- Az ellenzéknek csak úgy van esélye, ha mindenki összefog, beleértve a Jobbikot.
- New York Times: Putyin meggyengítette a demokráciát Magyarországon, amely ily módon közelebb került az orosz keringési pályához.
- A bolgár miniszterelnök lebeszéli az EU-t, hogy az a szavazásig vigye a kérdést a Lengyelország elleni szankciókról.
A konzervatív lap szerkesztőségi állásfoglalásban mutat rá, hogy Magyarország a demokrácia próbaköve Európa számára, az EU eltűri, hogy a szervezet kellős közepén támadják a demokráciát. A választás sem ígérkezik a szabadság mintgaképének. Orbán Viktor és a Fidesz azzal töltötték az elmúlt hónapokat, hogy még inkább a maguk felé billentsék a pályát, miközben Brüsszel meg sem nyikkant. A miniszterelnök igyekszik kétharmadot szerezni, hogy módosíthassa az alaptörvényt. A közvélemény kutatások azt támasztják alá, hogy sikerrel jár. Veszedelmesen nagy hatalom kerül a kezébe, lásd eddigi alapvető intézkedéseit. Hogy az ellenőrző intézmények megszállása milyen veszélyekkel jár, azt igazolja, hogy a saját emberekkel teletűzdelt Számvevőszék átszámítva 2,5 millió dolláros büntetést szabott ki a Jobbikra. Célba vette a civil csoportokat is, amelyek bírálják, a CEU meg egyenesen kiemelkedik a célpontok közül. Az újabb minősített többség felhatalmazást adna a kormánynak, hogy akár rögtönítélő bíráskodást vezessen be a bizonytalanul meghatározott terrorfenyegetés miatt.
A szavazók úgy érezheti, hogy nemigen van más választásuk, mint hogy a veszély ellenére támogassák a Fideszt. A Jobbik szintén aggasztóan szélsőjobbos, a közép felé tett fordulata nem meggyőző. Nagy rejtély, hogy az unió miért ilyen gyengekezű, amikor Orbán a demokráciát ostromolja. Brüsszel most kisebb jogsértésekért próbálja megbüntetni a lengyel kormányt, Budapestnek azonban elnézi, hogy súlyosan rombolja a szólásszabadságot és más demokratikus normákat. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a Fidesz uniós ügyekben a többi nagy középjobb párt mellé áll, ideértve a CDU-t. Csak éppen a menlevél aláássa a demokrácia ígéretét, amit az EU annak idején tett az új tagoknak, köztük Magyarországnak. A választás lehetőséget kínál, hogy a Bizottság felszólaljon az igazi demokrácia érdekében. Orbán ugyan szavakban Brüsszel ellen fordulna, de pontosan tudja, országa milyen mértékben függ a közösség pénzétől. Szóval a szervezetnek van eszköz a kezében. Még ha megkésve is, de emlékeztetheti a magyarokat, hogy ugyan a Fidesz uralja a hazai pályát, de az általa elkövetett jogsértések nem tartoznak bele az egészséges demokráciába.
Sorsdöntőnek nevezi a közelgő magyar választásokat a kommentár, amelynek szerzője, Csekő Balázs, Bécsben dolgozó újságíró úgy gondolja, hogy az ellenzéknek széles körben össze kellene fognia, ha komolyan gondolja, hogy felveszi a harcot Orbán Viktorral szemben. A magyar demokraták számára a tét a mindent vagy semmit. Az urnáknál ugyanis ezúttal az ország hosszú távú jövőjéről is döntenek. A küzdelem az erősen tekintélyelvű vonásokat mutató illiberális rendszer és a széttöredezett, ám demokráciát szorgalmazó ellenzék között zajlik. 20 év elteltével dugába dőlt a próbálkozás, hogy Magyarország tartósan beilleszkedjen a nyugati demokráciák klubjába. Orbán az utóbbi 8 évben autoriter államot épít. A rendszer sajátossága, hogy megszűnt a hatalmi ágak szétválasztása, az alaptörvény egypárti alapon született meg, mindent áthat a nacionalista retorika, igen elterjedt az urambátyám világ, zaklatják a civil társadalmat, a tájékoztatást uralja az álhírekre alapozó állami média, és hogy a választási rendszer aránytalanul kedvez a Fidesznek. A bírálókat megfélemlítik.
A kormányzás az ’oszd meg és uralkodj’ elvére épül, és felelős az nép mély megosztottságáért. A hatalom megpróbálja a Számvevőszék segítségével – helyenként drákói büntetések formájában – eltávolítani az útból a politikai ellenfeleket. (Jobbik) Ezzel a rendszerrel csak akkor lehet eredményesen szembeszállni, ha a másik oldal félreteszi az ideológiai ellentéteket, és a Machiaelli-féle „cél szentesíti az eszközt”-elv alapján cselekszik. Az összefogásnak ki kellene terjednie a szocialistáktól kezdve, a liberálisokon és a zöldeken át, a Jobbikig. Csakhogy a kormányellenes erők táborában káoszt tapasztalni. Itt lenne az idő, hogy ezek az erők a pártérdekek helyett az ország szempontjait részesítsék előnyben. Mert vagy szövetségre lépnek, vagy pedig az ország végképp búcsút int a liberális demokráciának. Utóbbiért pedig nem csupán Orbánt, hanem az ellenzékét is felelősség terhelné.
Áder János kiírta a választásokat, miközben Orbán Viktor igyekszik kiterjeszteni uralmát. Az eredmény várhatóan ezúttal is meghozza a Fidesznek a kétharmadot. A párt, amely csatában áll az EU-val a liberális, multikulturális értékek elutasítása miatt, még 45 %-nál is többet kaphat, pedig ez az arány már legutóbb is szavatolta számára a minősített többséget. A kampány jó ideje folyik, a kormánypárt az adófizetők pénzéből támadja az unió menekültpolitikáját és azzal vádolja Soros Györgyöt, hogy az beleavatkozik a belügyekbe. Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Intézet elemzője szerint a fő kérdés a győzelem aránya. A szakértő szerint az ellenzék nem jelent tényleges veszélyt, az legfeljebb azon csörtézik, hogy melyikük legyen a fő kihívó.
A felmérések összesítése arról tanúskodik, hogy a Fidesz akár az 52 % szint fölé is kerülhet. A Jobbik 17 %-ig, az MSZP 11 %-ig juthat. A DK és az LMP szintén venné az 5 %-os küszöböt. Az utóbbi négy évben még nagyobb lett Orbán illiberális ideológiájának tábora, mert a politikus médiabirodalmat épített ki. Krekó Péter arra számít, hogy a választás nem lesz tisztességes. Inkább azt tükrözi majd, hogy a közintézményeket megszállta egyetlen párt, eltorzította a választási rendszert, és ily módon rendkívül egyenlőtlen feltételeket teremtett vetélytársaival szemben.
A vezércikk szerint ha bármi haszna volt annak, hogy Oroszország két éve beleavatkozott az amerikai elnökválasztásba, akkor az az, hogy ráirányította a figyelmet arra, Putyin milyen mértékben veszélyezteti a demokráciát Európában és másutt is. A Szenátus Külügyi Bizottságának demokrata tagjai a jelek szerint összeállították a legátfogóbb jelentést a Nyugat ellen vívott orosz háborúról. Egyrészt igazolja, hogy az oroszok igyekeztek segíteni a választáson Trumpnak, de ez része volt annak, hogy Putyin igyekszik megrendíteni a nyugati intézményeket és a demokráciába vetett hitet. Aknamunkát végzett a legtöbb európai országban is. Pl. meggyengítette a demokráciát Magyarországon és Bulgáriában, és mindkettőt közelebb vitte Moszkva röppályához.
Az összeállításnak riadóztatnia kellene az Egyesült Államokat, hogy sürgősen működjön együtt szövetségeseivel a demokrácia védelmében. Csak éppen van egy bökkenő: Trump és azok a kongresszusi vezetők, akik a lovat adják alá. Az elnök továbbra is fura imádattal csüng orosz kollégáján és nem ismeri el, hogy a Kreml biztonsági fenyegetést jelent. Pedig a szenátusi dokumentumból kitűnik, hogy Putyin hatalmas pénzeket költ külföldi propaganda orgánumokra, és olyan civil szervezetekre, illetve pártokra, amelyek ellenzik az EU-t és a Nato-t. Továbbá az energiaszállítások révén gerjeszti a korrupciót. Az USÁ-val ellentétben Európa hozzálátott, hogy ellenlépéseket tegyen. A jelentés kitér arra, hogy Amerikának sokféleképpen kellene reagálnia, ideértve, hogy támogassa a demokratikus intézményeket a sérülékeny európai államokban. Ám Trump nem hajlandó vállalni a vezető szerepet. És nem jön rá, hogy a világ és Moszkva kineveti ezért.
Ann Applebaum úgy gondolja, hogy eltűnt az az Amerika, amelyre Európának e pillanatban oly nagy szüksége volna. A tekintélyes történész-kommentátor Csehországot hozza fel példaként, hogy az oroszok milyen befolyást építettek ki hamis híreikkel a médiapiacon. A csehek jó egynegyede rendszeresen olvassa a jó 30 „oroszbarát” híroldalt, sőt el is hiszi összeesküvés elméleteket, a nem létező muzulmán migránsokkal összefüggő veszélyeket, az EU és a Nato elleni támadások megalapozottságát. Ennek következtében 50 % alá esett az unió népszerűsége, miközben ma lesz az elnökválasztás első fordulója. Az oroszok ma már tengernyi formában befolyásolják a politikát cseh földön, de még Németországban is. Nem is kellenek már szenzációs kiszivárogtatások, vagy hackeléssel megszerzett anyagok, a közvélemény már rákapott a dezinformációra, az állam egy része pedig a pénzügyeken keresztül kötődik Oroszországhoz.
Mindez benne van a Szenátus Külügyi Bizottságának jelentésében, amelyet a demokrata tagok készítettek, és amelyben külön fejezet foglalkozik a többi közt Magyarországgal. Az adatok nagyrészt már ismertek voltak, de az összhatás döbbenetes. Moszkva célja az, hogy szétverje a politikát és a gazdaságot az USA legfontosabb európai szövetségeseinél. Egyes államok próbálnak ellenállni, de Amerika idáig semmilyen formában nem szállt szembe a veszéllyel. Az európai politikai vezetők egy része viszont – Trumppal ellentétben – lassan ráébred a bajra. Az atlanti szövetség hívei azonban hiába számítanak a tengerentúli segítségre az öreg földrészen, amikor ekkora a válság.
A demokráciáért vívott háború frontja áthalad Lengyelországon, és az EU a Nyugat utolsó védvonala. Így látja a helyzetet a Georgetown Egyetem egyik professzora, aki egyben a Külkapcsolati Tanács vezető elemzője. Charles Kupchan szerint mivel Trump már nem képviseli a köztársasági eszményeket, Európára hárul a feladat, hogy megtartsa a nyugati erődöt, miközben egyre gyakoribbak a nacionalista populizmus kísértései. A fő hadszíntér jelenleg Lengyelország, amely mind inkább belesüllyed az illiberalizmusba. Az uniónak határozottan lépnie kell. Az ellenintézkedéseket Varsó érzékeli, de további konkrét lépések szükségesek, hogy megakadályozzák az illiberális fordulatot. Ráadásul Magyarország hasonló úton halad, és a térség más államai is ugyanebbe az irányba billennek. De a régión belül a lengyelek a zászlóvivők. Nem szabad megengedni, hogy eltérjen az EU alapértékeitől.
Az uniót ugyanannak a nacionalizmusnak és populizmusnak az erői ostromolják, mint Lengyelországot, lásd a Brexitet, az AfD felemelkedését és az osztrák FPÖ-t. Ilyen körülmények között Brüsszelnek sürgősen meg kell mutatnia, vannak az eszközei, hogy kiálljon a pluralizmusért és a jogállamért. Az eddigi akciók bátorítóak, de most jön a neheze: a szavakról át kell térni a tettekre. Magyarország vétót helyezett kilátásba és a tagállamok általában visszariadnak a szankcióktól, ahogyan az Magyarország esetében is történt.
Immár nem bánhat kesztyűs kézzel a csökönyös tagokkal. Még ha a magyarok keresztbe fekszenek is, a próbálkozás erős üzenetet jelent Varsó számára. Ugyanakkor a magyar ellenállás újabb indokot szolgáltat Brüsszelnek, hogy haladéktalanul lépjen fel Budapest megrendszabályozására. Emellett azt is világossá kell tenni, hogy megvonja a lengyelektől a támogatásokat. El kell szigetelnie az országot. Az új biztonsági intézkedésekből ki kell hagyni a lengyeleket, mert itt nem csupán a terület, hanem az értékek védelmi is cél. Az EU-nak igazolnia kell demokratikus szavahihetőségét, még akkor is, ha a PiS a nyomás ellenére sem áll be a sorba. A tét Lengyelország, Európa és a Nyugat sorsa.
Bulgária az EU soros elnökeként úgy látja, hogy súlyos precedenst teremtene, ha az unió elmarasztalná Lengyelországot. Boriszov kormányfő szerint ha csak lehet, el kell kerülni a szavazást a szankciókról. Merthogy a jogállam megsértését nehéz mérni, ezért jobb volna, ha a kérdés nem kerülne a tagállamok miniszteri tanácsa elé. Véleménye mutatja, hogy Varsó ugyan a tekintélyelvűség felé sodródik, ám a tagoknak fenntartásaik vannak az ellenintézkedéseket illetően, és ez egyben rávilágít az akadályokra is. Emiatt várhatóan igencsak elhúzódik az eljárás. A lengyelek alaptalannak minősítik a vádakat az igazságszolgáltatás reformja miatt. Boriszov egyébként bízik abban, hogy Varsó megtalálja a megfelelő megoldást. Viszont ha az ügy áthúzódik a 2. félévre, az pikáns lesz, mert akkor Ausztria tölti majd be soros elnökséget, márpedig a 7-es cikket éppen az osztrákok miatt találták ki, miután 18 éve a Szabadságpárt bekerült az akkori Schüssel-kabinetbe. És az FPÖ jelenleg is tagja a kormányszövetségnek.
Továbbra is makrancoskodik Lengyelország, miután a miniszterelnök nyitva hagyta, hogy országa elfogadja-e az Európai Bíróság készülő ítéletét. Apert a Bizottság kezdeményezte, miután a lengyel, a magyar és a cseh kormány megtagadta a kvóta végrehajtását. Morawiecki azt mondta, minden attól függ, mi áll majd a bírósági határozatban. A luxemburgi testület már a múlt szeptemberben visszautasította ez ügyben a magyar és a szlovák panaszt, mármint hogy annak idején nem volt jogszerű az Európai Tanács döntése. Ám Prága, Budapest és Varsó utána sem tett eleget kötelezettségének. Ha most elmarasztalják őket, az súlyos pénzbüntetést vonhat maga után. A lap emlékeztet arra, hogy a tagok többsége ragaszkodik a menedékkérők elosztásához.
Jungle World
Magyarországon kormányzati ügynek számít a szélsőjobb – írja a kommentár a Budapesten tervezett tanácskozásról, amely hivatalosan Európa jövőjével kíván foglalkozni, ám amelyet szélsőjobbos jelszavak és szereplők jellemeznek. Múlt heti bajorországi látogatása során Orbán Viktor főként Merkelnek ment neki a menekültpolitika miatt, mondván, hogy a földrészen sok politikus a nép akaratával ellentétesen járt el ebben a kérdésben, de ez majd 2018-ban másként lesz. A budapesti konferenciát részben a Külügyminisztérium finanszírozza, szervezője pedig egy hatalom közeli alapítvány, amelyet a miniszterelnök bizalmasa, Schmidt Mária irányít. Amikor kiderült, hogy a fő szónok Jiannipoulos lenne, a kormánytáborban kitört a felháborodás. Nem az előadó politikai nézetei miatt, abban kormánykörökben nem találnak különösebb kivetnivalót. Hanem hogy vállaltan meleg és védelmébe vette a pedofíliát.
Egy másik vendég Frank Füredi, aki fölöttébb szélsőséges álláspontot vall, mégis liberális szemszögből kívánja megvédeni a rasszista és antiszemita magyar politikát. Felszólal továbbá Götz Kubitschek, a német szélsőjobb ideológusa, az AfD nagy barátja. A lista mutatja, hol is áll az Orbán-kormány. A Fidesz hosszú időn át bebeszélte a Nyugatnak, hogy csakis ő tudja meggátolni a Jobbik hatalomra jutását. Ám a párt teljesen jobbra csúszott. Permanens választási kampányt folytat, a többi közt a Soros elleni hadviseléssel. Akármi is lesz a választás eredménye, az idézett konferencia beleillik a magyar közhangulatba.
