- Magyarországon megsértik az alapvető normákat, erről a demokratikusan megválasztott kormány gondoskodik.
- A tekintélyelvű magyar és lengyel rezsim az európai rendet veszélyezteti.
- Karácsony Gergely hajlandó volna korlátozott együttműködésre a Jobbikkal, hogy kiüssék a nyeregből az államapparátusba kinevezett Fideszes pártkatonákat.
A vezércikk igazat ad az ENSZ emberi jogi főbiztosának, aki a múltkoriban a többi közt a magyar példára hivatkozva jelentette ki, hogy a szégyenérzet visszaszorul a politikában. A jordán politikus, aki távozik tisztségéből, négy évig küzdött népirtással, elnyomással, rasszizmussal, és a kormányok egyre nagyobb közönyével mindezen jelenségek láttán. Mint az Emberi Jogi Tanács ülésszakának megnyitóján kifejtette: Európában a rasszisták és idegengyűlölők túllépnek minden zavart érzésen. Néven is nevezte Magyarországot, mint olyan helyet, ahol megszegik az alapvető szabályokat. Orbán Viktor kijelentette: nem akarjuk, hogy a színünk keveredjen mások színével. A lengyel miniszterelnök pedig azt mondta, hogy zsidók is voltak a holokauszt tettesei között.
A legnagyobb gondot azok a tömeggyilkosságok jelentik az ENSZ-megbízott számára, amelyek a világ szeme előtt zajlanak le, csak éppen nem váltanak ki érdemi nemzetközi reakciót. Különösen a Biztonsági Tanácsot kárhoztatta, amelyet legutóbb az orosz és a kínai vétó bénított le Szíria kapcsán. Al-Husszein felhívta a figyelmet, hogy a mind gyakrabban előforduló emberi jogsértések gerjesztik azokat a viszályokat, amelyekre rámehet a világ. Úgy hogy nincs is annál jogosabb kérdés, mint amit feltett, hogy ti. miért nem vetünk véget a jogtalanságoknak?
A Harvard Egyetem egyik neves politológusa azt mondja, hogy demokrácia és liberalizmus immár nem járnak kéz a kézben, és ezt Magyarország, India és Törökország példája igazolja. Yascha Mounk szerint már 10 éve rossz idők járnak a liberális demokráciára, és nem látszik, hogy egyhamar javulna a helyzet. A szerző a „Nép kontra Demokrácia” c. könyvben elemezte az illiberális rendszerek felemelkedését. Itt olyan államokról van szó, mint Orbán Magyarországa, ahol a kormányt megválasztják, ám az utána rövid úton elintézi a liberális normákat, mint szabad sajtó, átláthatóság, tolerancia és polgári szabadságjogok. A szakértő szerint az egyenlőtlen növekedés és a multikulturális világ folytán szinte természetes, hogy szembekerül egymással a demokrácia és a liberalizmus, és az előbbi meggyengül, szétesik.
Mounk úgy látja, hogy a nacionalizmus mindig is az adott kor meghatározott politikai ereje volt, gyakran a nemzetépítés fontos összetevője. Napjainkban ugyanakkor a fő gond az a liberális demokrácia számára, hogy megőrizze a demokráciát a hozzátartozó fékekkel és egyensúlyokkal együtt, miközben megvédi az egyéni szabadságjogokat. Megoldásként az elemző a többi közt a befogadó hazafiságot ajánlja. Csak éppen más-más irányban haladnak a nincstelenek, és azok, akiknek van mit a tejbe aprítaniuk. És nem lehet dicsérni a fennálló állapotokat, amikor sokakat áthidalhatatlan árok választ el a megfelelő életminőségtől. Ezek az emberek nem szeretnék, ha megválasztott szolgáik kigúnyolnák őket. Vagyis a világ már nem kerek, számít a vér és rög. A globalizáció vesztesei nem akarják, hogy ezután is figyelmen kívül hagyják őket. Hogy a liberalizmus és demokrácia miként reagál erre, az a döntő, bár megválaszolatlan kérdés.
A törékeny európai politikai közép újabb csapásokat szenved el: az olasz választás és a német koalíciós megállapodás árulkodik a populista nyomulásról, arról, hogy széleskörű az elégedetlenség az elittel szemben. A németeknél a két nagy párt egyezsége csak tovább gerjesztheti a szavazópolgárok dühét és alapjaiban gyengítheti meg Merkel tekintélyét. Olaszországban a jelenlegi vezetéssel szembenálló, euroszkeptikus erők nyerték el a voksok kb. felét, így bizonytalan, hogy milyen kormány alakulhat. A populistáknak kezére játszott a bevándorlás, az euróövezet költségvetési megszorító csomagja és a korruptnak lefestett politikusi gárda. Úgy hogy most úgy áll a földrészen, hogy a közép egyre olvad, az ellenség viszont itt marad. A tét a hideg háború után kialakult európai rend, amelyet már így is nagy kihívás ért a Brexit, illetve a magyaroknál és lengyeleknél jelentkező tekintélyelvű irányzatok miatt. A kifelé ható erőket jócskán megerősítené, ha az unió alapító államaiban nacionalisták és más populisták kerülnének hatalomra.
Hogy mennyire jutnak, az nagyban függ attól, képesek-e a fő áramot képviselő politikusok visszanyerni az átlageurópaiak bizalmát. Ehhez kezelni kellene a többi közt az alig-alig ellenőrzött migrációt, amely fokozza a félelmet a biztonság és a kulturális identitás miatt. A megkésett, de terjedő gazdasági javulás ugyanakkor reménysugarat jelent, mint ahogy a bevándorlás megszigorítására tett erőfeszítések is. A menekültek hatására a közép jobbra csúszik, de a Die Zeit kiadója szerint éppen ez feltartóztatja a populizmust. Cas Mudde, a kérdéskör szakértő viszont nem annyira biztos ebben. Szóval, egyre inkább úgy tűnik, hogy a centrista, EU-párti Macron győzelme kivételes, ellenben a széttöredezett német és olasz politika jelenti az új normát.
Die Welt
1. Karácsony Gergely személyében Orbán Viktornak váratlanul ellenfele lett, úgy hogy a miniszterelnök aggódhat az újjáválasztásáért. De ezt csakis saját magának köszönheti. A zuglói polgármester az egyetlen, akinek népszerűségi mutatóit össze lehet hasonlítani a kormányfő tetszési indexével. Hogy éppen ő lehet az ellenzék új vezére, miközben saját pártjának mindössze 1%-ot jeleznek a felmérések, az sokat elárul az ország állapotáról. Hiszen a természetes kihívónak elvileg Vona Gábornak kellene lennie, ám Karácsony szövetségre lépett a teljesen szétesett szocialistákkal és csatlakozott hozzájuk a DK. A trióból reménysugár lett, amire senki sem számított. De még látványosabb volt Hódmezővásárhely, ahol a teljes ellenzék által támogatott független jelölt földrengésszerű győzelmet aratott a Fidesz ellen. Sokan olyanok is rá szavaztak, akik előtte nem járultak volna az urnákhoz. Orbán vejének korrupciós ügye vette rá őket a voksolásra. Vagyis az urambátyám-rendszerről mondtak véleményt, ami sokak szerint az orbáni hatalom jelképe lett.
Úgy hogy a siker receptje most úgy hangzik a parlamenti választások előtt: mindenki egy ellen. Az LMP és a Jobbik idáig ragaszkodott a saját jelöltjeihez, ám a hódmezővásárhelyi siker új energiákat mozgatott meg. A zöldek már készek az együttműködésre. Ezzel együtt eléggé valószínűtlen, hogy az ellenzék többséget tudna szerezni. Az viszont elképzelhető, hogy senkinek sem lesz többsége. Karácsony a Jobbikkal semmiképpen nem akar kormányozni, mert a pártot nem tartja hitelesnek, és nézetei szinte minden területen különböznek. De még mindig jobb volna, mintha Orbán maradna hatalmon. A célja az, hogy destabilizálja a rendszert. Új választásokat nem szeretne, inkább az alkotmány reformja érdekében korlátozott együttműködésre gondol Vonáékkal. Ily módon ugyanis meg lehetne szabadulni a bebetonozott Fidesz pártkatonáktól az államgépezetben.
2. Az oknyomozó szlovák újságíró és barátnőjének brutális meggyilkolása nyilvánvaló támadás a sajtószabadság ellen – az unió kellős közepén. Szlovákiában egyre nő a düh a történtek miatt, hiszen Kuciak korrupciós ügyekben igyekezett kibogozni a szálakat és közben befolyásos emberek útját keresztezte. Vagy egyszerűen csak végezte a dolgát. Ezért nem él már. A hosszú helyszíni riport emlékeztet arra, hogy Fico már másfél éve mocskos szlovákellenes ribancnak nevezte azt az újságírónőt, aki kétes praktikákat vetett a szemére több közbeszerzés kapcsán is. Nem ez volt a kormányfő első kirohanása, hívta már hiénáknak és kígyóknak is a sajtó munkatársait. Viselkedése sokat elárul arról, milyen légkörben kell dolgoznia a nem hatalompárti médiának. De hogy ebbe egy gyilkosság is belefér?
A megölt újságíró azt igyekezett kideríteni, milyen befolyást gyakorol az olasz maffia a Fico-kabinetre. A gyanú szerint az olasz alvilág olyan uniós pénzekre tette rá a kezét, amelyet a szlovák mezőgazdaságnak szántak. Viszont Szlovákiában felzúdult a társadalom, nem úgy, mint Máltán, ahol négy és fél hónapja egy újságírónő lett robbantás áldozata. Fico azonban nem kér a felelősségből. Azt igyekszik mutatni, hogy kézben tartja a dolgokat. Időközben 8-an kerültek őrizetbe, köztük az az olasz üzletember, aki után Kuciak nyomozott, de már szabadlábra is került, akárcsak a többiek, egy kivételével. Az újságíró falujában 30 köztéri kamera működik. A polgármester bízik abban, hogy a felvételek nem tűnnek el a rendőrség kezén.