- Kurz modell a hatalomra törekvő populisták számára és csak fokozza a megosztottságot Európában.
- Orbán Viktor pontosan tudja, hogy meddig mehet el Brüsszelben, de esze ágában sincs kilépni, viszont a populisták belülről igyekeznek átalakítani az Uniót.
- A magyar kormány tovább szigorítja a civil szervezetek működési feltételeit, de közben kínos magyarázkodásra kényszerül a titokban befogadott menedékkérők miatt.
FAZ
A német kancellár egyetért azzal, hogy az illegális migráció feltartóztatására jobban kell védeni az EU külső határait, illetve az indulási országokban segíteni kell felszámolni a kiváltó okokat, ám az nem megy, hogy bizonyos államok kivonják magukat ez ügyben az európai szolidaritásból. Merkel akkor mondta ez, amikor találkozott új osztrák kollégájával. Kurz menekültpolitikában a magyar és a lengyel kormány mögé állt. Mindkettő elutasítja a menedékkérők kötelező átvételét. A vendég Berlinben azt hangsúlyozta, hogy országa már csak földrajzi elhelyezkedésénél fogva is közvetíteni tud a Nyugat és a Kelet között. A következő hosszú távú uniós költségvetés kapcsán egyetértettek abban, hogy szorosan egyeztetnek a többi nettó befizetővel. A házigazda ugyanakkor közölte, hogy az új osztrák vezetést a tettein keresztül ítélik majd meg, ám mivel a kabinetben helyet kapott a jobboldali-populista FPÖ, ezért a szokásosnál tovább figyelik majd, mit is csinál az osztrák koalíció.
A német kormányfő összecsapott osztrák kollégájával az ügyben, hogy az uniós államoknak be kell-e fogadniuk menedékkérőket. Kurz bemutatkozó látogatáson járt Berlinben és kifejtette, hogy a kvótavita egyszerűen túl sok energiát visz el. Merkel azonban kijelentette, hogy megfelelő rendszert kell kialakítani azok számára, akik már bent vannak az unió területén és előterjesztették kérelmüket. A vendég ugyanakkor ellenzi a görög és olasz terhek enyhítését célzó tervet, amely megosztja az EU-t. Brüsszel jogi eljárást kezdeményezett Magyarország és Lengyelország ellen, amiért nem hajlandóak elfogadni a rájuk kirótt kontingenst. Merkel ennek kapcsán fejtette ki: az nem járja, hogy egyes tagok nem kérnek a szolidaritásból. Kurz különben még külügyminiszterként a német nyitott kapuk-politika egyik legfőbb bírálója volt, de ezúttal ügyelt arra, hogy ne élezze ki az ellentéteket.
A lap úgy ítéli meg, hogy Kurz másként látja Európa jövőjét, mint Merkel: ő mélyíteni fogja az árkokat. A vezércikk szerint hogy a politikus csak Brüsszel és Párizs után kereste fel Berlint, annak üzenete egyértelmű: a német kancellár meggyengült, már nem annyira fontos Ausztria számára. Itt két világ találkozott össze: Merkel, aki megfontolt, de európai megoldásokat akar, illetve a vendég, akiről még nem tudni pontosan, mit is szeretne az EU-ban. Ám a szélsőjobbos Szabadságpárttal közösen kormányoz és a választási kampány során sokszor jobbról előzte a riválisát. Viszont a koalíció előfutár Európa számára, amelyben a jobboldali populisták sikeresek és előbb-utóbb bekerülnek a hatalomba. Annak ugyanakkor következményei lesznek, hogy Kurz a legfontosabb tárcákat átengedte az FPÖ-nek.
A politikus új partnereket keres a földrészen, a németekkel már oda a régi jó viszony. Merkel és az európai gondolat számára ez nem sok jót ígér. Feltételezni lehet, hogy a „csodagyerek“ erősebben igazodik Kelet-Európához. Nem véletlen, hogy éppen a Visegrádi Csoport vár sokat az új osztrák vezetéstől. Berlinnek ugyanakkor nem érdeke, hogy támogassa Bécset, amikor az gyengíteni igyekszik Brüsszel jogkörét. Csak erősödni fognak a különbségek a menekültpolitkában is. A keletiek már most is derékba lövik a kérdés közös megoldását. Kurz szintén tévesnek minősíti a menedékkérők elosztását.Csak éppen az európai szolidaritás ennek éppen az ellenkezőjét jelenti. Viszont a CSU támogatja, amit az osztrák kancellár akar. A CDU-t és a szociáldemokratákat ellenben nem lehet eltéríteni az európai szolidaritástól. Az olyan szalonpopulistákkal, mint Kurz, csak mélyebb lesz a megosztottság a földrészen.
Jókora ellentétek vannak a német és az osztrák kancellár között, Berlinben mégis mindketten arra törekedtek, hogy harmonikus képet sugározzanak. Nem győztek mosolyogni, mintha mindig is a legszorosabb szövetségesek lettek volna. Ám igazából alig van miniszterelnök az EU-ban, aki az utóbbi két évben jobban eltékozolta volna Merkel bizalmát, mint osztrák kollégája. E tekintetben Kurz alighanem ugyanabban a ligában játszik, mint Orbán Viktor. Szigorúan a német menekültpolitikával szemben, elutasítva a szolidaritást a Közel-Keletről érkező menedékkérők esetében. Legalábbis Németország ezt így élte meg.
Pedig annak idején az akkori osztrák kancellár – Kurzzal az oldalán – azt kérte a német vezetőtől, hogy amennyit csak tud, vegyen át a Magyarországról özönlő menekültekből. Majd ezek után, nem sokkal később külügyminiszterként Kurz immár a balkáni út lezárását sürgette és azt Európa megmentéseként, magát pedig a nagy harcosként állította be. Így pontosan az történt, amit Merkel el akart kerülni: Magyarország és szomszédjai lezárták határokat a balkáni országok felé, még mielőtt létrejött volna a törökökkel a megállapodás. Az osztrák politikus utána is sok különös dolgot művelt. De a válság és a Berlinnel szembeni elzárkózás hozzásegítette ahhoz, hogy új, elszánt konzervatívként megágyazzon választási sikerének. Ausztria-barát és Merkel-ellenes – ez lett a fő üzenete.
Hogy ezzel ennyire sikeres tudott lenni, hogy alternatívaként jelenik meg a német középutas vonallal szemben, nos, ez teszi annyira veszélyessé Berlin számára. A német jobboldalt nemigen zavarja, hogy a politikus átveszi a Szabadságpárt retorikáját, ám közben a rivális 25 %-ig jutott a választáson. Számukra ő így is élő bizonyíték arra, hogy lehetséges az élet Merkel után. Utóbbi tisztában van azzal, hogy az osztrák politikus az új konzervatív nemzedéket testesíti meg, csak annak Németországban egyelőre nincs meg a megfelelő vezetője. Ennek ellenére a berlini látogatás során egyetlen rossz szó sem hangzott el, igaz a vendégnek nem is volt oka provokálni. Mindketten azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy kritikusak ugyan egymással szemben, de azért sportszerűek.
A demokrácia állapota igencsak bajos szerte a világban. Erre a következtetésre jutott két szakértő, aki korábban magas posztot töltött be két konzervatív amerikai kormányzatban is. Egyikük, Abramowitz, a Freedom House elnöke, társa pedig Willkie, az American Enterprize Institute vendégkutatója. Mint megállapítják, a demokrácia ellenfelei mindenütt nyomulnak. Exportálják a tekintélyelvre épülő rossz kormányzást, instabilitást terjesztenek. Csak súlyosbítja a válságot, amely példátlan a hideg háború óta, hogy az Egyesült Államok nem él vezető szerepével. A Freedom House friss jelentéséből kitűnik, hogy a demokrácia helyzete 12 év óta egyfolytában romlik. Pl. Magyarország és Lengyelország egykor mintának számított a rendszerváltás utáni átalakulásban, ám mára csatlakozott az illiberális táborhoz, amely megvetéssel viszonyul a jogállamhoz, gyanakvással tekint a sajtószabadságra.
Az ilyen esetek riasztóak, de nem katasztrofálisak. A jövőt azonban nagyban beárnyékolja az amerikai hozzáállás. A világ elkerülhetetlenül veszélyesebbé válik, mivel aláaknázták a demokráciát. Trump nem győzi dicsérni az erős embereket és autokratákat, akiknek pedig mérgező a példája. Magasztalja Putyint, a brutális diktátort, noha az elnyomja az ellenkező véleményeket és próbálja szétrobbantani a demokráciát az USÁ-ban és Európában. Ugyanakkor Washington hallgat, miközben Kínában erősödik az elnyomás. Tovább gyengíti az amerikai érdekeket a világban, hogy a Trump-kormányzat odahaza semmibe veszi a demokratikus normákat. Az ilyen vezetésnek nem sok tekintélye van, ha másutt próbál közbenjárni a jogsértések megállítására. A demokrácia ellenségei erőre kapnak, ám az Egyesült Államok kiválik az ellenük folyó küzdelemből. Egyáltalán nem látni, hogy a békeszerető népek ezek után miként néznek farkasszemet az új fenyegetéssel, mialatt a demokrácia legerősebb védelmezője csücsül a partvonal mellett.
Az újság volt főszerkesztő asszonya úgy véli, hogy Európában ugyan jócskán vannak mindenféle populisták, de ők jelenleg nem akarják, hogy országuk elhagyja az uniót. Sylvie Kauffmann szerint azért nem, mert rájöttek, hogy jobb bent. Ezt a következtetést vonták le mindazok, akiknek nem sikerült megszerezniük a hatalmat felkelésükhöz. De nem kevésbé látványos azoknak az euroszkeptikusoknak a behódolása, akik már kormányra kerültek. Közülük a legrégebben Orbán Viktor ül a volánnál, aki mesteri szintre fejlesztette, hogy provokálja ugyan Brüsszelt, de ne vigye töréspontig a dolgot. Mi lenne a kis Magyarországból az EU-n kívül? Eljászthatna az orosz medvével ugyanígy, minden veszély nélkül? Az osztrák kancellár a nyíltan unióellenes Szabadságpárttal lépett szövetségre, de folyton azt bizonygatja, hogy ő Európapárti. A cseh kormányfő élesen tiltakozik, ha bárki megkérdőjelezi hűségét a földrész iránt. Fico ugyan rituális öngyilkosságnak tartja a közös bevándorlási politikát, de amellett tesz hitet, hogy Szlovákiának EU-barát szigetnek kell lennie a térségben.
A legbonyolultabb helyzet nyilvánvalóan Lengyelországban van, amely ellen a Bizottság eljárást indított a jogállam megszegése miatt. Bármennyire is feldúlta a PiS vezetőit Brüsszel eljárása, nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a lakosság 88 %-a a tagság mellett van. Arról sem feledkezhetnek meg, mekkora szerepet játszanak a közösségi pénzek a lengyel gazdaság átalakításában. Persze, hogy ezek az erők nem akarnak hátat fordítani Európának, az még nem jelenti azt, hogy szeretik is. Éppen ez az új kihívás az EU számára. A lázadók maradnak, és megpróbálják belülről megváltoztatni.
A lengyel kormány cáfolja, hogy ki akarna válni az unióból, ám a Brüsszellel kialakult vita miatt nem tudja majd keresztülvinni az érdekeit a szervezetben. Az eurószkeptikusok persze közben abban bíznak, hogy a jogállam és a menekültek kapcsán kirobbant ellentétek miatt Varsó veszi a kalapját, illetve kidobják, ez pedig elvezet a szervezet összeomlásához. Csakhogy lengyel miniszterek képtelenségnek minősítik az esetleges távozást. Arra hivatkoznak, hogy öngyilkos dolog volna, ha titokban erre törekednének, hiszen a lakosság több mint 80 %-a támogatja a tagságot. Utóbbi nemigen lehet meglepetés, hiszen az ország rengeteget profitált gazdaságilag az unióból. Azon kívül biztonsági megfontolásokból is ragaszkodik a bennmaradáshoz, mert az oroszokkal éleződik a viszonya.
Az együttműködést megnehezíti, hogy Varsó nem kíván visszalépni az igazságszolgáltatás reformja ügyében. A Bizottság – jogvédő csoportokkal együtt – megvan győződve arról, hogy a változásokkal megpróbálják politikai befolyás alá vonni a bíróságokat és egyengetik az utat a fél-tekintélyelvű állam felé, amelyben a Jog és Igazságosság boszorkányüldözést folytathat a politikai ellenséggel szemben és hátrányos helyzetbe hozhatja a magánszektort, illetve a külföldi cégeket. Viszont Brüsszelben senki sem képzeli, hogy az ügy győzelemmel végződik az EU számára. Egyrészről Magyarország megvétózná a lengyel szavazati jog felfüggesztését. Másrészről a viszály miatt Lengyelország nem tud beleszólni sem az eurózóna jövőjébe, sem a következő közösségi költségvetésbe. Vagyis a tét igazából az, hogy a lengyelek másodosztályú polgárok lesznek-e a szervezetben.
Korunk egyik legnevesebb filozófusa úgy látja, hogy a világ vissza fog térni a pluralizmushoz az USA hegemóniája után. A német Peter Sloterdijk azt mondja, szétesik az amerikai tábor, de ez nem azt jelenti, hogy a népek újra rátalálnak a törzsi mentalitásra. De illúziónak bizonyult, hogy nyugatosodna a világ. Sőt, mindenütt fokozódnak a Nyugat-ellenes érzések. Ám sok kultúrának meg kell értenie, hogy visszatekinthet ugyan a saját, egyéni múltjába, ám a jövő alapvetően közös lesz. Ennek fő jellemzője, hogy az egyén szabadon alakítja a saját életét, ám közben egyre több szálon kötődik másokhoz a telekommunikáción keresztül. Összekapcsolt elszigetelődés ez, ám ebben a helyzetben az irányt vesztett és gyökértelen emberek könnyen sodródnak oda olyan mozgalmakhoz, amely elvont ígéretekkel közösséget kínál nekik. Klasszikus példa erre a totalitárius rendszer. A tekintélyelvű vezetők számára kiváló alanyok a magukra maradt egyének.
Az elemző nem fél attól, hogy Németországban túl sokáig megmaradna a szélsőséges AfD tömegbefolyása, de a párt már letette a névjegyét a politikában, amikor büntetlenül lehet gúnyolódni, illetve brutális hangnemet használni. A tömörülés felbukkanása azt jelzi, hogy eltűnt a balliberális tömb idáig kikezdhetetlennek látszó kulturális fölénye. Nyugat- és Dél-Európa hosszú menetben tart a középszerűség felé. A keleti sáv, Lengyelországtól Magyarországig, egyelőre elveszett a liberális demokrácia számára. Csak Macron kisugárzása nyújt reményt, hogy a szabadság csillaga azért még valamennyire pislákol az öreg világban.
Magyarország megkeményíti álláspontját az illegális bevándorlók ügyében. Az új javaslatok félresöprik a nemzetközi bírálatokat, amelyek amiatt érték az országot, ahogyan a menedékkérőkkel bánik. A kormány egyben élesebb hangra vált a választás közeledtével. A hivatkozás az, hogy meg kell erősíteni a polgárok biztonságát. Jelenleg azonban nem tudni, mely szervezetekre terjed ki a készülő jogszabály hatálya. NGO-k szerint a javaslat összemossa a civil csoportokat és azokat, akik az embercsempészetet szervezik. Szabó Máté, a TASZ-tól azt mondta, hogy nem ismer egyetlen olyan egyesületet sem, amely közvetlenül segítené a jogellenes migrációt. Szerinte a hatalom számára azok a civilek jelenti a fő ellenséget, amelyek bírálják politikáját, valamint kiállnak a menedékkérők alapvető jogai mellett. A most ismertetett elképzelés fokozhatja a feszültséget az amúgy feszült viszonyban Brüsszellel, illetve több tagállammal.
New York Times/Washington Post/AP
Magyarország meg akarja büntetni azokat a szervezeteket, amelyek külföldi támogatással segítik az illegális bevándorlást. Ezeknek a csoportoknak be kell jegyeztetniük magukat a bíróságnál, és 25 %-os adót kell fizetniük, ha kiadásaik több mint felét idegen forrásokból állják. Ha nem tesznek eleget a vadonatúj előírásoknak, akkor büntetés vár rájuk. Az intézkedés azonban nyilvánvalóan nem vonatkozik a karitatív vallási egyesületekre, vagy a Vörös Keresztre, amelynek emberei élelmet, gyógyszert és mást osztanak a migránsoknak. Orbán Viktor ellenzi a bevándorlást, különösen a muzulmánok esetében. Az új törvényt „Stop Soros”-ra keresztelték, mivel a kormány a milliárdos emberbarátot okolja a menekültekkel kapcsolatos bajokért. Részben azért, mert olyan csoportoknak ad pénzt, amelyek a menedékkérők jogait védik. A jelentés ugyanakkor megemlíti, hogy Pintér Sándor szerint Soros idáig feltehetőleg még senkinek sem mondta, hogy közreműködik az illegális migrációban. Kovács Zoltán azonban kíváncsi, hogy az üzletember beismeri-e ez irányú tevékenységét.
A nacionalista magyar kormány törvényt jelentett be, hogy kezelje az illegális bevándorlást, amelyről úgy gondolja, hogy veszélyezteti az európai stabilitást, és amelyet szerinte részben Soros György gerjeszt. Orbán egyre ellenségesebb viszonyba került az üzletemberrel, aki visszautasította az ellene zajló hosszadalmas kampányt. A új jogszabály részletei e pillanatban nem világosak, de előzőleg a hatalom párti sajtó azt közölte, hogy akár ki is tilthatják a kettős állampolgárságú milliárdost. Kovács Zoltán ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ha kiderül, hogy Soros benne van a törvénytelen migráció szervezésében, akkor az új szabály rá is vonatkozik. Egy munkatársa azonban visszautasította, hogy megmagyarázza, mit is jelent ez a gyakorlatban. Orbán egy sor kérdésben vitába keveredett az EU-val, miután nyugati tagok, valamint a Bizottság elítélik az általuk autokratának tekintett fejleményeket, az ellenzék és a szabad sajtó elfojtását.
A magyar kormány adókkal és más korlátozásokkal kívánja megbüntetni azokat a civil szervezeteket, amelyek pl. az törvénytelen migránsok jogaiért állnak ki. Az intézkedés csatlakozik azokhoz a hadjáratokhoz, amelyeket a hatalom név szerint olyan NGO-k ellen folytatott, amelyek segítséget kaptak Soros Györgytől. Ilyen az Amnesty International vagy a Helsinki Bizottság, amelyeket Orbán Viktor azzal vádol, hogy pártolják az illegális bevándorlást. Az új adókból befolyó összeget a határvédelemre fordítanák. A terv ismertetőjéből ugyanakkor kiderült, hogy a kabinet ellenállásra számít külföldről, de szembe kíván szállni azzal.
Orbán Viktor továbbra is keményen bánik országában a menekültekkel és azok segítőivel. Most pl. adóval sújtanák az érintett civil szervezeteket, igaz, esetükben nem ez az első ilyen intézkedés. A büntetőadót tartalmazó csomag célja, hogy szabályozza az ún. Soros-tervvel kapcsolatba hozott csoportok tevékenységét. Az ilyen NGO-k külföldi munkatársait kiutasíthatják. Tavaly óta érvényben van az a jogszabály, hogy regisztráltatniuk kell magukat azoknak az egyesületeknek, amelyek átszámítva több mint 24 ezer eurót kapnak évente a határon túlról. A “Soros-terv” különben már hónapok óta az Orbán-kormány propaganda kereszteshadjáratának a fókuszában áll, noha semmi bizonyíték arra, hogy a milliárdos azért támogatna civil csoportokat, mert migránsokkal akarná elárasztani Európát.
Összeesküvés elmélet húzódik meg amögött, hogy a jobboldali-nacionalista kormány tovább szigorítja a menekültpolitikát. A „Stop Soros“-csomaggal a kormány most nekimegy az összes olyan civil csoportnak, amelynek vannak külföldi kapcsolatai. De a hatalom egyébként is szigorúan zárkózik befelé. Orbán tavaly pl. több száz eurót követelt az uniótól, költségtérítésként a határvédelemért. Viszont nem hajlandó menekülteket átvenni más tagállamoktól.
Súlyos csapás a migránsellenes magyar kormánypropaganda számára, hogy kiderült: Magyarország tavaly 1300 kérelmezőt fogadott be. Az ellenzék szerint akadozik a Fidesz reklámgépezete, hiszen a hivatalos nyilatkozatok azzal kérkedtek, hogy az ország menekültmentes övezet. Azon kívül a bevándorlókat terroristáknak nevezte, igen drága kampányokat folytatott, ám most látszik, hogy megtévesztette a saját választóit. Az érintett helyettes külügyi államtitkár leleplező nyilatkozata kemény magyarázkodásra kényszeríti a kabinetet, amely most azzal érvel, hogy a migránsok 90 %-a már odébb állt. Ám erra válaszul a HVG feltette a kérdést, hogy akkor meg miért jelentenének a kvóták olyan rettenetes veszélyt, ha nem is akar senki itt maradni? Az 1300 ember jelenléte nem váltott ki katasztrófát, az emberek észre sem vették.
