- A vidék egyszerű embereire hat az Orbán által gerjesztett páni félelem a migránsokkal szemben, a magyarok többsége azonban már hajlandó a kormányváltásra.
- Magyarország Madagaszkárral, Malival és Mexikóval vetélkedik abban, hol lett rosszabb a demokrácia helyzete, Juncker viszont a magyar kormányt is bátorította a Putyinnak küldött gratulációval.
- Példátlan, ahogy a Magyar Nemzeti Bank a kormány szolgálatában túllép a saját jogosítványán.
A vidéki Magyarországon Orbán híveit egybeforrasztja a migránsokkal szembeni félelem. Vagyis kedvező fogadtatásra talál kormányfő, amikor etnikai homogenitásról beszél, és így törzsszavazói nyugtalanságára apellál. A miniszterelnököt az egyik legmegosztóbb politikusnak tartják Európában, sőt az ENSZ emberi jogi főbiztosa nemrégiben még azzal is megvádolta, hogy rasszista és idegengyűlölő. A tudósító azt tapasztalta ezek után Ercsiben, hogy az ottaniak soha nem láttak egyetlen élő menekültet sem, ennek ellenére veszélyesnek tartják azokat. A migránsügy a kampány súlyponti témája, noha alig érkeznek menedékkérők az országba. De mivel a Fidesz keményen kézben tartja az állami médiát, illetve a szövetséges üzletembereken keresztül a vidéki sajtót, az üzenet felerősítve jut el az olyan helyekre, mint Ercsi. A jelek szerint Orbán mostanában a konzervatív magyarokon kívül igyekszik becserkészni a Jobbik által magukra hagyott szélsőjobbosokat is. Krekó Péter szerint azonban veszélyes lehet a további jobbra tolódás, illetve radikalizálódás, mert az egyirányú utca.
A lap kiküldött munkatársa azon tanakodik a Hódmezővásárhelyről küldött tudósításban, vajon képes-e összefogni az ellenzék, ami elengedhetetlen volna Orbán Viktor megállításához. A helyszínt úgy mutatja be, mint a Fidesz erődjét egy olyan országban, amely erősen az egypártrendszer felé mozdult el. Ám épp itt győzött a kormányellenes erők jelöltje, viszont az ilyesfajta szövetség másutt továbbra is távolinak tűnik. Abban egyetértenek az érintett pártok, hogy Orbán súlyos veszélyt jelent a civil társadalom, a jogállam és a szólásszabadság szempontjából, de nem jutnak dűlőre az ügyben, miként lehetne megbuktatni. Márpedig az ellenzék megosztottsága szabad utat nyit a politikus számára, hogy harmadszor is elsöprő többséggel nyerjen és még inkább megszilárdítsa helyzetét, miközben egyre kevesebb akadály állja el az utat az abszolút hatalom felé.
Hogy mindenütt egyetlen jelölt induljon az egyéni körzetekben a Fidesz képviselőjével szemben, ahhoz félre kellene tenni az ideológiai ellentéteket, a személyes bizalmatlanságot és a nyomós pénzügyi szempontokat. Az igen rossz hírnévnek örvendő Jobbik és a szocialisták között elvileg áthidalhatatlan az eszmei különbség, csakhogy Orbán a szélsőjobbra navigálta saját pártját, Vonáék viszont középen igyekeznek megvetni a lábukat. Ezáltal ugyanakkor lehetővé válik az együttműködés és a balközép között. Bár Gyöngyösi Márton szerint óvakodnak összeállni az MSZP-vel, amely még nem tudott megszabadulni a kormányzása során szerzett korrupciós billogtól. De a bizalmatlanság kölcsönös. Hódmezővásárhely azonban azt bizonyítja, hogy az emberek készek a változásra.
Orbán Viktor egykor bátran kiállt a liberalizmus elveiért, követelte a szovjetek kivonulását, ma viszont ő Putyin legszorosabb szövetségese az unióban. Ezt írja Paul Lendvai: „Orbán, Európa új erős embere” című könyve kapcsán James Kirchik, a Brookings Intézet vendégkutatója. Hozzáteszi, hogy a politikus megszállottan támadja Soros Györgyöt, mint a nép ellenségét. Modellnek tekinti Kínát és Oroszországot, az illiberális demokrácia értékeit méltatja. A pálfordulás okairól két verzió van fogalomban. Az egyik azt mondja, hogy a miniszterelnök mindig is jobboldali nacionalista volt, és csupán álcaként vette magára a közép-európai ellenzéki köntösét, hogy elnyerje a nyugati liberális elit tetszését. A másik értelmezés szerint itt egy hataloméhes opportunistáról van szó. Lendvai azt mondja, hogy mindkét elmélet igaz, ezért annyira veszélyes Orbán.
A könyv hangsúlyozza, hogy a politikus az eltelt 8 évben ügyesen leplezett tekintélyuralmi rendszert épített ki. A határok nyitottak, nincsenek politikai bebörtönzöttek és halálos ítéletek, ami a tagság feltétele az Orbán által sokat szidott EU-ban. Ugyanakkor a Fidesz kétszer is kétharmadot szerzett, hála a választási törvény módosításának. A miniszterelnök – orosz mintára - oligarcha-hálózatot alakított ki, ezt a legjobban Felcsúton lehet érzékelni. Az elemzés úgy értékeli, hogy Lendvai meggyőző vádiratot állított össze az egyre tébolyodottabb kormányfő ellen. Orbán az eltelt 3 évtizedben tudatosan elkerülte, hogy kifejezetten rájátsszon Európa leghalálosabb gyűlöletére. Ám mostanra már az antiszemita uszítás is terheli rombolásának hosszú listáját.
Magyarországon az elmúlt két évben erősen romlott a demokrácia helyzete, úgyhogy a magyarok kb. ugyanazt élték meg, mint Madagaszkár, Mali és Mexikó. Ezt állapította meg a Bertelsmann-alapítvány jelentése amelyet ma mutatnak be, és amely 129 fejlődő, illetve küszöbállamban mérte fel a politika, illetve a piacgazdaság állapotát. A végkövetkeztetése az, hogy a világban a diktatúra kerekedik felül, a demokrácia veszít. Ezen belül 13 állam rosszabb értékelést kapott, mint korábban. Közéjük tartozik Lengyelország, amely a tanulmány szerint lefelé manőverezi magát, Törökországban pedig már igen súlyos hiányosságok mutatkoznak ezen a területen. A vizsgált időszakban egyetlen más kormány sem távolodott el olyan gyorsan a demokratikus értékektől, mint Ankara. Egyébiránt immár 3,3 milliárdan élnek tekintélyuralom alatt, ez rekord és az irányzat erősen nyugtalanító. Hiszen pl. minden öt országból 4 szabad utat enged a korrupciónak. Ahol a hatalom nem egyenlíti ki a szociális feszültségeket, ott tartósan megjelennek az antidemokratikus hangok. Virágzanak a populista mozgalmak. De az elitek sokszor kihasználják a megosztottságot, hogy megerősítsék saját uralmukat. Az autokraták belül zárni igyekeznek a soraikat, ám kifelé sokszor bezárkóznak. Így egyre nehezebb a nemzetközi együttműködés és a béke is veszélybe kerül.
Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának elnöke ismételten visszautasítja, hogy bármiféle politikai szándék vezérelte volna őket, amikor tavaly személyesen néztek utána bizonyos ügyeknek Magyarországon, ideértve a felcsúti kisvasutat. Gräßle emlékeztetett arra, hogy Magyarország az utóbbi 8 évben több mint 30 milliárd eurót kapott az uniótól, az általa vezetett strasbourgi testületnek pedig épp az a feladata, hogy a nyugati adófizetők érdekében vizsgálja ezeknek a pénzeknek a felhasználását. Mert akiknek a befizetéseiből összeállnak a támogatások, azoknak biztosaknak kell lenniük abban, hogy az EP riadót fúj, ha valami nincs rendben. Pontosan ezt tették a magyar kormány esetében is. A politikus sajnálatosnak tartja, hogy az illetékes hatóságok nem voltak hajlandóak együttműködni velük, de sebaj, mert jönnek újra Magyarországra.
Annál is inkább így gondolja ezt, mert látja, mi lett mára abból az államból, amely lerombolta a Vasfüggönyt. Hogy felmerül az állami szintű korrupció, a rendszer csődjének gyanúja. Az OLAF nyomozóinak célkeresztjében jelenleg Orbán veje van, ám a magyar ügyészség idáig minden vizsgálatot leállított. Erről az európai szociáldemokraták magyar ügyekben illetékes jelentéstevője azt mondja, látnivaló, hogy a magyar kormány mindent elkövet, nehogy az EU bármit is tudjon tenni. Ám ha egy ilyen állam nem csatlakozik a leendő európai ügyészséghez, akkor ne is tartson igényt a brüsszeli szubvenciókra – teszi hozzá Weidenholzer. Ráadásul az Orbán-kormány mindenért az unió teszi meg bűnbakká, miközben fejőstehénnek nézi azt a saját érdekcsoportjainak gyarapodásához.
1. Az unió keleti tagjainál a kedvezően alakuló gazdasághoz jó politikának kellene társulnia, de éppen az ellenkezőjét tapasztalni. Ezek az államok jelenleg forronganak, ha nem belső okok folytán, akkor külső viszályok miatt. Varsó ellen jogállami eljárás indult, az EU a magyar, a lengyel és a cseh kormányt bíróság elé citálta menekültügyben. A helyzetet az teszi különlegessé, hogy gazdaságilag kedvezően alakulnak a dolgaik. Nem lehet várni, hogy a politikai válság befolyásolja ezeket az eredményeket. Ez tükröződik a pénzpiacok hozzáállásán is.
Középtávon azonban már ajánlatos az óvatosság, mert a beruházások szempontjából nem jó, ha az intézmények nem, vagy csak kenőpénz fejében működnek. Ha leépül a jogbiztonság, ha ugyanazok a körök mondják ki a döntő szót a politikában, a gazdaságban, a sajtóban és az igazságszolgáltatásban. Ám mind több helyen alakul ki pontosan ilyen foglyul ejtett állam. Magyarországról is érkeznek a jelentések, miszerint megengedhetetlenül közel esnek egymáshoz a politika és az üzlet érdekei. A régió megérezheti, ha meginog iránta a bizalom, mégpedig annál inkább, minél inkább eltűnnek egyéb előnyei: a szabad munkaerő, az alacsony költségek, támogatások. Épp ezért fontos, hogy a társadalom tiltakozzon az önelégült vezetők ellen. Ha a stabil gazdaság stabil politikával járna kéz a kézben, a régió példakép lehetne Európában, de azon kívül is.
2. Gyanúba keveredett a magyar jegybank, mert olyan alapítványokat működtet, amelyeknél felmerült a korrupció lehetősége, illetve hogy állami programokat finanszíroznak. A választás közeledtével különösen előtérbe kerülnek a pénzstabilitás őrének üzelmei. Ami másutt elképzelhetetlen, az itt előfordul: a féltucatnyi alapítványnál visszaélések történhettek. Nem kis pénzről van szó, mert amit az MNB beléjük pumpált, az a GDP 1 %-nak felel meg. Hogy mire fordították ezt az irdatlan pénzt, azt a bank bírósági ítéletre kénytelen volt közzétenni. Nos, jócskán részesültek az áldásban Fidesz- és Matolcsy-közeli vállalkozások, sajtóérdekeltségek. Rengeteg forrás elment reprezentatív ingatlanok megvásárlására, felújítására. A feladatokhoz szívesen vettek igénybe Orbánhoz közel álló cégeket. Pl. Mészáros Lőrinc üzleti birodalmából. A Konzum részvényei tavaly világelsők voltak, minden más értékpapírnál többet fialtak. De a kormánytábor klientúrája más formában is nagyvonalú ellátásban részesült.
Matolcsy nem lép, pedig Vértes András, a GKI vezetője szerint a Nemzeti Bank sok olyasmit csinált, ami másutt nem fordulhatna elő. Így a többi közt több mint félmilliárd euróért vett kétes papírokat, ám a befektetett tőke elúszhat, ha tartósan megtorpan a növekedés. Továbbá az Európai Központi Bank már sürgette, hogy az MNB ne fedezzen kormányprojekteket, mert az tilos. A Transparency International azt állapította meg, hogy az alapítványok mintaszerűen illusztrálják átláthatatlanságot, illetve bizonyos körök meggazdagodását Orbán alatt. A jelentés kleptokráciát emleget. Merthogy a többi közt az európai szerkezeti alapokból nem kis rész a korrupció táplálására ment el.
A zsidóellenesség a nyugati világ legszigorúbb tabuja, ám most kezd visszaszivárogni a szélekről. Leginkább Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. De ha ez a tilalomfa leomlik, akkor a többi is inogni kezd. A fasiszták annak idején a „gyökértelen kozmopoliták” ellen rohantak ki, ma a „globalisták” jelentik a célpontot. Trump hatalomra lépése után tavaly csaknem 60 %-kal ugrott meg az antiszemita incidensek száma az USÁ-ban. Hogy azután az elnök akaratlanul gerjeszti-e a jelenséget, azt nem tudni, de a hatása kétségtelen. Mindenesetre a szélsőjobb hívei érzékelik részéről a zöld jelzést. Hiszen pl. a kampányban ördögnek állították be Soros Györgyöt, aki a zsidóellenes kampányok kedvelt homokzsákja, Orbán Viktor Magyarországától kezdve az amerikai alt-rightig. De Trump leginkább azzal befolyásolja a dolgokat, hogy elutasítja a globalizációt. Kedveli ugyanakkor a tekintélyelvű vezetőket, leginkább Putyint, nem kér ugyanakkor a Nato-ból, az EU-ból és a nemzetközi bankárokból. Vonakodik viszont felelősségre vonni a Kremlt a nagy-britanniai merénylet-kísérletért.
Hogy az amerikai elnök köszöntötte orosz kollégáját, abban nincsen semmi meglepő, ám Juncker igazán tudhatná, hogy kivel van dolga. Ráadásul az uniót egykoron kifejezetten azért hozták létre, hogy kiálljon a demokráciáért. Persze érdemes felidézni, hogy a Bizottság első emberéről tudnivaló: jobban rokonszenvezik Moszkvával, mint a brüsszeli hatalmi elit legtöbb tagja, továbbá, hogy bírálták, mert gyengíteni igyekezett a Krím megszállása miatt elrendelt szankciókat. Ilyen előzmények után talán nem is annyira fura, hogy a levél nem említi az ideggázzal elkövetett emberölési kísérletet. Viszont mindenképpen szóvá kellett volna tennie a választási csalásokat, el kellett volna ítélnie azokat, nem gratulálni hozzájuk. A demokrácia fenntartása az EU alapküldetése. Csakhogy a távirattal Juncker azt jelezte a feltörekvő tekintélyuralmi magyar és a lengyel kormánynak, hogy ugyanúgy kaphatnak dicséretet, mint szidást, ha lerombolják a jogállamot és követik a putyini utat. Tusk ugyanakkor felismerte, hogy ha az unió nem szólal meg a demokrácia mellett a zsarnokság ellenében, akkor nem véd meg semmit.
Európa úgy határozott: itt az ideje, hogy diktátorokkal bújjon össze. Így látja a helyzetet Judy Dempsey, a Carnegie Europe elemzője, miután Juncker meleg hangú üdvözletet küldött az újjáválasztott Putyinnak és ezzel igencsak ártott az EU megítélésének. A Bizottság elnöke egyúttal lelkesedését fejezte ki a Moszkva által követelt kontinentális biztonsági rendszer iránt, amelynek igazi célja, hogy leválassza az öreg földrészt Amerikáról és meggyengítse a Nato-t. Szóval nagyjából ugyanazt csinálta Juncker, mint Trump. Nem szólt viszont a nyílt csalásokról, a megfélemlítésekről, aktivisták tisztázatlan haláláról, az állami media szerepéről, és sok minden más visszaélésről sem. Márpedig ez a morális bátorság hiányáról árulkodik, és feltárja, hogy az európai vezetők egyre közönyösebbek az emberi jogok védelme iránt, miközben az uniónak az élharcosok között kellene lennie.
A tekintélyuralmi rezsimeknek megvan minden okuk a túláradó örömre. Nem csoda, hogy brit tisztségviselők dühöngtek a Juncker-nyilatkozat miatt, hiszen ők éppen a kettős ideggázmerénylet körülményeit igyekeznek kideríteni. De a negatív példákat még bőségesen lehetne sorolni, amikor nem számított Európa számára az adott diktátor bűnlajstroma. A magyarok és a görögök pl. gazdasági megfontolásokból többször is meggátolták, hogy az EU elítélje Kínát. De nem jobb a helyzet a szervezeten belül sem. Kevés tagállam tanúsít hajlandóságot, hogy komolyann kérdőre vonja Magyarországot és Lengyelországot a demokratikus intézmények és normák lebontásáért. Az integráció védelmezői arra hivatkoznak, hogy már így is van épp elég gond, a Brexittől Macron reformtervéig. Ez azonban nem leplezheti el a szégyenletes valóságot, hogy Európa elvesztette erkölcsi iránytűjét. Egy szép napon visszatér és kísérteni fogja majd a mostani lelkesedés az érdekek és a “stabilitás” iránt.
Kelet-Európa, benne a magyarokkal és a lengyelekkel nem érti, hogy a Nyugat miért jobboldaliként tekint rá. És bár identitási okokból elutasítja a menekülteket, nem látja be, hogy mi rossz van ebben. Ez a felfogás abból az egykori kommunista állami elvi tételből fakad, hogy a nyugati fél kapitalista és fasiszta, a Kelet ezzel szemben szocialista, így ab ovo antifasiszta. Ugyanakkor tiszta erővel védelmezi az ártatlanságot. Ezek az országok mélyen meg vannak győződve arról, hogy semmi dolguk a náci idők feldolgozásával. Ezért okoz nagyobb gondot a magyaroknak Trianon, mint a Hitlerrel kötött szövetség. Az egykori Keleti Tömb államai áldozatnak tartják magukat, aki a fasiszta és kommunista idők megaláztatási után még egy arcátlan vizsgának is ki van téve az elvek ügyében. Ebbe az emberek nem tudnak belenyugodni és a sértettek büszkeségével szavaznak, mondjuk, a PiS-re. Az áldozati mítosz három évtized elteltével is hat.
A nyugati közvélemény részéről nagyképűség volt azt hinni, hogy a náluk már természetesnek számító szembenézést a múlttal, illetve az emlékezetkultúrát egyszerűen exportálni lehet Keletre. A címzett nem kívánja átvenni a szomorú küldeményt, ami csak még jobban felizgatja a feladót. A menekültválság azután még láthatóbbá tette a kelet-nyugati ellentéteket. A keletiek úgy gondolják, hogy 1933 óta az ideológiák játékszerének számítanak és allergiásan reagálnak minden tanácsra, hogy miként is viselkedjenek. A Nyugat viszont az ellenkezést sötét idők visszatérteként értelmezi. Számára a demokratikus állam a szabadság szentélye. A keleti népek ugyanakkor azt gondolják: rendszerek jönnek és mennek.
A szélsőjobbos német AfD frakcióvezetője azt vágta a kancellár szemébe, hogy az megosztja Európát a menekültpolitikájával. Gauland szerint a lengyelek és a magyarok joggal határozzák meg, hogy ki élhet náluk. A politikus, aki az új kormány programját bírálta, hozzáfűzte, hogy a keleti államok jogosan jelentik ki: nem rájuk tartozik, ha Merkel menekülteket hív be.
