Ma Magyarországon – amelynek ugye a leginkább migráció-ellenes kormánya van a világon – negyedmillió migráns dolgozik legálisan, állami engedéllyel. És ezek nem befogadott menekültek, hanem tisztán gazdasági migránsok, akik egy jobb élet reményében jöttek ide.
A kormányzat egybites, leginkább a mohák és zuzmók értelmi szintjén lévő állampolgárokhoz címzett üzeneteivel ellentétben a migráns migráció fogalmak meglehetősen összetettek. Ezért szembesülhetünk egyre gyakrabban azzal, hogy az elemi gyűlöletre építő és azt gátlástalanul hergelő kabinet, saját kommunikációjával ellentétben, tud normálisan viselkedni. Ma Magyarországon ez a fajta normalitás viszont – saját kommunikációja miatt – rombolja a kormány megítélését.
Érdemes a fogalmaknál kezdeni: migráns az, aki elhagyja legszűkebben értelmezett szülőföldjét. Ennyi. Ennél nem bonyolultabb. Ha az "elhagyás" mértékét, irányát nézzük, akkor beszélhetünk belső és külső migrációról. A belső esetében a migráns nem lépi át saját országa határát, azon belül mozog. Értelemszerűen a külső migráció esetében határátlépés történik.
A migrációt, vagy annak alanyát, a migránst kategorizálhatjuk motivációja szerint is. Aki azért hagyja el szűkebb vagy tágabb pátriáját, mert az életét kell mentenie – itt újabb alcsoportok jöhetnek: vallása, bőrszíne, identitásának egy vonatkozásai miatt, vagy egyszerűen azért, mert háború dúl az országában –, azt nevezzük menekültnek. Rájuk számtalan nemzetközi egyezmény vonatkozik – amennyiben megfelelnek a nemzetközi és a magyar jog által támasztott követelményeknek, az állam – ha kelletlenül is –, de befogadja őket. Belőlük került ki az a lassan 1500 fő, akiket az elmúlt másfél évben a magyar állam befogadott. Ők ugyanis menekültek, és ezt bizonyítani is tudták.
Azokat, akik egy jobb élet reményében indulnak el, nevezhetjük akár – a kormányzati terminológiát használva – gazdasági migránsnak. Őket ugyanis saját vagy családjuk gazdasági helyzetének jobbítása motiválja. Rájuk nemzetközi jogszabályok nem, csupán helyi törvények vonatkoznak, ezek pedig eléggé eltérőek. Azonban van lehetőség arra, hogy egy migráns Magyarországon dolgozzon legálisan. Teszik is, több százezren.
Talán észre vehette a kedves olvasó - aki alant majd troll kommentelővé változik –, hogy szándékosan nem beszéltünk távolságokról. Ugyanis a fogalom szempontjából lényegtelen. Így migráns a határon túlról érkezett magyar épp úgy, ahogy a határokon túlra indult magyar is az. Nem számít, hogy az EU-n belülről jött vagy oda tart, esetleg messzebbről érkezik vagy távozik. Mindössze más jogszabályokat kell az esetében alkalmazni, de épp úgy migráns.
A migráns, a migráció a valóságban nem szitokszó, hanem egy folyamat leírása, az ember egy aspektusát leíró fogalom. Aki migráns, az emellett még ezernyi más is: apa vagy anya, gyermek, testvér, focidrukker, fagyibolond, divatkövető vagy a technika megszállottja. Bármi. És igen, néha szociopata, bűnöző, társadalmi együttélésre alkalmatlan. Épp úgy, ahogy azok, akiknek nincs "migráns" oldaluk.
Aki egyetlen jelzőt akar ragasztani a migráns szóra – ami a fogalom fundamentumát tekintve önmagában is egy jelző –, az semmiben nem különbözik a náciktól, kommunistáktól, antiszemitáktól, rasszistáktól. Az, aki fogalmi keretek közé szorítva, egyetlen jellemző alapján létrehoz egy csoportot emberek sokaságából, majd egyetlen – zömmel negatív – jelzővel látja el azokat, az az elmúlt száz év legpusztítóbb diktatúráit igyekszik visszalopni az életünkbe.
De vissza a migrációhoz. Kurt Vonnegut, az Ötös számú vágóhíd című regényének előszavában leírja: a kéziratot megmutatta egyik barátjának. Az illető, miután elolvasta a háborúellenes regényt, annyit kérdezett: ír-e lavinaellenes regényt is Vonnegut. Jelezve: a háború épp úgy része az emberi természetnek, ahogy a lavina a hegyvidékekének.
A migráció is épp ilyen: az emberi természet velejárója, épp, ahogy a világban a szél vagy a vízfolyás. Utóbbiakkal kapcsolatban nincs egyetlen, általános, érzelmi állapotot leíró jelző. Mert bár szívből tudjuk gyűlölni a hurrikánt, amikor városokat rombol le, de épp úgy tudjuk szeretni az enyhet adó szellőt, vagy a vitorlánkat dagasztó szelet. Igába hajtjuk a szélenergiát és örvendezünk vala. Hasonlókat tudnánk írni a vízről is, de felesleges – könnyen belátható, hogy zömmel rajtunk, saját hozzáállásunkon múlik, mit hozunk ki a természet ilyen vagy olyan megnyilvánulásaiból. Ha felkészültek vagyunk, könnyen profitálhatunk abból, ami készületlenül akár a vesztünket is okozhatja.
Orbán Viktor világosan értésére adta mindenkinek: nem hajlandó foglalkozni a migráció jelenségével. Mintha azt gondolná: képes kivonni Magyarországot a természet rendjéből. Legutóbb épp kedden, az iparkamarában jelentette be: "Nem szabad beengedni Magyarországra egyetlen migránst sem." Hát, tisztelettel jelentem, ezzel némiképp el tetszett késni. Jelenleg 250 ezer, nem EU-s országból érkező munkavállaló, úgynevezett gazdasági migráns él és dolgozik Magyarországon.
Érdemes lenne észben tartani:
– Magyarország súlyos munkaerőhiánnyal kűzd, amely visszafogja a versenyképesség javulását és a gazdaság fejlődését,
– a szakképzett magyar, illetve a határokon túl élő, de magyar ajkú munkaerő számára sokkal kívánatosabb a gazdasági migráció, az ezt kihasználó nyugati államok bérszínvonalával Magyarország képtelen versenyezni,
– ha nem veszünk részt a nemzetközi migrációs folyamat irányításában/szervezésében, akkor csak a vesztesei lehetünk, mivel:
- a szakképzett munkaerő távozik az országból
- helyére pedig nem érkezik hasonló.
A megoldás nem különösebben új, és eredetinek sem mondhatnánk. A jelenséggel Magyarország folyamatosan találkozik, ám, mint annak kárvallottja. Ezért nevezzük, kellő pejoratív éllel agyelszívásnak. Ez valójában a magasan képzett munkaerő gazdasági migrációba csábítása. Ebben leginkább az Egyesült Államok járt és jár ma is az élen. Az amerikai egyetemek és kutató intézetek a világ minden tájáról folyamatosan gyűjtik be a legjobb koponyákat, letelepedést, munkahelyet, megélhetést és állampolgárságot biztostíva számukra. Mivel központilag támogatott és szervezett folyamatról beszélünk, a migráció nem tömeges és sokszorosan szűrt, vagyis csak azok az emberek nyernek bebocsátást akikre az államnak szüksége van.
Könnyen elképzelhető, hogy ez ridegen, már már embertelenül hallatszik. Azonban pontosan ez a migráció koordinálása. Nem bezárkózni kellene, hanem meghatározni: kire, kikre van szükséges Magyarországnak, majd őket – még jóval a határ előtt, ideális esetben még a migrációjuk megkezdése előtt – kiválasztani és befogadni. Ezzel enyhíthető a migrációs nyomás a válságövezetekben, valamint megszüntetné a migránsok kiszolgáltatottságát az embercsempészeknek.
Igen, egy országnak szuverén joga megmondani, ki élhet a határain belül és ki nem. De azt, hogy a határok hermetikusan lezárhatók, utoljára a kommunisták gondolták. Az pedig, hogy ezt kommunikálom, fröcsögöm minden nap, majd egészen mást cselekszem, ócska, hazug ripacsok sajátja.