sőt legitimálnák annak populista, radikálisan jobboldali ideológiáját. A cél az, nehogy a Fidesz beverhesse az utolsó szöget a demokrácia koporsójába!
Ennek érdekében az ellenzéki erőknek közösen elfogadható listát kell készíteniük arról, hogy ki a legesélyesebb jelöltjük az egyes körzetekben, a többieknek pedig vissza kell lépniük az ő javára. A liberálisoknak választaniuk kell: vagy tiszták maradnak és akkor bizonyosan az illiberális állam vár rájuk, vagy “bepiszkítják a kezüket” és legalább harcolnak a demokratikus jövőért. Az óra ketyeg, már alig egy hét van hátra.
A demokráciák manapság nem államcsínyek vagy forradalmak, hanem választások útján szenderülnek jobblétre. Ezt bizonyítja egy most megjelent amerikai szakkönyv Magyarország, Venezuela és Törökország példáján keresztül. A demokráciák sebezhetők, a pártok, intézmények és normák, a lakosság hagyományai védik. Ebben kulcsszerep jut a hagyományos politikai szerveződéseknek, mert válság esetén nekik az ország érdekeit kell figyelniük és inkább a demokratikus vetélytársakat kell támogatniük, nehogy esélyt adjanak a veszedelmes szélsőségeseknek. Merkel ennek megfelelően inkább a népszerűtlen szociáldemokratákkal szövetkezett, semmint a szélsőjobbos AfD-val. Ausztriában Kurz vsizont ezzel ellentétes utat választott.
A demokrácia fontos támaszát jelentik az intézmények, így a független igazságszolgáltatás, a sajtó, az érdekképviseletek, a kulturális hálózat és a titkoszolgálatok. Nem véletlen, hogy az autoriter erők éppen ezeket akarják szétverni, vagy átalakítani, amint csak módjuk nyílik rá. Példa van rá bőséggel, Perutól Lengyelországig. Ugyanakkor a válságok elbizonytalanítják az embereket, így azok fogékonyak lesznek a tekintélyuralmi megoldásokra. Napjainkban a menekültkérdés serkenti leginkább, hogy sutba vágják az elveket és a jobboldali populistákra hallgassanak. A kiutat a két szerző, Levitzky és Zieblatt abban látja, hogy igazságosabban kell elosztani a jólét áldásait, de még ennél is fontosabb, hogy a politikai ellenfelek lépjenek koalícióra.
Orbán Viktor sorsa attól függ, elég sokan vesznek-e részt a választáson. Mert bár a Fidesz toronymagasan vezet a közvélemény kutatások alapján, az ellenzék megszorongathatja, már ha összeáll. Ezt már Hódmezővásárhely megmutatta, ahol a kormányellenes erők igen sokakat tudtak megnyerni a bizonytalanok, illetve a nem szavazók táborából. Azon kívül Márky-Zay Péter ki-ki-alapon mérkőzött meg riválisával. Így most országos szinten is zajlanak a lázas számítgatások. Vona Gábor úgy gondolja, hogy ha több, mint 70 % megy el voksolni, akkor nem lesz meg a többsége Orbánnak. Kormányzati forrásokból bizalmasan azt hallani ugyanakkor, hogy nem lesz gond, ha a részvétel 60 % alatt marad. A bajok 63 %-tól kezdődnek. Ha a Fidesz kikap, feltehetőleg továbbra is a legerősebb párt lesz, az ellenzéki erők ellenben koalícióra kényszerülnének, mert egyedül egyikük sem volna képes irányítani az országot.
A felmérésekből olyan kép bontakozik ki, mintha a kormánypártnak egy cseppet sem kellene aggódnia. A végeredmény azonban lehet más is, mert a Fideszt hagyományosan túlértékelik. Azon kívül az adatok a pártlistákra vonatkoznak, ám ez csupán 99 helyet jelent. Szakértők abból indulnak ki, hogy az ellenzék akár 25 egyéni körzetben is nyerhet. További 40 helyen akkor kerekedhet felül, ha együttműködik. Ha sikerül elhódítania 40 körzetet, akkor Orbánnak nincs már többsége, ez pedig a hatalom elvesztését jelentheti számára. Az ellenzék széttagolt, ám azért fokozatosan, bár nehézkesen összefog. Hozzáértők arra számítanak, hogy a szavazás napja előtt egy sor jelölt visszalép, és akkor mindenki meredten a részvételi arányra figyel majd április 8-án.
Orbán Viktor erős Magyarországon, a társadalmat alakítja át, amiért hős az olyan populisták szemében, mint Steve Bannon. Viszont a demokrácia hívei pontosan azért tartanak tőle, mivel megállás nélkül átformálja a közösséget. A hatalom legkülönfélébb úton-módon befolyásolja a közvéleményt, főként a menekültválság ügyében. A szélsőjobbos vezér még az iskolai tankönyveket is beveti. Az eltelt 8 évben módszeresen támadta a magyar demokrácia hardverét, az alkotmánytól a választási rendszer egyoldalú megváltoztatásáig. De most már igyekszik átkódolni a demokrácia szoftverét is, a kulturális szférát, a civil társadalmat és az oktatást. Kinevezettjei vagy támogatói uralnak egy sor művészeti intézményt és egyetemet. A hatalommal szemben kritikus vallási csoportok, illetve civil szervezetek számára elzárták az állami pénzeket. Orbán elsősorban azokat a demokrácia-párti NGO-kat becsmérli, amelyeknek Soros György nyújt segítséget.
A közvélemény kutatások a közvélemény irányítására szolgálnak, és szabad préda a történelem is. A kormány tengelyt akasztott a tanárokkal, miközben a tananyag azt hirdeti, hogy a magyarok áldozatok voltak, egyben pedig az etnocentrizmust népszerűsíti. Orbán várhatóan simán győz a választáson, és ez megerősíti státuszát a világméretű szélsőjobb egyik vezető figurájaként. A Bertelsmann-alapítvány legutóbbi demokrácia-jelentése szerint Magyarország a tekintélyelvűség küszöbe felé tart. Hivatalos budapesti források ugyanakkor azzal intézik el a társadalom átépítését, hogy itt nem ideológiai kampányról, hanem javarészt technokrata reformokról van szó, amelyeket a választási siker igazol vissza. Ám a miniszterelnök felismerte, mekkora politikai erő származik abból, ha bedarálja a kultúrát, a történelmet és a civil társadalmat. Ehhez tanulmányozza a legújabb tudományos kutatásokat, pl. személyesen kért tanácsot egy amerikai pszichológustól az ügyben, miként lehet feltüzelni a csalódott fiatal embereket, akik úgy érzik, hogy magukra maradtak a korszerű világban.
A Civil Összefogás Fórum arra példa, hogy a kormányfő hogyan igyekszik befolyásolni a civil szférát kulturális harcosok segítségével. Amihez egyben óriási anyagi támogatást ad. Amúgy Csizmadia László, a CÖF elnöke azt hirdeti, hogy a civilek feladata a kormányprogram végrehajtása. Viszont mivel a hivatalos források egyre inkább elapadnak az emberi jogi szervezetek számára, azok kénytelenek növekvő mértékben külföldi forrásokra támaszkodni, főleg a Norvég Alapra és a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványra. Válaszul a hatóságok átkutatták több olyan csoportnak az irodáit, amelyek norvég pénzt osztottak szét, illetve azzal vádolták meg pl. a TASZ-t és a Helsinki Bizottságot, hogy azok külföldi erők megbízásait teljesítik. Illés Zoltán volt miniszter azt meséli, hogy 4 éve Orbán azt közölte vele: szeretné szétzúzni az össze NGO-t Magyarországon.
A kormány beszivárog a művészetek területére is, a legprovokatívabb húzás talán a szélsőjobbos Dörner György kinevezése volt az Új Színház élére. Alföldi Róbert ezzel szemben sokkal hűvösebb hivatalos fogadtatásban részesült. A hatalom által vastagon kistafírozott intézmények közé tartozik a Művészeti Akadémia, amely a pénzek elosztásánál abszolút figyelmen kívül hagyta pl. Konrád Györgyöt. és inkább kurzusalkotókat karolt fel. Sokak szerint ugyanakkor a felsőoktatás alárendelt szerepét bizonyítja, hogy Debrecenben vizsgálat indult 4 tanszék ellen, miután azok tiltakoztak a Putyinnak adandó díszdoktori cím ellen. Azon kívül lényegesen korlátozták az egyetemet anyagi önállóságát, így autonómiáját. Nem sajnálja viszont az oktatási tárca a pénzt a nemrégiben létesített Közszolgálati Egyetemtől, valamint a Veritas Intézettől. Utóbbi feladata, hogy revizionista módon értelmezze a 20. század magyar történelmét. Egy sor egyház ugyanakkor nem jut állami pénzekhez. Nem úgy viszont a Hit Gyülekezet, amelyet korábban az ellenzékhez soroltak, ám vezetője, Németh Sándor most már Orbán újraválasztása mellett korteskedik.
A magyar szélsőjobb gerjeszti a migránsokkal szembeni félelmet a választások előtt, gettókról és olyan övezetekről regél, ahová nem tanácsos belépni, ha valaki nem odavalósi. Orbán Viktor Miskolcon is kulcskérdéssé tette a bevándorlást, pedig a város igencsak messze van a politikus által lezárni kívánt határtól. A helyszíni tudósítás szerint a helybéliek nemigen tudják megmondani, találkoztak-e valaha is menekültekkel. A településen mégis heves kampány folyik, de nem a kormányzatra is kiterjedő korrupciós botrányokról, nem is a siralmas állapotban lévő helyi egészségügyi ellátásról, vagy az alacsony bérekről, hanem a migrációról. A hangot a kormányfő adta meg, szélsőjobboldali alapállásból. Kijelentette, hogy ha újraválasztják, kívül maradnak a bevándorlók. Ha nem, akkor Soros emberei felnyitják a határokat a nemkívánatos tömegek előtt. Úgy próbálta beállítani, hogy az ellenzéki pártok az üzletember bábjai.
A hatalom minden nap sortüzet ad le a migráció ügyében. A bírálók szerint ugyanakkor a végeláthatatlan retorikai folyam csupán a miniszterelnök belső köreinek anyagi visszaéléseiről igyekszik elvonni a figyelmet. Simicska orgánumai sorra lepleznek le offshore számlákat és a legfelső vezetőkhöz kapcsolódó bűnös mesterkedéseket. Ám az ellenzék megosztott, a lakosság jó része pedig közönyös a politika iránt. A felmérések azt tanúsítják, hogy a migrációs mantra elég jól hat Orbán szavazótáborán belül, így a Fidesz újra nyerhet. Miskolcnak nem a menekültek, hanem a romák beilleszkedése okoz gondot és a feszültséget csak felszította a kormányfő, amikor a migránsokhoz hasonlította a helyi roma közösséget. Miközben az városból 20 ezren vándoroltak el az elmúlt 10 évben. Ám nem úgy tűnik, hogy a politikus visszavenne a hangerőből, sőt győzelme esetén szembe akar szállni Brüsszellel is a kvóták ügyében. A hangulatkeltésben nagy segítségére van, hogy kormány közeli erők ellenőrzik a sajtó jelentős hányadát.
Debrecenben, az orbáni Magyarország hűbérbirtokán az emberek bástyát látnak a miniszterelnökben a külső veszélyek és a bevándorlás ellen. Ezt tapasztalta a helyszínen a tudósító. A település kirakat a rendszer számára. Az utóbbi 8 évben dőlt a pénz a városba, miután azt az Orbán-klán emberei tartják kezükben. Nem könnyű olyat találni, aki a hatalom ellen van, még az egyetemen sem. A korrupció, az urambátyám-rendszer, a kórházak katasztrofális állapota? Mindez csak az ellenzék hazugsága. Kéri László azt mondja, a meggyőződéses Fidesz-hívek ritkán találkoznak más véleménnyel. A liberális ellenzék jó része külföldre távozott az utóbbi 8 évben. Akik maradtak, azok alá vannak rendelve a hatalomnak. A kormánypárt pedig csak a sajátjaival törődik, hogy hatalmon maradhasson.
Orbán Viktor két éve azt sulykolja, hogy az etnikailag homogén Magyarországnak meg kell védenie magát a külső erőkkel, illetve az összehangolt invázióval szemben. Ily módon sikerült elfordítania a közfigyelmet a belpolitikai bajokról és felsorakoztatnia saját híveit az olyan, képzelt ellenségekkel szemben, mint Soros György és Brüsszel. Most meg már az ENSZ is a célkeresztbe került. Magyarországon nem sok tér jut a finom részleteknek. Debrecenben, amely a fehér keresztények védőbástyája, mellesleg 4300 külföldi kapott engedélyt, hogy az egyetemen tanuljon. Köztük sok muzulmán, pedig ezt a vallást Orbán úgy állítja be, mint rengeteg baj forrását. Mintha hatalmas különbség volna egy agyrémeklel küszködő állam molyirtós nyelvezete és a valóságos ország között, amely nyitottabb, mint amilyennek látszik.
Moszkva, migráció és elnémított sajtó. Ezt a három tényezőt emeli ki a televízió a magyar választás előtti beharangozójában, hozzátéve, hogy újabb győzelem felé tart Orbán Viktor, Európa elsőszámú populistája, akit Brüsszel ki nem állhat. Ám csak újabb összecsapások várhatóak az EU-val, ha a Fidesz megőrzi hatalmát és továbbra is az oroszok, illetve a törökök nyomában halad, azaz korlátozza a sajtószabadságot, gyengíti a demokráciát és lecsap a külföldről támogatott civilekre. A vád már jelenleg is az, hogy Budapest elfogadja az unió adományait, de nem tartja tiszteletben a közösség értékeit az emberi és az alapvető szabadságjogok ügyében. Magyarország élharcos a populizmus térhódítását tekintve is. Vagyis a választás jelzésnek ígérkezik, hogy mennyire erősek a földrészen a populisták. A lakosság jelentős része azonban támogatja az EU-tagságot.
A fő kampánytéma a bevándorlás, bár már alig érkeznek menekültek az országba. Egyébként 151 ezer külföldi él magyar földön. Két éve 23 ezren települtek be, de 60 % Európából. Így, mint László Róbert, a Political Capitaltől kifejti, a Fidesz-hívek inkább az ismeretlentől félnek, de ők csupán a kisebbséget alkotják. A többség érzi, hogy mindez csupán hazugság és propaganda. Vannak sokkal súlyosabb gondok is, mint a menedékkérők. A lakosság 72 %-a azt válaszolta a minap egy felmérés során, hogy számára a legaggasztóbb az egészségügy helyzete. Utána a korrupció, az oktatás és a munkanélküliség következik a rangsorban. Hogy Orbán Sorost és a CEU-t ostorozza, abban László Róbert bizonyítékot lát arra, hogy a politikus putyini irányba tereli az országot. A sajtószabadság dolgában a magyaroknál csak a bolgároknál és a görögöknél rosszabb a helyzet az EU-n belül.
Tízéves uralma alatt a szlovák kormányfő bemutatta a világban jelenleg oly divatos autokrata erős ember minden húzását, ám a lakosság fellázadt ellene és kirúgta. Pedig Fico a muzulmán menekülteket és Sorost tette meg bűnbaknak, hazai oligarchákhoz, orosz apparátcsikokhoz és az olasz maffia kulcsfiguráihoz törleszkedett, miközben nagyúri módon élt. Ám közbejött, hogy meggyilkolták azt az újságírót és barátnőjét, aki már igencsak a politikus sarkában volt annak pénzügyei kapcsán. Az egykor apatikus nép azonban tízezrével vonult az utcára, így a hatalmas nyomás hatására a miniszterelnök lemondott.
A békés felkelés meglepő eltérést jelent a világhoz képest, mivel ott olyan vezéreknek áll a zászló, akik a maguk javára változtatják meg a törvényeket, normákat és intézményeket, ahogy épp a kedvük szottyan. Az erős hatalom, a nacionalista mondandó és a versengő nézetekkel szembeni intolerancia kerekedik felül. A Föld kevés részében látszik ez jobban, mint Kelet-Európában, ahol több ország is egyre jobban hasonlít a régi egypártrendszerre. Főleg Magyarország és Lengyelország célozta meg az illiberalizmust és a tekintélyuralmat. A szlovákok viszont nem szeretnék követni Budapest és Varsó példáját. Egy tüntető úgy fogalmaz: nem szeretnék úgy végezni, mint a magyarok.
Fico, akinek a hatalma sosem volt olyan nagy, mint pl. Orbán Viktoré, egy másik erős emberé, megmaradt a Smer élén. Meseznikov, a pozsonyi Közügyek Intézetének vezetője úgy gondolja, hogy az új kormány nem változtat az eddigi irányvonalon, pedig nem szabadna alábecsülni a tömegmegmozdulások hatását.
