A magyar kormányfő évek óta szórja a pénzt kedvenc sportágára. Lehet, hogy ez lesz a veszte?
Főutcájával és pár élelmiszerboltjával Felcsút épp olyan, mint bármely másik álmos magyar falu. Egészen addig, amíg a látogató pillantása rá nem téved az összes többi épület fölé magasodó stadionra. A Pancho Aréna bizonyosan a világ legmegdöbbentőbb labdarúgó létesítményei közé tartozik, inkább katedrálisra emlékeztet. Befogadóképessége 3800 fő, több, mint kétszer annyian férnek el benne, mint ahányan a helybéliek vannak. Puskás maga be nem tette a lábát a faluba, a stadion nem is az ott élőknek készült. Ez nagyrészt nyilvánvalóvá is válik, amikor belépünk a komplexumba, ahol a magyar oligarchák egész garmadájának tartanak fel parkolóhelyeket. Ezek az emberek nagypénzűek és közismerten közel állnak a kormányhoz, Csányi Sándortól kezdve, Garancsi Istvánon és Szíjj Lászlón át, egészen Mészáros Lőrincig, aki azután katapultált a leggazdagabb emberek közé, amióta gyerekkori barátja, Orbán Viktor 2010-ben miniszterelnök lett.
Természetesen van hely a kormányfő autójának is. Amikor nem utazik külföldre, a politikus gyakran tölti a hétvégéket Felcsúton. Amióta populista földindulás eredményeként visszatért a hatalomba, akkora jogkört halmozott fel, amennyit egyetlen más nemzeti vezető sem az unióban.
- Újraírta az alaptörvényt,
- saját szövetségeseivel töltötte fel az Alkotmánybíróságot,
- egykori parlamenti képviselőjét tette meg főügyésznek.
Támogatói vezetnek sok ezer, korábban független testületet, beleértve
- az MNB-t,
- a Választási Bizottságot,
- kulturális intézményeket,
- sportszövetségeket.
Attól sem riadt vissza, hogy közpénzeket pumpáljon a futballba, amely a legközelebb áll a szívéhez. De nem könnyű kérdezni a stadionépítési őrületről, mert ritkán ad interjút. Leszámítva az állami rádiót, ahol baráti újságírók játszanak neki alá.
De akár oligarchákról, akár tudósítókról van szó, a legnagyobb eséllyel a Pancho Arénában van esély audienciára a részéről. Mucsi Gyula, a Transparency Internationaltől azt mondja, ha gyűlölöd is a futballt, el kell menned ezekre a meccsekre, mert ez az egyetlen hely, ahol az elit hajlandó érintkezni bárki mással, aki nem tartozik a saját szűk köréhez.
Nagy építkezések és infrastrukturális beruházások sorsa dől el a VIP-páholyban.
Az 54 éves Orbán futballrajongása legendás. Azt mondják róla, hogy naponta akár 6 mérkőzést is végignéz. Beavatottak szerint amióta miniszterelnök, még a VB vagy a Bajnokok Ligájának egyetlen döntőjét sem mulasztotta el. A felcsúti stadionban ritkán gyűlik össze 1000-nél több néző. De a kormányfő a játéktérre mered, nem sokat törődik a körülötte lévő oligarchákkal és a miniszterekkel. Mégis sokat hozhat a közelsége, a Forbes legfrissebb listája szerint a 33 dúsgazdag magyarból 7-nek igen szoros kormányzati kapcsolatai vannak. Közülük a 8. helyre tornászta fel magát Orbán cimborája, Mészáros Lőrinc, aki megháromszorozta a vagyonát, de nem állt le a szerzéssel, egyetlen nap alatt 192 újság tulajdonjogát zsebelte be. A miniszterelnök immár uralkodásának birodalmi szakaszába lépett. A hazai sajtó csaknem egésze baráti kezekben található és a megosztott ellenzék próbál alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Újságok, amelyek bírálják a kormányt, azt veszik észre, hogy bezárták őket. Rendőri vizsgálatok fenyegetnek független civil szervezeteket, „idegen ügynökként bélyegzik meg őket. Orbán a minap nemes egyszerűséggel kinyilatkozta, hogy a kormány Isten kegyelméből gyakorolja hatalmát.
Ám Felcsúton, ahol az udvaroncok rajongják körül a királyt, a stadion olyan, mint Orbán abszolút uralmának jelképe. De félő, hogy a birodalmi túlzás jele lesz, villámhárító a bírálóknak, célpont a vizsgálatok számára. Az Európai Bizottság képviselői nemrégiben ellátogattak a faluba, hogy megnézzék a kisvasutat, amely uniós alapokból épült, hogy összekösse a politikus gyerekkorának két helyszínét. A Kúria nemrégiben úgy döntött, hogy ki kell adni a féltve őrzött titkot, mennyit költ sportra és stadionokra a kormány. Így talán kiderül, igazából mennyibe kerül Orbán megszállott focirajongása. Annak idején, inkább az akaraterejének, semmint a tehetségének köszönhetően bekerült a Videoton ificsapatába. Élvezte a szociális lehetőséget, amit a labdarúgás kínált neki. Azt mondja, minden alkalommal, amikor klubot váltott, új kulturális közegbe került.
A három legfőbb magyar közjogi tisztség gazdája, Áder, Kövér és Orbán valaha ugyanabban a kispályás csapatban játszott. Komáromy Zsolt, aki gyakran szerepelt ellenük, úgy emlékszik vissza, hogy a miniszterelnök a salakon szabadult meg agresszivitásától. Egy alkalommal kivezette a labdát, mindenki megállt, ám Orbán közölte, hogy nem volt kint, majd folytatta és gólt lőtt belőle. Vagyis felülírta a szabályokat, éspedig azon az alapon, hogy ő mondja meg, a túlhaladt-e vonalon a labda.
Amikor a Fidesz először győzött a választásokon, politikusai fekete kocsikban kezdtek járni a mérkőzésekre, testőrök ügyeltek a közelben
– idézi fel Wirth Imre, egy másik egykori ellenfél. De ekkor Orbán úgy határozott, hogy félprofi lesz Felcsúton, amely akkor a negyedosztályban szerepelt. Amikor 2002-ben megbukott a politikában, még inkább a nativista populizmus felé fordult, elutasította a vereséget, mert „a haza nem lehet ellenzékben”. Nem járt be az Országgyűlésbe és azokat igyekezett megkörnyékezni, akik úgy érezték, hogy magukra maradtak a rendszerváltás után. 2006-ban a szocialisták botránya utána az utcára vonult. A forradalom évfordulójának közeledtével a lázadók, köztük sokan a Ferencváros biztonsági szolgálatától, megrohamozták a TV-székházat. Orbán október 23-i beszéde után ismét zavargások törtek ki. Azonosító nélküli rendőrök gumilövedékkel lőttek a tiltakozókra. Egy kiszivárgott amerikai feljegyzés amiatt aggódott, hogy a Fidesz vezére hajlamos játszani a tűzzel.
A következő évben Orbán és Mészáros megalapította a Puskás Akadémiát, 500 eurós induló tőkével. Közben a gyerekkori jó barát, a politikus feleségével és apjával egyre több földet szerzett meg az egyesület körül. Három év elteltével Orbán kétharmados győzelmet aratott és meghirdette a fülkeforradalmat.
Deutsch Tamás a labdarúgásban dúló építkezési láz haszonélvezőjeként azt vallja az MTK új otthonáról, hogy az nem stadion, hanem vár, egy új koncepció. Azt mondja, Orbán mindig nehéz csapattárs volt. Ha valaki hibázott, a kormányfő mindig kiabált vele. Egyébként az MTK stadionja 50 %-kal többe került a tervezettnél, a TAO-ból finanszírozták, amely lehetővé teszi, hogy a cégek adójukból diszkréten a sportot és a kultúrát támogassák. Deutsch ugyanakkor védi a sportcélú beruházásokat, miközben bírálók szerint a lakosság 40 %-a a szegénységi küszöb alatt él. Azzal érvel, hogy bőven költenek oktatásra, az egészségügyre, az infrastruktúrára meg sok minden másra is. Az ellenzék erre azt válaszolhatja, hogy a sport többek kap, mint a tanárok.
Szöllősi György, a magyar futball nagykövete hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor ismét naggyá akarja tenni a hazai labdarúgást. A törekvés fel is keltette a figyelmet, de nem úgy, ahogyan a miniszterelnök gondolta.
Az ellenzék szemében a stadionok a politikus önhittségének bizonyítékai lettek.
Vágó Gábor ezt úgy érzékelteti, hogy az emberek unják, ha az alkotmányos jogokról beszélnek nekik, de csak ránéznek Felcsútra és rögtön tudják, miről van szó. Az ellentábor győzelmet aratott az olimpiai pályázat meghiúsításával, noha a pályázatot maga Orbán hagyta jóvá. Nemrégiben pedig a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy a cégek TAO-kifizetései közpénzek, ezért nyilvánosságra kell hozni azokat. Ellenzéki aktivisták úgy látják azonban, hogy az adatokat csak a választások után teszik közzé.
A múlt ősszel készült riport visszakanyarodik Felcsútra, ahol aznap az élet nagyobb drámát hozott mint a foci. Csak nagyjából 400 néző ment ki a mérkőzésre, a felük persze a díszpáholy környékén. Orbán is ott volt Seszták Miklós társaságában, Mészáros pedig a saját boxából követte az eseményeket. Az újságírók becserkészték a miniszterelnököt, mégpedig úgy, hogy a sajtóson keresztül eljuttatták neki egyiküknek a futballról írott könyvét. A 2. félidőben nem lehetett látni a politikust, de amikor már a játékosok az öltőzőbe vonultak, a döbbent sajtós szólt a vendégeknek, hogy menjenek a díszpáholyba. Hamar kiderült, hogy az audienciát a „Labda gömbölyű” c. könyv mottója tette lehetővé, Orbán fel is olvasta hangosan:
A játék stílusa megmutatja minden egyes közösség különleges jellegét és megerősíti a jogát, hogy másmilyen legyen.
Azt mondta, ez neki nagyon tetszik, és a foci különleges ötvözetet jelent. Az ember egyszerre szabad és katona, egy csapat tagja. Ez egyben a korszerű társadalmak fogas kérdése is: hogyan legyen egyszerre szervezett és szabad. A sport szerinte jó ellenszer a modern civilizáció veszélyeire. Hozzátette: senki sem ért vele egyet abban, hogy a magyar labdarúgás gyorsan javul, pedig javul, amire a jelenlévő Szöllősi György buzgón helyeselt.
Arról is beszélt, hogy a felcsúti stadion a hozzá tartozó létesítményekkel része az ő elgondolásának. A lényeg, hogy a futball nem üzlet, hanem művészet, beleértve a stadiont is. A fő a művészet, a labda és a csapat, a pénz nem érdekes. Majd elmesélte, hogy a nagyapja szerint ha valaki jó meccset néz, akkor hallania kell a zenét. Ezért bármilyen találkozót is nyernek a németek, az nem jó foci, mert közben nem zenét, hanem mechanikus zajt lehet hallani.
Orbán felvezette a két angol újságírót a stadion tetejére, kimásztak a tetőre. A házigazda körbemutatott és azt mondta:
ezek az én földem, én adományoztam az egyesületnek.
Hivatalosan persze a feleségéé, de a férj inkább arról beszélt, hogy minden irányban van lehetőség a terjeszkedésre. Majd csináltak egy szelfit. Amikor körbementek a tetőn végighúzódó pallón, Orbán elárulta, hogy Anikó asszony utálja a stadiont, mert elveszi a kilátást a konyhaablakból. Az épületen belül azután megnézték Puskás lába nyomát, üveg alatt megvilágítva, amitől a vendégeknek némiképp elállt a szavuk.
A miniszterelnök elárulta, hogy létre akarja hozni a Puskás Intézetet, vagyis az akadémia mellett lenne egy múzeum, oktatási központ és egy kiadó – mindezt a népnek. Majd visszaemlékezett arra, hogy annak idején a helyi csapat játékosaként miket hallott minden héten a nézőktől bekiabálni. Kivéve, ha gólt lőtt. Utána az jutott eszébe, hogy 1999-ben, a Nato-belépés után éppen edzett és valaki szólt neki, hogy Bill Clinton hívja. Ne hülyéskedj, válaszolta, keressen öt perc múlva. Úgy is történt, mert az amerikai elnök meg akart vele vitatni valamit a délszláv háború ügyében. Orbán úgy írja le az esetet, hogy állt a pályán, telefonnal a kezében és úgy nézett ki, mint egy disznó. 15 évvel később az amerikai politikus tekintélyelvű kapitalistának nevezte Orbánt, kiemelve, hogy az ilyen fickók örökre hatalmon akarnak maradni és csak pénzt igyekeznek harácsolni. A rövid idegenvezetés során a házigazda arra is kitért, hogy az akadémia ötletét ki kívánja terjeszteni Szerbiára, Romániára és Ukrajnára, vagyis az egykori magyar területekre. Az ottani gyerekek érdekében. Idehaza közben zajlanak az építkezések. A Puskás Stadion akkora nagyjából, mint a Bayern München stadionja, csak éppen hozzávetőleg négyszer annyiba kerül. Magyarország közben nem jutott ki a világbajnokságra, de még lehet, hogy az EB-ről is lemarad. Döntetlent játszott a Färoer-szigetekkel és kihúzta a gyufát Andorra ellen.
Magyarország és a szomszédállamok tele vannak a múlt fáraói őrültségeivel, amelyeket az akkori vezetők a saját emlékművükként emeltettek. Ceausescu szülőfalujában ott áll a 30 ezres stadion, a helyi, negyedosztályú együttes használja. Orbán belső köreiben sok sokan félnek, hogy ugyanilyen túlkapásnak számít majd a Pancho Aréna. Amikor Magyarország legbefolyásosabb futball szurkolója az ő Seholországának közepére vezette a látogatókat, úgy intett búcsút neki, hogy arcán nem látszott semmiféle lelkifurdalás a beruházás miatt. Annyit mondott önelégült mosollyal: a Parlament épülete azért szebb.
