Az Üveghegy megmászása és az Óperencián való átkelés nem kihívás az iskolakeresés dilemmájához képest. Akinek most készül iskolába a gyereke, az valószínűleg már szeptember óta csak azzal foglalkozik, hogy megtalálja a megfelelő helyet, és bejuttassa oda a gyerekét.
A szeptember látszólag még nagyon messze van, de azok a családok, ahol egy vagy több gyerek iskolakezdés előtt áll, már most úgy érezhetik, hogy elkéstek, ha még nem tudják, hova fog járni a kicsi ősztől. A közoktatási törvény értelmében minden szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat iskolát.
Ezzel a joggal szemben érvényesül azonban egy másik: az oktatási intézmény köteles felvenni azokat, akik a körzetében élnek. Ha ezek után is maradnak fenn helyek, azok már “szabadon” választhatóak bárki számára. Mivel ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy osztályban marad 4-5 hely, amire sokszoros a túljelentkezés, az iskolák válogatnak a jelentkezők közül. Gyakran egészen
hajmeresztő módszerekkel.
A szülők nyilvánosan nem merik felvállalni a véleményüket, nehogy rontsák a gyerekek esélyeit, hogy bekerülhessenek egy-egy jobban csengő nevű iskolába. Maradnak a zárt Facebook-csoportok, ahol virtuálisan összedugva a fejüket vitatják meg a legjobb stratégiákat. És persze jönnek-mennek a hírek, hogy melyik iskolában hány szabad hely van még, már decemberben erről szól a bejegyzések több, mint fele. Muszáj naprakésznek lenni: aki csak tavasszal kapcsol, az addigra már nem nagyon válogathat.
Egy azóta már külföldön élő anya beszámolója:
Míg Budapesten laktunk, az iskolaválasztás agyrém volt. Emlékszem, egy ismerős egy elit sulit ajánlott úgy, hogy azt sorolta, melyik celeb gyereke jár oda. Majd hozzátette, ha az enyémet nem vennék fel, akkor jelezzük, hogy a suli alapítványát szívesen támogatnánk egy nagyobb összeggel. Vagyis, ha elég pénzed van, akkor mindegy, milyen felvételit ( de már ez is őrület, hétévesen felvételi?!) ír a gyerek.
Egy másik szülő így ír:
A kiszemelt iskolában harminc helyre százhúsz jelentkező van.
Már szeptembertől indítanak fizetős iskola-előkészítő tanfolyamot, ami semmire nem garancia, de fokozottan ajánlott részt venni rajta. Emellett angolra is érdemes beíratni a gyereket, mert a nyelvtudás is előny. Tavasszal speciális felvételi lesz, ahol pszichológus méri fel a gyereket és a szülőket is. Döntés nyár elejére várható. Ha akkor kiderül, hogy nem sikerült, már minden hely foglalt lesz máshol.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy iskolaválasztásnál előnyt jelent, ha
- a gyerek egy idősebb testvére már az intézmény tanulója,
- a jelentkező kicsi alapszinten tud írni és olvasni, és már jól beszél egy idegen nyelven,
- a szülő aktívan részt tud vállalni az intézmény életében, például programok szervezésével vagy eszközbeszerzéssel
“Mi épp lakást keresünk a kiszemelt iskola körzetében,
hogy a fiamat jövőre biztosan ne utasíthassák el” - írja az egyik szülő. Egy másik szerint viszont elég, ha találnak valakit, akinek a lakcímére bejelentkezhetnek, amíg a gyerek meg nem kezdi az iskolát. A körzetes lakcímkártyával ugyanis az iskola köteles lesz fogadni őket. Persze az senkitől nem várható el, hogy szívességből hagyjon egy egész családot bejelentkezni a lakásába. De van az az összeg.
Néhányan a stabil háttérrel és elég önbizalommal rendelkezők közül felveszik a kesztyűt, és a rendszerrel nyíltan szembefordulva keresnek megoldást.
- Van olyan szülő, aki a kezébe vette az irányítást, és tanulócsoportot szervezett a saját gyereke köré, így maga választhatta meg a csoporttársakat és a pedagógusokat is.
- Más még ennél is messzebb ment, és iskolaalapításra adta a fejét.
Ők a szerencsésebbek, akik idővel és anyagi forrásokkal is gazdálkodhatnak. A többieknek marad az, hogy bíznak a szerencsében. Akik pedig kisvárosban, vagy falun élnek, gyakorlatilag csak a körzetes iskolát választhatják. De azt legalább szabadon.
Kerényi Kata
