- Az EU-nak meg kell akadályoznia a lengyelek kiválását, nem szabad töréspontig vinnie a vitát az értékekről.
- Arccal az unió felé kíván fordulni az új német koalíció, ami nem jó hír Orbán Viktornak.
- Az idegenellenes olasz Északi Liga modellnek tekinti az orbáni menekültpolitikát.
FAZ
Az újság egyik kiadója arra figyelmeztet: nem szabad megengedni, hogy Lengyelország kilépjen az unióból és végzetes volna, ha választani kellene az értékek és az egység között. Berthold Kohler emlékeztet arra, hogy a minap végrehajtott személycserék ellenére a varsói kormány nem változtat irányvonalán. Azaz felszámolja a bíróságok függetlenségét és nem hajlandó még egy pár menekültet sem átvenni. Sőt, a miniszterelnök jelezte, nem biztos, hogy ez ügyben elfogadják az Európai Bíróság készülő döntését. Ám ha az unió eltűri, hogy valamely tagállama megsértse az alapelveket, akkor azt adja fel, ami összetartja. Viszont ha Varsó mégsem enged, akkor a vége az lehet, hogy a lengyelek elvesznek az EU számára. A jóvátehetetlen törés eshetősége fennáll, erről Berlin és Párizs is nyíltan beszél. Macron az euróövezet erősítésével igyekszik orvosolni a bajt, vagyis az illiberális Magyarország és Lengyelország, illetve a korrupcióba süppedt románok és bolgárok nélkül. A német koalíciós tárgyalások után úgy tűnik, az új berlini koalíció is egyetért vele.
A töréspontig a következő hosszútávú költségvetés tárgyalása során juthatnak el. A Bizottság sok pénzt szeretne a menekültpolitikára költeni, ugyanakkor vannak olyan elképzelések, hogy a keleti tagok csak akkor kapják továbbra is a hatalmas támogatásokat, ha betartják a jogállami feltételeket. Ha itt Kaczynski vétózna, az az igazság napját jelentené, mert az uniónak ez esetben nem volna büdzséje. Ennél a pontnál inthetne búcsút Varsó a szervezetnek. A következmények azonban beláthatatlanok volnának. Instabil övezet jönne létre az EU és Oroszország között. Nem kizárt, hogy egy válságokra hajlamos új Balkán alakulna ki Németország keleti határain.
Ezért olyan uniós politika szükséges, amely megfelelő választ ad Kaczynski tekintélyelvű politikájára, de nem indítja be keleten a felbomlást. Ehhez le kell mondani a büntetésről, mert az csak ürügyet adna Varsóban a keményvonalasoknak a szakításra. Inkább az együttműködést kellene elmélyíteni, a németekkel és a franciákkal az élen, az arra hajlandó államokat bevonva. Ha szükséges, a vonakodó tagok nélkül. Ez persze óhatatlanul csökkenti az uniós szubvenciók összegét pl. a magyarok és a lengyelek számára, ami megint csak gyengíti az integráció vonzerejét. Itt nagyon fontos a mérték, ha jól kalibrálják, azzal elejét lehet venni, hogy Kaczynski teljesen és végleg szembeforduljon az unióval. Utána a mag-Európa nagyobb sebességre kapcsol, a lengyelek és esetleg mások is ellenben lassan visszesnek. De fontos, hogy újra felzárkózhassanak, ha a magyaroknak és a lengyeleknek egy nap mégiscsak elegük lesz Orbánból és lengyel elvbarátjából.
A lengyel kormány drasztikus húzással próbálja rákényszeríteni Németországot, hogy az fizessen kártérítést a 2. világháborúban okozott veszteségekért. A berlini lengyel nagykövet bejelentette, hogy Varsó esetleg amerikai bíróságokhoz fordul. Jelenleg gyűjtik az irattárakból a dokumentumokat, amelyekkel igazolni tudják, mekkora pusztítást végeztek annak idején a megszálló csapatok. Továbbá egyeztetnek más államokkal, amelyek hasonló cipőben járnak. Varsó támaszkodnak egykori kényszermunkások példájára, akik kollektíven, először 20 éve, az Egyesült Államok igazságszolgáltatásának segítségével igyekeztek érvényt szerezni követeléseiknek. Németország 2000-ben úgy döntött, hogy kártalanítási alapot hoz létre, amelybe a kormány és a gazdaság 5-5 milliárd márkát fizetett be. Utána az USÁ-ban már elutasították a további kereseteket.
A lap úgy értékeli, hogy Európa radikális átalakítását célozza meg az előzetes német koalíciós megállapodás. Bár a részleteket csak ezután dolgozzák ki, de ha feláll a kormány és tényleg hozzálát a program valóra váltásához, az lesz a legfontosabb változás, hogy az ország hatalmas lépést tesz az EU felé. A dokumentumban Európa az elsőszámú téma és kiderül, hogy Berlin nagyon is kész együttműködni a francia elnökkel az euróövezet átalakítására, ideértve, hogy nagyobb legyen a közös költségvetés, a németek pedig több hozzájárulást fizessenek. Ez pontosan az, amit Juncker akar.
A német kormány kifejezetten támogatja Macront a szociális dömping ügyében (ez nem jó hír a kelet-európai tagoknak – a szerk. megj.), és egyetért azzal is, hogy vezessenek be minimális társasági adót az unióban. A fejezet egyértelműen a szociáldemokrata Schulznak, az Európai Parlament korábbi elnökének törekvéseit tükrözi. Csak kérdés, miként fogadják az egyszerű SPD-tagok, mert ők nem kérnek Merkelből, miután az idáig mindig elhappolta a párt célkitűzéseit, majd a sajátjaként adta el azokat. Ugyanakkor lehetséges, hogy a francia-német szándékok mellé Európában kezdetben csupán a hajlandók szövetsége áll oda, bár pl. az új holland kormány azt hirdette meg, hogy nem kell tovább erősíteni az eurózónát. Szóval kemény lesz keresztül vinni a német elképzelést, először a szociáldemokraták, utána pedig az övezet 19 tagállam körében. De azért új korszak közeleg.
A cseh elnökválasztás segít eldönteni, hogy az ország továbbra is kelet, vagyis Oroszország és Kína irányába tart-e, vagy újra az EU felé fordul. Populista erők kerültek hatalomra az utóbbi időben Varsótól Washingtonig. Valamennyien azt használták ki, hogy a nép úgy érzi: figyelmen kívül hagyják, felülről beszélnek vele, illetve hogy országukat fenyegetik a muzulmán migránsok. Az emberek nem bíznak az intézményekben, főleg a kormányban nem, mondván, hogy az nem törődik az ő gondjaikkal. A populista vezetők közül az egyik legnagyobb szájú, a cseh elnök, két hét múlva újabb fordulóra kényszerül. Kiderülhet, hogy az irányzat mennyire tartós, akár az egész régiót tekintve. A prágai New York Egyetem igazgatója azt mondja, a parlamenti választás után úgy tűnt, az ország ugyanabba az irányba csúszik, mint a lengyelek és a magyarok. Jiri Pehe szerint az államfői tisztség sorsa azt mutatja meg, hogy a cseh társadalom mely része néz hátra, ahelyett, hogy előre tekintene.
Zeman kihívója, Jiri Drahos, a Cseh Tudományos Akadémia volt elnöke a demokratikus értékek és a civil társadalom védelmezőjeként mutatkozott be. Az első menetben 12 %-kal maradt le legnagyobb vetélytársától, de a többi jelölt közül a legfontosabbak az eredmény kihirdetése után azonnal mellé álltak. Elemzők egyetértenek abban, hogy a verseny szoros lesz, és átmehet gusztustalanba. Zeman a bevándorlás elutasítását állította kampánya középpontjába, és emiatt népszerű. Egyre durvább hangot üt meg, ám ezzel csak még több embert nyer meg a törzsszavazóként. Sokak szerint ugyanakkor ez a nyelvezet kitárja a kaput szélsőséges szervezetek előtt, hogy azok bekerüljenek a politika fő áramába. Ráadásul az elnök felszólalt az újfasiszta SPD kongresszusán. Pehe szerint ezzel egyedül áll a térségben, mert ilyesmire még Orbán és Kaczynski sem vetemedett. Az államfő idáig igen jóban volt a kijelölt miniszterelnökkel, de a hét végén már Babis is azt fejtegette, hogy ha Zeman nyerni akar, akkor ki kell nyilvánítania, hogy ne akarja kelet felé tolni az országot.
Az idegenellenes Észak-Olasz Liga az orbáni menekültpolitikáról kíván példát venni, ha a Berlusconi pártjával kötött középjobb koalíció részeként megnyeri a március elején esedékes választásokat. A párt egyik vezetője, a Szenátus alelnöke úgy véli, hogy a magyar miniszterelnöknek igaza van, amikor arról beszél, hogy Magyarországnak magának kell eldöntenie, kit enged be a területére. Ezt a modellt mindenkinek követnie kell, azaz csak az előtt szabad kinyitni az ajtót, akit be tud fogadni és képes integrálni – hangsúlyozta Calderoli, aki gyakran nyilvánul meg rasszista, xenofób módon. Hozzátette, hogy a magyar politikusnak főként akkor van igaza, amikor arról beszél, hogy Európa nem védi meg a külső határait. Orbán éppen tegnap nyilatkozta a Die Weltnek, illetve az olasz La Repubblicának, hogy a görögök és az olaszok sokat tesznek menekültügyben, de nem tartják tiszteletben a schengeni szerződést, mivel az előírja, hogy gondosan felügyelni kell az unió külső védvonalát. Ráadásul, emelte ki, Brüsszel itt nem lép hathatósan közbe, pedig ez kötelessége volna, ha valamely tagállam nem tud eleget tenni e feladatának.
