• Magyarország mégiscsak megépíti a bolgár-román-magyar gázvezeték Ausztriáig vezető szakaszát
• Orbán törheti a fejét: aki kimarad az euróövezetből, az menthetetlenül lemarad
• A lengyel kormány a magyar példát koppintja a civilek megszivatása ügyében is
Az EU megkontrázta, hogy Magyarország gazdasági megfontolásokra hivatkozva nem akarta megépíteni Ausztriáig a Bulgáriából Románián át tervezett gázvezetéket. A BRUA névre keresztelt, évi 1,75 milliárd köbméter kapacitású csőrendszer segít enyhíteni az orosz energiafüggésen. Első része két év múlva, a második szakasz elvileg 2022-re készül el, ám a magyar kormány két hónapja azt közölte, hogy utóbbi nem gazdaságos, ezért nem is fekteti le. Csakhogy most a Bizottság az érintett 4 állam szakminisztereinek bevonásával úgy döntött, hogy ragaszkodik az eredeti változathoz, amit dokumentumban rögzítettek. Az illetékes biztos azt mondta, hogy a terv, amelyhez az unió Romániának 180 millió eurót ad, elsődleges fontosságú Brüsszel számára és nem kérdés, hogy meg kell valósulnia. És ha a pénzügyeket tisztázták, akkor onnantól kezdve már nem nehéz haladni vele.
Nagy dilemma elé állítja kelet-európai államokat a Macron-terv. Ha ugyanis nem csatlakoznak a kétsebességes Európa magját alkotó euróövezethez, akkor befolyást vesztenek Brüsszelben. Viszont ha bevezetik az eurót, akkor lemondanak gazdasági önállóságuk egy részéről. Az elnök azzal érvelt, hogy akik lassabban akarnak haladni, vagy nem kívánnak elég messzire menni, azok nem tarthatják vissza a többieket, akik viszont nagy mértékben bővítenék az együttműködést. Ám szavai nagyrészt süket fülekre találtak Közép-Kelet-Európában, amely fokozódó politikai bizonytalansággal, valamint egyre erősödő euroszkepticizmussal küszködik, bár a gazdaság erősen nő. A londoni Capital Economics megkérdezett szakértője úgy látja, hogy Magyarország és Lengyelország aligha lép be az eurózónába a Fidesz, illetve a PiS alatt, mert egyik párt sem örül annak, hogy az EU ellenőrzi a belpolitikájukat. A magyarok egyébként nem is teljesítik a feltételeket a közös fizetőeszköz átvételéhez, mivel az államadósság jóval meghaladja a 60 %-ot. Az egész elképzelés kulcsa persze Merkel kezében van, és megfigyelők szerint a kancellár segíteni igyekszik Macronnak, mert Németországnak az az érdeke, hogy a következő választásokon Marine Le Pen ne tudja megbuktatni a németek szövetségesét.
A kommentár szerint Merkel az eltelt 12 évben belefáradt a hatalomba és nem hajlandó levonni a választás kererű tanulságait, de jobb volna, ha ezt nyíltan megmondaná és venné a kalapját, még mielőtt újraválasztanák. Hiszen az AfD-vel olyan párt költözött be a Bundestagba, amely nem csak a kormánnyal áll szemben, hanem a konstruktív politikai kultúrával, és ezért a fő felelősséget a kancellár viseli. A legnagyobb hibája az volt, hogy óriási változásokat vitt keresztül, ám ezeket nem egyeztette a néppel, így azután óhatatlanul felbukkant a populizmus. A másik nagy tévedése, hogy nem okult a populisták felemelkedéséből más országokban. A német választás csak betetézi a figyelmeztetéseket, kezdve a Brexittől, Trump győzelmén át, Le Pen csaknem sikeres fellépéséig. De leginkább a tekintélyuralmi magyar és a lengyel fordulatról van szó, ami azzal függ össze, hogy keleten egészen már a politika és a kultúra jellege, mint nyugaton, és ez érvényes az egykori NDK-ra is.
Ivan Krasztev bolgár elemző úgy foglalta össze a kelet-nyugati megosztottság lényegét, hogy a nyugatnémet kozmopolitizmus egyben menekülés volt a nácik idegenellenes öröksége elől. Ugyanakkor Közép-Európában a kozmopolitizmus elutasítása részben azzal függ össze, hogy ezek az országok nem kérnek a kommunizmus által rájuk kényszerített internationalizmusból. A keletnémet Merkelnek jobban meg kellett volna értenie ezt a hozzállást és az allergiát saját irányvonalával szemben. Így szerzett az AfD keleten 26 %-ot. Végül pedig ott is kudarcot vallott, hogy nem merte bevállalni, hogy csináljon valamit a két legnagyobb gond, a migráció és az iszlám kihívás orvoslására. Populista megoldást választott: nem beszélt ezekről. A nagy baj pedig az ezek után, hogy kellő hazai támogatás nélkül nem tud példát mutatni a világnak, pedig annak nagy szüksége volna rá, mivel a demokrácia mind nagyobb legitimációs gondokkal viaskodik.
Lengyelországban aggodalmat kelt, hogy a civil szervezetek támogatásának újraszabályozásával is a magyar utat követi a varsói kormány. Az új rendszer lényege, hogy az NGO-nak szétosztandó pénzekről a jövőben egyetlen központi intézmény, a frissiben létrehozandó Nemzeti Szabadság Intézet dönt, mégpedig a kancellári hivatal közvetlen alárendeltségében. A bírálók szerint azonban félő, hogy a hatalom kedve szerint elzárhatja a pénzcsapot, ha olyan szervezetről van szó, amely neki történetesen nem tetszik. A kormány igyekszik mindenkit megnyugtatni, hogy az ilyesmi kizárt, csak a polgárok kezdeményező kedvét, illetve a civilek felügyeleti szerepét kívánják erősíteni. Az viszont biztos, hogy az eddiginél kétharmaddal több pénzt osztanak szét, mert ilyen célokra csoportosítják át a szerencsejátékokból befolyó jövedelmek egy részét is. Csak éppen a kormánykritikus körök attól tartanak, hogy ezentúl kisebb szelet jut nekik – még a nagyobb tortából is. Hiszen már most is van olyan közöttük, amely egyetlen petákot sem kap. Főleg azok, amelyek a menekülteknek segítenek. Azon kívül fennáll a lehetősége, hogy a PiS saját szervezeteket alapít, és azoknak nyomja oda a nagy pénzeket, ahogyan azt a Fidesz-kormány is csinálta. További probléma, hogy Varsó is rá akarja tenni a kezét a Norvég Alapra, ám ezzel Oslo cseppet sem ért egyet, és a támogatás visszavonását helyezte kilátásba.
Egyelőre mégsem olyan veszélyes a foglalkoztatásra nézve a nagyarányú kelet-európai bérkiáramlás, ahogy attól sokan féltek, bár lehet, hogy hosszabb távon mégiscsak veszélyezteti az alacsony keresetekre épülő modellt. A kedvező fejlemény igazolására a hírügynökség idézi, hogy a térség 10 országában a jövedelmek a múlt év végén a német szintnek mindössze az egynegyedét tették ki, ellenben a termelékenységet tekintve mindössze egyharmad a különbség. Márpedig ez lehetővé teszi, hogy emeljenek a dolgozók juttatásain, van a rendszerben tartalék – mondja Galgóczy Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Intézettől. A befektetők éppen ezért nem izgatják magukat különösebben a növekedő bérek láttán, sokkal inkább aggódnak a nagyarányú munkaerő-elvándorlás miatt. Magyarországon a német cégek kétharmada szerint kevés a termelésbe bevonható szakember, miközben a minimálbér 15 %-kal lett nagyobb. A Lidl erre úgy reagált, hogy a múlt év eleje óta átlagban egyharmaddal többet ad az alkalmazottainak. De a kelet-nyugati jövedelmi olló még mindig akkora, hogy a JPMorgan Lengyelországban több ezer szakembert akar foglalkoztatni a többi közt kockázatkezelőként.
