- Magyarország a kínai piacra pályázik, csak éppen labdába nem rúg Németország mellett.
- Schilling Árpád: Orbánnak be kellene látnia, hogy lejárt az ideje, túl régen tehénkedik rá az államra.
- Már 84 ezer magyar dolgozik Ausztriában, számuk az utóbbi egy évben 10%-kal nőtt.
FAZ
Brüsszel ideges arra a gondolatra, hogy a kínaiak korszerűsítenék a vasútvonalat Budapest és Belgrád között. Az EU már évek óta egyre-másra emeli a kifogásokat a terv ellen, A Bizottság szorgalmazza, hogy a munkára írjanak ki közbeszerzést, és ne adják oda egyszerűen kínai cégeknek. Ugyancsak sürgette az átláthatósági szabályok betartását, így a magyarok közzétették a pályázatot. Orbán ért ahhoz, hogy mindent egy lapra tegyen fel. Számára itt többről szó, mint a vasúti pálya megépítéséről. Már 2010 óta hirdeti a keleti nyitást. A 16-+1-es találkozón joggal mondhatta, hogy a Kínához fűződő gazdasági kapcsolatok erősítésében Magyarország élen jár a térségben. A politikus akkor sem jön zavarba, ha nagy szavakra van szükség: budapesti megnyitó beszédében történelmi jelentőséget tulajdonított a fórumnak. Egy oldalvágást elhelyezett a kínai közeledést szkepszissel figyelő unió, illetve nyugati tagok számára is, amikor kifejtette, hogy Európa nem szigetelheti el magát. Ezt neki szokták mondani a migráció ügyében.
Kína számára persze sokkal kisebb a közép- és kelet-európai régió jelentősége. De az ország túlzott kapacitásokkal küszködik, és ezeket le lehet kötni, ha az ország beszáll külföldön az infrastruktúra fejlesztésébe. A hatalmas acélfölöslegeket pl. a vasútépítésnél lehet felhasználni. Különben igen sok embert kellene odahaza elbocsátani. További cél, hogy új piacokat hódítson meg, kereskedelmi utakat hozzon létre. Csak tanakodni lehet azon, vajon az EU megosztása, illetve meggyengítése szintén Peking célkitűzései között szerepel-e. De az már látszik, hogy az unió által emelt akadályok ellen vannak azok az államok, amelyeknek érdekük a kínai kapcsolat. Ilyen Görögország és Magyarország. Egy szakértő szerint Kína számára az is fontos, hogy olyan partnerei legyenek, amelyek nem forszírozzák furtonfurt az emberi jogokat. A magyar piacnál persze a német sokkal nagyobb, és az ázsiai ország dolgozik is azon, hogy a német kormányt megnyerje az új „selyemút” kezdeményezésnek, ám Berlin nem bízik abban, hogy hosszú életű lesz a program. De amúgy a bilaterális gazdasági együttműködés már régóta igen szoros. Orbán Viktor utalt is arra, hogy a magyaroknak igen erős riválisaik vannak a kínai piacon.
Kelet- és Nyugat-Európa között nő a feszültség, de az új árokért nem csupán a keletiek a felelősek. A nyugati fölényeskedés teljesen téves, és a kapcsolatok helyreállításához mindkét félnek tennie kell. Brüsszelben cseppet sem örültek a hét eleji budapesti konferenciának, mert Kína terjeszkedni kíván és az EU-ban attól félnek, hogy igyekszik megosztani az uniót. A közép-európaiak pedig meg tudják nehezíteni a közös fellépést Peking ellen. A nézetkülönbségek a régi és a tagok között a menekültügyben a leglátványosabbak. De ezen túlmenően Keleten sokan érzik magukat másodrendű állampolgároknak. Több kormány elveti a szorosabb integrációt is. A magyarok, lengyelek és a csehek nem szeretnék az eurót sem. Persze jó pár dologban nincs igazuk, lásd a lengyelek vitáját a jogállamiságról és a hatalmi ágak elválasztásáról. De a varsói álláspontot támogatja a hasonszőrű magyar vezetés. Ám aki belép egy klubba, annak be kell tartania a játékszabályokat. És sok kérdést már nem lehet nemzeti hatáskörben eldönteni. Úgyhogy Brüsszel nemigen tehet mást, mint hogy közbeavatkozik, ha azt akarja, hogy a normákat legalább valamennyire tiszteljék.
Viszont más témák kapcsán jogosan lázong az egykori keleti tömb. És az sem kérdéses, hogy ezek az országok nagy hívei az egységes piacnak. Még Orbán és Kaczynski sem hagy kétséget afelől, hogy szóba sem jöhet a kilépés. Ezért azután izgatottan reagálnak, amikor a Nyugat korlátozni kívánja a szabad belső piacot. A külföldre kivezényelt dolgozók munkavállalási feltételeinek szigorítását Budapest és Varsó protekcionizmusnak minősítette. Az is érthető, hogy nem pártolják az együttműködés elmélyítését, és hogy berzenkednek az euró bevezetésével szemben, mert miért kellene fizetniük egy gazdagabb államnak, mint Görögország. Az ellentétek áthidalására a keletieknek meg kell szabadulniuk a kisebbségi érzéseiktől, és nem szabadna túlbecsülniük saját nemzetük jelentőségét. A nyugatnak ugyanakkor kár szegény rokonnak tekinteni a keletieket. És hiba volna megfeledkezni arról, hogy a térség produkálja a földrészen az egyik legerősebb gazdasági növekedést. Semmi sem szól az ellen, hogy a Nyugat ne egyenlő partnerként tárgyaljon a Kelettel.
Schilling Árpád szerint Orbán Viktor igencsak hasznot húz válságból, de ha így megy tovább, hamarosan bárkit közellenséggé lehet nyilvánítani. A rendező abból az alkalomból nyilatkozott, hogy St. Pöltenben a jövő héten mutatják be „Megkönnyebbülés” című darabját. Az előadás arról szól, hogy egy helyi politikus, aki segíti a menekülteket, sőt még a lakását is megosztja velük, jelölteti magát polgármesternek. A művész gyorsan hozzátette, hogy egy ilyen helyzet a mai politikai helyzetben Magyarországon elképzelhetetlen. Mint mondta, Orbán Viktor zseniálisan pragmatikus, következetesen hatalmas nyomást gyakorol a kisebbségekre. Viszont nem jó demokrata, és kifejezetten rossz az emberi jogok szempontjából. Legnagyobb gyengéje pedig az, hogy nincs semmiféle terve a jövőre nézve. Mindig csak a következő napig tudja, hogy mi következik. Az viszont tragikus, hogy nyugati politikusok koppintják a módszerét. A bajokat ugyanis nem oldják meg, hanem kiaknázzák. Orbán pl. még évekig a maga javára tudja fordítani a menekültválságot. Csakhogy a félelem és a kerítés nem kínál kiutat egy globális problémából.
Orbánnak az az érdeke, hogy minél alacsonyabb legyen a választási részvétel, elég, ha az ő kétmillió híve elmegy szavazni. Ennek a tábornak az érdekeit szolgálja ki, ez az ő felelőtlen etikája. Schilling arról is beszélt, hogy a miniszterelnöknek kapóra jön, ha őt ellenségként kezelheti és szidhatja. A migránsok ugyanis elmentek, és Soros is messze van. Az alkotó viszont Magyarországon él, a személyén keresztül sokkal könnyebben lehet félelmet gerjeszteni. Azt ugyanakkor nehezményezi a rendező, hogy egyetlen színház sem védte meg. Az osztrák kollégák ellenben bőségesen kimutatták szolidaritásukat, mert komolyan veszik a fenyegetést. Arra a kérdésre, hogy milyen személyes tanácsot adna Orbánnak, úgy válaszolt, hogy ilyesmivel nem lehet semmit sem elérni a miniszterelnöknél. Azt azonban nagyon is kívánja, hogy a politikus eljusson annak belátásáig: ideje lelépnie a színről. Már éppen elég ideje tartja megszállás alatt az államot.
Továbbra is tódulnak a keleti vendégmunkások Ausztriába. Olyannyira, minden 100 új munkahely közül 68-at ők foglalnak el, és ez alighanem így marad jövőre is. Az osztrák kormány ugyan a nyáron meghirdetett egy támogatási programot a hazai jelentkezők előnyhöz juttatására, ám ebből nem biztos, hogy lesz bármi is, mivel korlátozná az unióban a munkaerőmozgás szabadságát. Viszont az osztrák cégek már régóta a határon túlról igyekeznek betölteni az üres helyeket. A legtöbben Németországból érkeznek, ők csaknem százezren vannak, de mindössze 13 ezerrel maradnak el tőlük a magyarok, akiknek száma (84 ezer) egy év alatt 10 %-kal emelkedett. A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet szakértője a keletiek esetében a nagy bérkülönbséget tartja a fő mozgatórugónak. Egy másik elemző szerint még többen jöhetnek, ha a Brexit miatt tömegek kényszerülnek elhagyni Nagy-Britanniát. De a konjunktúra miatt Ausztriának utánpótlásra van szüksége. És pl. az idegenforgalomban a viszonylag magas munkanélküliség ellenére nem tolonganak az osztrákok, hogy el tudjanak helyezkedni, ezért az ágazat külföldről igyekszik szakembereket importálni.
