- Az olasz és a görög kormányfő egyértelművé tette, hogy mit gondol a magyar bezárkózási politikáról, az unió illetékes biztosa pedig elfogadhatatlannak nevezte a menedékkérők átvételének visszautasítását.
- Közép-Európában a kevésbé képzett rétegek körében aratnak a populisták.
- Soros György alapítványai úgy látják, hogy Magyarország veszélyes útra tévedt.
A konzervatív lap úgy értékeli, hogy igen meggyőző volt a német kancellár davosi beszéde Európa jövőjéről. Merkel szerint a földrész napjainkban hasonló kihívással néz szembe, mint 100 éve, amikor véget ért az 1. világháború, ám a protekcionizmus és a nacionalizmus nem megfelelő válasz. Az államok csak együtt tudják megoldani a gondokat, és ha közülük valamelyik úgy érzi, hogy igazságtalanul bánnak vele, akkor azt párbeszéd útján kell tisztázni. A menekültkérdésre rátérve úgy fogalmazott, hogy az EU kapuja előtt zajlik a globális konfliktusok jelentős része. Sajnálatosnak nevezte, hogy még nincs egyezség az ügyben, mitévők legyenek azokkal a menedékkérőkkel, akik már a földrészen vannak.
A miniszterelnök jelezte, hogy országának szánja a vezető szerepet az unión belül, azaz üzent Macronnak, aki az elmúlt hónapokban kihasználta a német kormányalakítási nehézségeket és benyomult az európai hatalmi vákuumba. Merkel sürgette, hogy az unió találjon közös megoldást a protekcionizmusra, és jusson megállapodásra a migránsok, valamint a európai védelem kapcsán. Mint mondta, ha nem küldenek egyértelmű jelzéseket a világ olyan nehézsúlyú szereplőinek, mint Kína vagy India, akkor Európa elveszett. Ugyanakkor önkritikusan állapította meg, hogy Németországnak nem vált javára, amikor a belső gondok miatt hosszú időre kivonult a nemzetközi politikából.
Az olasz és a görög kormányfő igen epés megjegyzésekkel illette Magyarországot, amiért az kerítést emelt a déli határon. Mindketten Davosban, a Világgazdasági Fórum egyik panelbeszélgetésében szólaltak fel. Ciprasz azt hangsúlyozta, hogy közös migrációs politikára van szükség, azaz, hogy jogi eszközökkel megfelelő csatornába tereljék a beáramlást. Mint mondta, ez nem azt jelenti, hogy leállítsák a folyamatot, és nem egyenlő azzal sem, hogy határzárat emeljenek, ahogy az Görögországtól északra történt. Mindkét politikus sürgette, hogy a tagállamok vegyék át a menedékkérőket és ne azt várják, hogy a mediterrán országok majd egymaguk megbirkóznak a teherrel.
Arról is beszéltek, hogy a migráció okait kell felszámolni, ezért egyfajta Marshall-segélyt kell adni Afrikának. Merthogy a gond nem az, hogy emberek új életet igyekeznek teremteni maguknak Európában, hanem az, hogy miért nem tudnak élni a saját hazájukban. A görög miniszterelnök kitért arra, hogy a többi EU-kormánynak vállalnia kell a felelősséget a menekültek befogadására. Gentilone pedig a kvóták fontosságára figyelmeztetett. Emlékeztetett arra, hogy hamarosan kezdődik a vita a közösség következő, hosszú távú költségvetéséről, ám a bevételi oldalon a britek miatt hibádzik 13 %-nyi tétel. De miként tömjék be a lyukat, ha nincs szolidaritás és együttműködés – kérdezte.
Az illetékes brüsszeli biztos ismét elfogadhatatlannak minősítette, hogy sok kelet-európai kormány nem hajlandó átvenni menedékkérőket. Avramopulosz a tagállamok belügyminisztereinek szófiai tanácskozása előtt kifejtette: minden országnak ki kell vennie a részét a közös politikából, hogy enyhüljön a hatalmas nyomás. Figyelmeztette az érintett tagokat, hogy egy nap őket is elérheti a bevándorlási hullám. A politikus elismerte, hogy jelenlegi formájában halott a dublini rendszer, ezért fontos, hogy az EU új menedékpolitikát alakítson ki. Erre öt hónap áll rendelkezésre. A forgalomban lévő tervek értelmében ha felerősödne a menekültáram, akkor automatikus kvóták szerint osztanák el az érkezőket az államok között. Ezt azonban a kelet-európai vezetők elutasítják, mert ők senki sem akarnak befogani Olaszországból, illetve Görökországból. Emiatt azonban már hónapok óta akadozik a reform.
A vezércikk nehezményezi, hogy a német koalíciós tárgyalások alig foglalkoznak olyan fontos kérdéssel, mint hogy Németország miként viszonyuljon a Magyarországon és Lengyelországban lejátszódó változásokhoz. Mindkét államban ismét völkisch-alapon határozzák meg a nemzetet. Márpedig ez ellentmond az EU szellemének, így Brüsszelnek be kell avatkoznia, hacsak nem akarja radikálisan új jelleget adni a szervezetnek. Csak éppen nehéz fellépni, mert az unió szinte minden tagjánál hasonló, régmúlt időket idéző irányzat rajzolódik ki. Annál szükségesebb azonban cselekedni. Európa szétesőben van. A német kormány azonban évek óta nem tesz semmit az Európa- illetve az idegenellenességgel szemben. A hatalomnak azt is meg kell akadályoznia, hogy a jövőben is gyorsan nőjön a különbség gazdag és szegény között. Már csak azért is, mivel az egyenlőtlenség könnyen robbanásveszélyes lehet. Az elemzés szerint a nagykoalíció felújítása csupán az időnyerést szolgálja. Mert nem lehet megkerülni az embereket a politikában.
1. Az elemzés szerint a következő nagy erőpróba Csehországban leselkedik a liberalizmusra, az elnökválasztás péntek-szombaton esedékes, 2. fordulója tanulságokkal szolgál majd másutt is a demokrácia számára. A hivatalban lévő államfő, Zeman migráns- és iszlámellenes, euroszkeptikus, oroszbarát jelzéseket ad, hasonlókat ahhoz, mint amit a szélsőjobbos és konzervatív-nacionalista politikusok részéről tapasztalni Közép-Európa más országaiban is. Kihívója, Drahos, a prágai Tudományos Akadémia volt vezetője, az unió értékeivel rokonszenvező, liberális értelmiségi. Az első körben kizárólag a fővárosban tudott győzni. Vetélytársa, aki 12 %-kal többet kapott, a vidéki települések idősebb, szegényebb, és kevésbé képzett lakóira támaszkodik.
Az ilyesfajta szociális szakadék az egész térségben megfigyelhető. Magyarországon pl. budapesti értelmiségi és diákkörökben a leglátványosabb az elégedetlenség az „illiberális demokrata” Orbán Viktorral szemben. Az ellenzék 4 évvel ezelőtt a fővárosban és Szegeden szerepelt a legjobban. De a liberálisok vesztésre állnak az idén is, nem utolsósorban azért, mert a Fidesz a maga javára alakította át a választási rendszert. Ugyanez a makacs sündisznó-állás jellemző a liberálisok oldaláról Ausztriában is. 2016 végén a kozmopolita Bécsben 65 % támogatta a liberális Van der Bellent a migráns- és iszlámellenes, szélsőjobbos Hoferrel szemben. Vidéken ez pont fordítva volt. A régió bizonyítja, hogy volt abban valami, amikor Macron arról beszélt, hogy a demokráciák két, csaknem egyenlő táborra oszlanak: a nyílt, illetve a zárt társadalom híveire. Zeman és Drahos csatája megmutatja, mennyire erős az illiberalizmus Közép-Európában.
2. Mélyül a törésvonal az unióban a jogállam ügyében: ezúttal Romániában merültek fel kérdések a korrupció és a bíróságok függetlensége körül. A kormányt azzal vádolják, hogy visszalép a demokrácia ügyében. A Bizottság felszólította Bukarestet, hogy törölje az igazságszolgáltatás reformját, amely az ellenzők szerint azt eredményezné, hogy leállnának a korrupciós vizsgálatok több száz politikus, illetve állami tisztségviselő ellen. Brüsszel azt közölte, hogy aggodalommal figyeli a fejleményeket. Vagyis Lengyelország és Magyarország után immár Románia is összecsap az EU-val a közösségi szabályok feltétezett megsértése miatt. Az újabb eset rávilágít arra, hogy a tekintélyelvű nemzeti kormányok megerősödése veszélyeztetheti a szervezet egységét. Brüsszelnek ebben a helyzetben nemigen van eszköze arra, hogy rákényszerítse a tagokat az irányvonal módosítására. A jogállam ügyében kirobbant ellentétek azzal fenyegetnek egyúttal, hogy elmélyítik a megosztottságot a nyugati, illetve a nemrégiben csatlakozott keleti tagországok között. Bírálók kettős mércével vádolják az uniót, mert az nem hajlandó lépni, pl. a szélsőjobbos erők nyomulása láttán.
Magyarország veszélyes úton halad, mert a népnek szabad és független sajtó kell. Erre hívja fel a figyelmet a Nyílt Társadalom Alapítványok sajtófőnöke, miután a lap egyik cikke a minap azt fejtegette, miért avatkozik bele az Egyesült Államok a magyar választásokba. Laura Silber furának nevezi, hogy egy újságíró azt kifogásolja, ha valahol a független médiáért dolgoznak. Orbán Viktor azonban azon van, hogy kémkedjen a civil szervezetek után és megszegje a jogállamot. Azzal fenyeget, hogy bezárja a Közép-Európai Egyetemet, illetve legújabban az újságírás szabadságát igyekszik korlátozni. Márpedig mindez nem egy egészséges és működő demokráciára utal. Igazából egy tekintélyelvű forgatókönyvbe illik. A magyaroknak minden eddiginél inkább szükségük van arra, hogy a szabad sajtó a kormány körmére nézzen.
A miniszterelnök többediziglen eltorzította és megalázta Soros György, illetve a Nyílt Társadalom Alapítványok munkáját. A politikus egykor maga is Soros-ösztöndíjas volt. Ám napjainkban azzal próbálja megerősíteni hatalmát, hogy groteszk és antiszemita módon démonizálja az üzletembert. Szellemi öngyilkosságnak minősítette a nyugati liberális demokráciák nyújtotta szabadságjogokat. Ezért Silber azt javasolja, hogy az újság munkatársa vegye alaposabban szemügyre, mi zajlik abban az országban, amely egyre ellenségesebb a demokratikus gyakorlattal szemben. Már ameddig még lehetséges az elfogulatlan tudósítás.
