- Szíjjártó Péter elutasítja a nyugati bírálatokat a menekültekkel szembeni bezárkózás kapcsán.
- Egy amerikai szenátusi vizsgálat szerint az oroszok vaskos aknamunkát folytatnak Magyarországon.
- Magyarországon demokratikusan hatalomra került miniszterelnök rombolja le a demokráciát.
1. A tudósítás azt emeli ki Orbán Viktor tegnapi berlini előadásából, hogy a magyar vezető már alternatívákkal fenyegetőzött arra az esetre, ha Németország nem tud túljutni a politikai holtponton. De más magas rangú európai részvevők is arra használták fel a lap hagyományos világgazdasági fórumát, hogy a német vezető szerep fontosságára emlékeztessenek. A magyar miniszterelnök egyértelmű felhívást intézett Berlinhez, mondván, hogy 2018 döntő lesz Európa számára. Meg kell védeni Schengent, hogy erősítsék az EU versenyképességét. Ugyanakkor a házigazda Springer-cégcsoport elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy világszerte feljövőben vannak a tekintélyelvű rendszerek, a migráció és az egyre radikálisabb iszlám félelmet kelt. Európa pedig a létét fenyegető válságba süllyedt. Hogy a német vezetési vákuum milyen következményekkel jár, az mutatta Orbán Viktor, aki megpróbálta offenzíven nyomás alá helyezni az európai partnereket. Azt hangoztatta, hogy a kontinens középső részén óriási szükség van az infrastruktúra fejlesztésére. Elegendő pénz kell, hogy új utakat, vezetékeket lehessen építeni. Ha erre az unió nem képes, akkor majd Kínához fordulunk – jelentette ki.
2. Magyarország a menekültügyben kitart a bezárkózás mellett. Ezt Szíjjártó Péter közölte Berlinben német kollégájával. Arra hivatkozott, hogy a segítséget a válságövezetekbe kell elvinni, ahelyett, hogy Európa importálná a gondokat. Arról is beszélt, hogy a külső határok védelme igen fontos a magyar kormány számára. Azt pedig az EU-nak kell eldöntenie, hogy ki léphet a területére és ki nem. A vitát azonban civilizált módon, a tények alapján is meg lehet vitatni – tette hozzá. Kerülni kellene közben a képmutatást és a vádaskodást. Az újság idézi, hogy a magyar vezetés elveti a menedékkérők befogadását, amivel kivívta a németek bírálatát is. A Bizottság pedig perbe fogta az országot az Európai Bíróságnál, a lengyelekkel és a csehekkel egyetemben.
A kommentár különös fegyverbarátoknak nevezi a CSU-t és Orbán Viktort, rámutatva, hogy a közelgő választásokon mindkettő számára az abszolút többség a tét, és ennek érdekében minden eszközt megengedhetőnek tartanak. A magyar vezető nemzeti forradalmat hirdet és élvezi, hogy a bajor párt nemzetközi tekintélyéből rá is hull. Igencsak harcias hangot használt a keresztényszociálisok tanácskozásán, és ez elegendőnek tűnik, hogy a házigazdák ismét magukhoz csábítsák azokat a jobboldaliakat, akik időközben átálltak az AfD-hez. De szinte még az is belefér, hogy a bajorok tanulni akartak egy s mást a vendégtől az illiberális demokrácia kapcsán Hiszen egyetlen szóval sem bírálták az Alkotmánybíróság folyamatos hatalomfosztását, az állami média teljes ellenőrzését, a tudomány és az igazságszolgáltatás szabadságának mind erőteljesebb korlátozását. Szintén tabutéma volt a nemrégiben indított uniós kötelezettségszegési eljárás, valamint a Soros elleni antiszemita kampány is.
Ám ez nem csak bajor földön zavaró. Paul Lendvai azt írta, hogy a CSU udvarol Orbánnak, de ezzel gúnyt űz az EU döntéseiből és választási segítséget nyújt egy szilárd lábakon álló kleptokráciának. Közben Heller Ágnes és egy-két útitársa kiszámíthatatlan úton halad: mivel meg kell akadályozni a Fidesz győzelmét, összefogásra buzdítanak a Jobbikkal az egyéni választó körzetekben. Mennyire kétségbe lehet esve a magyar ellenzék, ha a demokrácia visszaállítására éppen az ultrajobboldaltól remél taktikai segítséget! Az elemzés idézi Brecht Kurázsi mamájából, hogy aki az ördöggel akar reggelizni, annak hosszú kanálra van szüksége. Ám nincs olyan hosszú kanál, amellyel a Pokol tányérjából lehetne enni, anélkül, hogy az ember meg ne égetné magát.
Junckernek elletmondva a költségvetésért felelős uniós biztos azt közölte, hogy Lengyelország anyagilag ráfizethet, ha nem enged a jogi reformok ügyében. Oettinger a részletekről szólva kifejtette: a következő pénzügyi időszakban a közösségi támogatásokat várhatóan a jogállamhoz és a bíróságok függetlenségéhez kötik. De az is elképzelhető, hogy a jogállamiság helyreállítása esetén az érintett állam több pénzt kap. Ebből az következik, hogy a lengyel kormány számára kifizetődő lehet, ha eleget tesz az EU ajánlásainak. Előzőleg mosolyoffenzíva keretében Brüsszelben járt Morawiecki miniszterelnök, hogy enyhítse a feszült viszonyt. Utána kijelentette, hogy párbeszéd útján kell tisztázni a félreértéseket. De azt is egyértelművé tette, hogy országa csakis az uniós alapok segítségével képes behozni lemaradását a Nyugathoz képest. Egyelőre azonban nem világos, hogy Varsó képes-e dülőre jutni az igazságszolgáltatás átalakítása ügyében a Bizottsággal, amely február végéig adott neki határidőt.
A nagyobbik osztrák kormánypárt azt szorgalmazza, hogy a keleti tagok, ezen belül is Magyarország, Lengyelország és Szlovákia, a britek kiválása miatt az eddiginél többet utaljon át az unió kasszájába. A néppárti agrár miniszter-asszony azt közölte: nem járja, hogy mindig ugyanazok a nettó befizető államok nyúljanak egyre mélyebben a zsebükbe. Mert főleg a keleti kormányok az utóbbi években igen sokat profitáltak az EU szubvenciókból, és nagyot léptek előre.
1. Magyarország és Lengyelország – az Európai Bíróság döntése ellenére - nyíltan szembemegy az unió kvótadöntésével, és ők vezetik az ellenállást a térségben az integráció elmélyítésével szemben. Ezen felül kulturális ellenforradalmároknak nyilvánították magukat a Bizottság jogkörének bővítésével szemben. A konzervatív lap annak kapcsán írja ezt, hogy az Európai Tanács elnöke szerint a mostani varsói kormány az évtized végére a Brexithez hasonló népszavazást készít elő. Ehhez az alapot az adja meg, hogy a következő időszakban a tagállamoknak előreláthatólag több pénzt kell beadniuk a közösbe, így elképzelhető, hogy Lengyelország is nettó befizető lesz, noha jelenleg még az uniós támogatások legnagyobb kedvezményezettje. Tusk, aki 2020-tól vissza akar térni a lengyel politikába, azzal vádolta meg a hatalmon lévő Jog és Igazságosságot, hogy az támogatja az oroszok erőfeszítéseit a liberális demokráciák és a nyugati értékek aláásására. Mint mondta, egy sor alapvető kérdésben hasonló nézeteket vall, illetve célokat követ a lengyel és az orosz fél.
2. A Kreml Magyarországon szélsőséges szervezeteket támogat, propaganda eszközöket vet be és befolyása növelésére kiaknázza a korrupciót. Ezt állapította meg az a jelentés, amelyet az amerikai Szenátus Külügyi Bizottságának demokrata tagjai állítottak össze. A dokumentum arra figyelmeztet, hogy a Putyin létében fenyegeti a nyugati demokráciát és összesen 19 európai államban igyekszik manipulálni a dolgokat. Előszeretettel fordul a félig fejlett demokráciák, illetve átmeneti kormányok felé. Így próbálja a maga szája íze szerint alakítani az eseményeket Magyarországon kívül Grúziában, Ukrajnában, Montenegróban, a Nyugat-Balkánon, valamint Bulgáriában is. De nem kíméli az érett demokráciákat sem, ideértve a balti köztársaságokat, a skandináv térséget, Nagy-Britanniát, Franciaországot és Németországot is. Az olaszoknál pedig jobboldali-populista pártokat pénzel és félő, hogy ez kihat az idei választásokra is.
Magyarország is azok közé az országok közé tartozik, amelyeknél egy eredetileg demokratikusan választott vezető sorvasztja el a demokráciát. Így ítéli meg a helyzetet két harvardi politológus, aki a jövő héten könyvben is megjelenteti világméretű vizsgálatának eredményeit. A „Hogyan halnak meg a demokráciák” c. mű szerint egy vezető akkor tekintélyelvű, ha 1. csupán tessék-lássék módon tartja magát a demokratikus szabályokhoz 2. tagadja az ellenfelek törvényességét 3. eltűri az erőszakot 4. hajlamos korlátozni a polgári szabadságjogokat vagy a sajtó függetlenségét. Levitsky és Ziblatt azt mondja, az amerikai elnökök közül Trump esetében áll meg az összes kitétel.
A két szakember rámutat, hogy a demokrácia leépülése már a szavazó urnáknál kezdődik. A szakértők szerint az autoriter vezetőkkel szemben az a legjobb ellenszer, ha erőteljes tiltakozás indul be, de nem a hatalom gyakorlói ellen, hanem a jogok és az intézmények védelmében. Fontos, hogy az ellenzék szövetségre lépjen, még ha ehhez időnként fájdalmas kompromisszumokat kell is kötni. Az nem jó, ha démonizálják az ellenfelet, vagy ha a felperzselt föld taktikáját választják, mert ily módon csupán egy halálspirál indul be, és a szabályok megszegése járványos mérteket ölt. De a lényeg, hogy az ellenállásba vonják be az üzleti élet főszereplőit, az egyház legnevesebb tagjai, valamint a kormányoldal annyi hívét, amennyi csak lehetséges.
A kapitalizmus meghódította Kelet-Európát, épp ezért azonban a liberális politika önmagában nem tudja legyőzni a populizmust. Putyin szovjet típusú állami vezetése, a lengyel kormány erőkoncentrációja, valamint a nacionalista Orbán Viktor működése persze újra rávilágított a liberális „nyugati stílus” fontosságára, beleértve a polgári szabadságjogokat, a független bíróságokat, a szabad sajtót, az állam által nem háborgatott ellenzéki pártokat és annak a valós reményét, hogy a hivatalban lévő hatalom elvesztheti a választásokat. Az elválasztó vonalak azonban elmosódtak a magyar és a lengyel uniós tagság folytán. A bejáratott demokráciák riadtan látják, hogy a keletiek visszatérnek régi, rossz szokásaikhoz. Az illiberális erők a demokrácia szívében erősödnek meg, és a liberálisoknak ijesztően kevés eszközük van tenni ellene. De a pénzek visszatartása vagy a szavazati jog megvonása idáig nem merült fel komolyan, mert Brüsszel attól fél, hogy csak gerjeszti a nacionalista érzelmeket, és Varsó még jobban eltávolodik a nyájtól.
Mindazonáltal Ausztria mentesül a hasonló bírálatoktól, pedig a szélsőjobbos Szabadságpárt a koalíció részese lett. Ugyanakkor Trump bohózatot csinál a Nyugatból, mint az erkölcsi tekintély bástyájából. És bármennyire is ellenáll despota próbálkozásainak a rendszer, Amerikának azért régebben nagyobb céljai voltak, minthogy védekezzen egy alkotmányos kleptokráciával szemben. Ilyen időkben könnyű megfeledkezni arról, hogy a nyugati modell még mindig a legjobb recept a békés, sikeres társadalmak számára. A keletiek azonban bizonytalanok, jogfosztottnak, becsapottnak érzik magukat. Mert az a Nyugat, amely megnyerte a hideg háborút, immár nem létezik. Viszont betolakodónak tekinti az új tagokat, úgy gondolja, hogy azok el akarják orozni az anyagi forrásokat.
Az európai liberálisok strasbourgi frakcióvezetője attól tart, hogy Ausztria is arra az illiberális útra áll rá, amelyen Magyarország és Lengyelország halad, de Bécs példát vehet akár Törökországról és Oroszországról is. A populizmusról tartott brüsszeli tanácskozáson Verhofstadt hangsúlyozta, hogy némely kormányok olyan irányt vettek, ami a demokráciát és a jogállamot veszélyezteti. Ám mint mondta, Európában nincs helyük olyan államoknak, amelyek nem osztják az unió értékeit. Ugyanakkor tart attól, hogy a jelenség más országokra is átterjed. Úgy látja, hogy el kell határolódni a nacionalista jelszavaktól, illetve a nemzeti értékek védelmére hivatkozó kijelentésektől, mert azok igazából tele vannak rasszizmussal és gyűlölettel.
