Gondoljunk csak bele: kikkel osztja meg Orbán Viktor a mindennapjait!

Ha elutazik, Szijjártó Péter NB III-as futsal- és sakkbajnok, egyébként pedig izgága bohóc a legközelebbi játszótársa.

Esetleg még Habony Árpád, levitézlett koronaőr, félresikerült restaurátor és ajzószerektől elbambult éceszgéber tömi a fejét megállás nélkül hülye ötletekkel.

Itthon ott van neki Kósa Lajos meg Németh Szilárd, önálló gondolatuk valahogy még sosem alakult ki. De a főnök biztosan azt is szereti, ha a saját szavait hallhatja tőlük vissza – ha bele nem sülnek véletlenül.

Néha a bajszos, búsképű Kövér is fel- feltűnik a szeme sarkában, de abszolút meg tudom érteni, hogy ezerszer inkább az irodájába kéreti az ebédjét, csak ne kelljen őt hallgatnia még a napnak ebben a szent pillanatában is.

Kivel áll még szóba? Az ájtatos képű, de amúgy mindig sunyi, idétlenül vigyorgó Balog tiszteletessel, akinek szellemi képességeit bármely talpraesett általános iskolás diák könnyedén túlszárnyalja.

Vagy Lázárral és Rogánnal, ezekkel a mindig egymást mószeroló talpnyalókkal? Akik társaságában erősen kell fognia a zsebében az apróját, nehogy fényes nappal kilopják belőle. Egy-egy töltőtoll még így is eltűnik néha a főnök íróasztaláról.

Ott van még a kivénhedt kéjenc Vajna, akinek a nyála gusztustalanul a hajtókájára csorog, vagy Mészáros, akitől nyilván felemelő érzés minden nap új keletű milliárdokról hallani, csakhogy nemigen érteni, mit motyog, s a ragozási, egyeztetési hibáit is marhára unalmas lehet mindig javítgatni.

Ha pedig Orbán Viktor, megfáradva a napi teendők terhétől, valami felhőtlen vidámságra vágyik, felhívja Áder Jánost, akinek történeteitől öt percen belül bárki bizton elalszik. A KRESZ szerint vezetés közben a rádiót is azonnal el kell zárni, ha netán épp soron következő újévi üzenetét közvetítené valamelyik adó.

Apropó adó: Tállai Andrásnak kell instrukciókat adni, ami szintén nem lehet egy leányálom, ha valamelyik haver egyik cége véletlenül bajba került, s azt a végtelenül kétszínű hazudozót, Polt Pétert, ha az ügy már – valami végzetes félreértés folytán – a bűnüldözés magasabb fórumaira került.

Aztán ott van még az analfabéta Farkas Flórián, aki előképzettség híján állandóan lebukik egy pár elsikkasztott milliárddal, s azt is lehetetlen neki elmagyarázni, hogy az ember megpróbálja valahogy palástolni, amikor reggeltől estig könyékig turkál a közpénzben. Balog szerint kár belé a szép szó, de Orbán tehetetlen: már százszor is visszafogták a sameszei, hogy hirtelen haragját nehogy fizikai erőszak útján vezesse le, mert nem venné jól ki magát, ha a Blikk címlapján egyik vagy másik miniszter, miniszteri biztos, esetleg keresztényvédő helyettes államtitkár véres orral mutatkozna.

És nem csak az, hogy körülötte mindenki sötét, ostoba és önálló gondolatoktól mentes talpnyaló.

De már eleve hogyan néznek ki?

Nem azt mondom, hogy Orbánnak a láttukra egész napra elmegy az étvágya. Csak vessünk rá egy felületes pillantást, és mindjárt el is vethetjük ezt a feltételezést. Viszont tény, hogy napról napra jobban hasonlít rájuk (vagy azok őrá, ami ezen a szinten már édesmindegy).

Szellemileg is nivellálódnak: lassan már csonthülye mindenki, aki a Parlament környékére téved, pláne hivatalos ügyben.

Egy pokol lehet ezeknek az élete. Ha reggeltől estig ezen törném a fejem, akkor sem lennék képes megérteni, miért akarnak ezek a következő ciklusban is ilyen kutyamód szenvedni.

Tardos János