- Berlin szerint ha Közép-Európa kitart a jogállam mellett és átvesz menekülteket, akkor továbbra is kaphat uniós támogatást. De ha nem.
- Kelet-Európa az illiberális demokrácia melegháza, a legnagyobb veszélyt jelenti az EU jövője számára.
- Magyarországon egyre rosszabb a korrupció, ami összefügg a sajtószabadság és a civilek elleni hadjárattal.
1. A vezércikk arra biztatja az unió tagállamait, hogy ne riadjanak vissza, amikor a szervezet alapértékeit kell megvédeni Lengyelországgal szemben. A készülő vihar várhatóan próbára teszi, mennyire állják a megpróbáltatásokat az alapnormák. A britek kiválása után a lengyelek az 5. legjelentősebb taggá rukkolnak előre, és ez növeli majd befolyásukat a Bizottságban, illetve az Európai Parlamentben. Csakhogy a nacionalista varsói vezetés visszalép a demokrácia és a jogállam ügyében. Más keleti tagokkal együtt feldühítették a németeket, amiért nem volt hajlandóak menedékkérőket átvenni. Ez csak tovább élezi a feszültséget a következő költségvetés ügyében.
Brüsszel, Berlin és Párizs mind inkább úgy érzi, hogy nem kellene anyagilag ennyire nagyvonalúnak lenni a lengyelekkel, ha azok továbbra is szembemennek a közös értékkel. Németország a demokrácia betartásához kívánja kötni a támogatásokat. Az aggályok jogosak, annál is inkább, mivel a lengyel reformok miatt felvetődik: kell-e a többiek részéről nagy pénzeket adni egy olyan országnak, amelynél nem biztos, hogy a jogrendszere megfelelő biztosítékokat tartalmaz az urambátyám-rendszerrel és a korrupcióval szemben? Varsónak ajánlatos volna szívére vennie a figyelmeztetéseket. Berlin – másokkal együtt – lassan elveszti a türelmét, noha javaslatait nem lesz könnyű keresztülvinni. De ki kell állnia az igazáért, a többiekkel egyetemben, mert az alapértékek forognak kockán.
2. A jelek szerint Németországnak mind inkább elege van abból, hogy a magyar, a lengyel és más kormányok felveszik a hatalmas uniós támogatásokat, ám nem kívánnak befogadni egyetlen migránst sem. Az újság megszerezte azt az állásfoglalást, amelyben Berlin kifejti, hogy a következő költségvetési időszakban a regionális alapok kifizetéseit a jogállam tiszteletben tartásától akarja függővé tenni, beleértve a szolidaritást, ami igencsak érzékenyen érintené a kelet-közép-európai államokat. A kezdeményezés egybeesik azzal, hogy Brüsszelben és más fővárosokban fokozódik a nyugtalanság, mert úgy ítélik meg, hogy Magyarország és Lengyelország fittyet hány a bíróságok és más demokratikus intézmények függetlenségére. A németek a pozíciós papírt a héten terjesztették elő, és törekvésük teljesen új irányba fordítaná a kohéziós források felhasználását. Ugyanis kizárólag olyan kormányok részesülhetnének azokból, amelyek vállalják, hogy befogadnak menekülteket és integrálják is őket. Ez azt jelenti, hogy már nem kiemelten fontos szempont a felzárkóztatás, a támogatásból az eddiginél sokkal többen kaphatnának olyan, gazdagabb tagok, amelyek betelepítenek migránsokat. Márpedig itt a közös büdzsé több mint egyharmadáról van szó. De hát Merkel már nyilvánosan jelezte, hogy a szolidaritás nem lehet egyirányú utca.
A lengyel nacionalizmus az európai értékeket és összefogást fenyegeti. Az utóbbi hónapokban a nacionalista kormány többször beleharapott Brüsszel kezébe, noha az ad neki enni, lásd az igazságszolgáltatás reformját, az állami médiát és a holokauszt-törvényt. A kötélhúzás csak erősödött, mivel Kelet-Európa lett a keltető az illiberális demokrácia számára, amelynek Magyarország rakta le az alapjait. De most már Lengyelországon múlik, hogy a sok vesződség után sikerül-e integrálni a volt szocialista államokat. Sokak szerint a tét sokkal nagyobb, mint a Brexit esetében, mert a szervezetnek szembe kell néznie azzal, hogy minden ellenkező erőfeszítése dacára elősegítette-e a demokráciaellenes irányzat megerősödését, és hogy akkor most mitévő legyen. A kelet-nyugati viszály a legnagyobb fenyegetés az unió túlélése szempontjából. Itt identitás, értékkánon, történelem, vallás, a demokrácia és a „szolidaritás” értelmezése csap össze.
Varsó boldogan elfogadja közösségi támogatást, de aggódik, hogy a lakosság lelkesedése megcsappanhat, ha a tagországok a költségvetés útján igyekeznek rászorítani a PiS-t, hogy álljon be a sorba. Az eddigi halovány utalások, hogy a bőségszarut el is lehet zárni, valószínűleg nem ösztökélik változtatásra a lengyel kormányt. Az ugyanis a nemzeti büszkeséget írta zászlójára. Sürgeti, hogy az ország ne térdeljen tovább és egy olyan katolikus állam képét festi le, amely hagyományosan a történelem áldozatának tekinti magát. Kaczynski azt mondja, itt az idő, hogy öntudatra ébredjenek. A Jog és Igazságosság messze népszerűbb minden más pártnál, köszönhetően a nacionalizmusnak, a vallási konzervativizmusnak, az elitellenességnek és a támadásnak azok ellen, akik állítólag diktálni akarnak a lengyeleknek az értékek és a kvóták ügyében. A holokauszt kapcsán vívott csörte jól mutatja, hogy a hatalom belpolitikai megfontolásokból hajlandó kikezdeni a nyugat érzékenységét a szólásszabadság ügyében.
Varsó számára a cél a nemzetek Európája, amely nem avatkozik bele a tagok belügyeibe, illetve nemzeti kultúrájába. Macron reformtervéről viszont úgy gondolja, hogy az megint a partvonalra nyomná. Elutasítja a kétsebességes Európát is, de látja, hogy Brüsszel nagyon is abban az irányban halad. Hogy lehetséges-e bármiféle kompromisszum, azt nehéz előre látni.
Orbán Viktor még rátesz egy lapáttal a populista, migránsellenes retorikára a választások előtt. Hívei előtt elmondott országértékelőjében Európa utolsó reményének nevezte a kereszténységet, körvonalazta, hogy folytatja a harcot a földrész “iszlamizálása” ellen. Továbbá, hogy kormánya ellenzi az ENSZ és az EU erőfeszítéseit, mármint hogy a bevándorlást elfogadható tegyék a világ számára. A beszéd ismételten rávilágított arra, hogy a Fidesz a mind erősebb migránsellenes érzelmekkel házal. A Brit Külpolitikai Társaság, a Chatham House szakértője úgy ítéli meg, hogy Orbán számára szavazatokat hoz, ha gerjeszti a nacionalizmust. Mert hogy a magyar szavazók körében kapós a populista nacionalizmus, amely a nyugatinál jóval kifejlettebb és etnikai alapokon nyugszik. Az elemző hozzátette, hogy a fokozódó összefogás a magyar, a lengyel, a cseh és az osztrák kormány között lényeges kihívás Brüsszel, Párizs és London számára.
Viszont ha Orbán nagy győzelmet arat, az nem volna jó hír Nyugat-Európa számára, mert ez esetben tovább mélyülnének az ellentétek a nacionalista, illetve a liberális tagok között. A Chatham House már idézett munkatársa megjegyzi, hogy a menekültválság feltárta a törésvonalat az olyan politikusok, mint Merkel, illetve az olyan emberek között, mint a magyar miniszterelnök, aki egészen másként reagált az eseményekre. A lényeg, hogy a földrész megosztott. A magyar vezető, aki az etnikai homogenitást hirdeti, évek óta támadja Soros Györgyöt. Olyan bábjátékosnak állítja be a zsidó emberbarátot, aki rászabadítja a migránsokat a kontinensre, hogy aláássa annak kulturális és gazdasági épségét.
Magyarország még jobban lecsúszott az Amnesty International korrupciós indexén, azaz folytatódik az évek óta lefelé tartó irányzat Orbán Viktor alatt, aki ellenőrzi a bíróságokat és a sajtót. A nemzetközi civil szervezet ez évi listáján a magyar kormány csupán 45 pontot kapott a lehetséges 100-ból, azaz 3-mal kevesebbet, mint egy éve, és összesen 10 kevesebbet, mint 6 évvel ezelőtt. Jelenleg az uniós átlag 66 pont. Ez azt jelenti, hogy az EU tagjaként korruptabbnak minősül, mint Montenegró, amelynek pedig az EU a napokban azzal koppintott az orrára, hogy a kenőpénzek elterjedtsége miatt egyelőre nem számíthat a felvételre – hívta fel a figyelmet az TI vezérigazgatója. Dolan mulatságosnak tartja, hogy Brüsszel ezt közli Podgoricával, ugyanakkor olyan tagja van, mint Magyarország. Mellesleg Montenegró a legfrissebb listán egy ponttal jobban áll, mint az orbáni magyar állam.
Az NGO úgy látja, hogy ami a magyaroknál történik a jogállammal, az hamarosan eljut a lengyel szintre, ahol a szintén jobboldali Jog és Igazságosság hasonló módon igyekszik kiterjeszteni befolyását a demokratikus intézményekre. Ebből következik, hogy a Transparency International szerint az EU-nak minden tagállamban külön is figyelnie kellene a korrupció alakulását, ahogyan az a románoknál és bolgároknál teszi. Egyébként az unióban a TI listáján már csak Bulgária van Magyarország mögött. A szervezet vezérigazgatója azt mondja, Brüsszelnek már csak azért is tanácsos volna követnie, hogy hány vesztegetési ügyben indul nyomozás, illetve, hogy milyen kihívások érik a jogállamot, mert így jobban érzékelné az aggasztó irányzatokat.
A Transparency International különösen aggódik a magyarországi korrupció terjedése miatt. Az Orbán-kormány ugyan annak idején maga mögé tudta állítani a választókat, mert harcot hirdetett a vesztegések ellen, csak éppen az utóbib hat évben mégis romlott a helyzet, mondják a megkérdezett szakértők. Minél közelebb van az adott ország számára megállapított érzék a nullához, annál nagyobb a korrupció. A magyarok jelenleg éppen hogy megelőzik Szenegált, amely a friss index szerint az utóbbi években nagyot lépett előre a közélet romlottsága elleni küzdelemben. A TI elnöke kijelentette, hogy a helyzet ott rosszabbodik leginkább, ahol nem védik meg a sajtószabadságot, illetve a civil szervezeteket. A konzervatív lap emlékeztet arra, hogy Magyarországon tavaly törvényt hoztak a külföldi támogatással működő NGO-k ellen.