• Merkel helyzete nehezebb lett, de kész vezetni a nyugatot a jogállamért és a liberális értékekért folyó harcban
• Orbán minden bizonnyal örül a szélsőjobbos AfD előretörésének
• Az uniós pénzek folyósítását hozzá kell kötni ahhoz, hogy Magyarország tiszteletben tartja-e a jogállamot
Akár tetszik Merkelnek, akár nem, országa immár ténylegesen a világ vezetője, a nyugati szövetség és a sokoldalú nemzetközi diplomácia védelmezője, hiszen a másik oldalon Trump és olyan, agresszív, tekintélyelvű politikusok vannak, mint Putyin, Erdogan, Orbán és Kaczynski. Ráadásul Németországban is megerősödött a szélsőjobb. De fontos, hogy a kancellárnak van kedve ehhez a szerephez. Az idők során mind határozottabban kiállt az emberi jogokért, a menekültekért. Elemzők szerint ezután sem fog kitérni az új feladatok elől. Az uniót stabilabb, életképesebb pályára igyekszik állítani. De előbb össze kell hoznia az új koalíciót, ami hetekbe telhet.
Igen lényeges, amit a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének igazgatója mond róla, hogy ti. Merkel megtanulta, hogy megéri kiállni a jogállam és a liberális értékek mellett, ezt nagyon komolyan veszi. Hiszen egy ízben azt üzente Orbán Viktornak, hogy elég sokáig élt kerítések mögött és nincs kedve hozzá újra. Igazából Európa jövője foglalkoztatja., ideértve a terrorizmust és a migrációt. Nincs benne misszionárius megszállottság, de mély kötelességtudatot érez. Az új, egyenlőtlenül fejlődő Európának megállapodásra kell jutnia az olyan, autoriter magányos farkasokkal, mint Orbán és Kaczynski, akik fontosnak tartják az EU-tagságot, de nem mindig értenek egyet a közösség értekeivel, és nem kérnek a brüsszeli bürokrácia által kifejtett nyomásból.
Életrajzírója azt mondja, Merkelnek a megfontoltságban és a kompromisszumkészségben rejlik a nagy ereje. Ám mindig megszólal, még a szövetségesek ellen is, ha úgy gondolja, hogy veszélybe kerülnek a nemzetközi rend értékei. Ezért olyan nehéz Magyarország és Lengyelország ügye. Csak éppen, ahogy a kormányfő maga mondta: Németországra nagyobb felelősség hárul, ám közben már nem tud olyan mértékben támaszkodni a partnerekre és az unióra, mint az elmúlt évtizedben.
Németország nem kerülte el a nyugati populista hullámot, a választás a valóság próbáját jelentette. Az elemző, Ann Applebaum szerint a nacionalista szélsőjobb – a hollandok, osztrákok, franciák, lengyelek, az amerikaiak, britek, magyarok, svédek, finnek és olaszok után – immár hangosan bele tud szólni a német nagypolitikába is. Az AfD nem tartja magát a német politikai rendszer kereteihez, összetartásának fő mozgatórugója, hogy nem ért egyet a rengeteg menekült befogadásával. Ez ügyben várhatóan tovább fokozódik a hisztéria. Ugyanakkor a párt élvezi Oroszország támogatását a közösségi médiában, tehát előreláthatólag ez a hang is erősödik majd.
Odahaza az új, feltehetőleg hárompárti koalíciót nehezebb lesz egybentartani és ez gátolja az EU forradalmi megújítását. Minden bizonnyal valamelyest ingatagabbá válik a Merkel-Macron-tandem. Viszont várhatóan odalesz a németek erkölcsi felsőbbrendűségi érzése a lengyelekkel és más szomszédokkal szemben, ahol érdes, nacionalista politikusok vannak. Mostantól Berlin is hasonló gondokkal küszködik. Saját országában kell csillapítania a bevándorlás- és unióellenes érzelmeket. Vagyis Merkel megtartotta a posztját, de a feladata megnehezült.
A német választások zavaró eredménye azt tanúsítja, hogy Európában még egyáltalán nem halott a szélsőjobbos nacionalizmus. Magyarországtól Franciaországig, Hollandiától Lengyelországig még egyáltalán nem omlott össze a rendszer-, migráns- és EU-ellenes szavazótábor, noha még egyetlen nyugati-európai államban sem tudott jelentős hatalomhoz jutni. Berlinben a nácik ismét bevonulhatnak a Reichstag egykori épületébe. És senki se lélegezzen fel csak azért, mert a keményen jobbos szervezetek a 2. vagy 3 helyen végeznek valahol az országos választásokon, nem pedig az élen, mint Magyarországon vagy Lengyelországban. Lehet, hogy az AfD nem annyira fasiszta, mint attól tartani lehet, de nem szabad engedékenynek lenni vele szemben. Berlinben olyan koalíciót kell tető alá hozni, amely nem teszi lehetővé hogy az Alternatíva hivatalos ellenzék legyen. És ebből a szempontból jó, hogy a szociáldemokraták kiválnak a hatalomból. Ugyanakkor Merkel és Macron győzelme után sem hiheti senki, hogy a szélsőségesek összecsomagolnak és hazamennek. A kancellár bátor volt, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy beengedje a szír menekülteket. De nem tudott megfelelően érvelni a migráció és talán Európa mellett.Advertisement
A kommentár történelmi visszalépésnek nevezi, hogy az AfD bekerült a Bundestagba, és rámutat, hogy alkalmassági vizsga előtt áll a német demokrácia. Túl sokan voksoltak arra a pártra, amely a plakátjaira vidám kék színt festett, de belül egyre barnább. Az Alternatíva türingiai tartományi frakcióvezetője pl. az év elején a szégyen emlékművének nevezte a berlini holokauszt-alkotást. Gusztustalannak és nevetségesnek minősítette az emlékezés kultúráját. Majd közölte, hogy történelmet írhatnak, és most pontosan ez történt. A völkisch hangok egyre jobban visszhangra találnak a pártban. A Parlamentben ez a méreg hatja majd át a munkát. Pánikba mindazonáltal nem kell esni, a német demokrácia már megemésztett más szélsőjobbos erőket is. Csakhogy ezúttal nem az egykori nácik álltak össze, a tisztességes konzervatívok mellett a nacionalisták, rasszisták és politikai szemfényvesztők fogtak össze. Ami persze nem német specialitás. Populista szélsőségesek másutt is bennülnek a törvényhozásban, sőt Magyarországot és Lengyelországot ők irányítják. Ez persze nem menti a német helyzetet. Az AfD-vel egyértelműen szembe kell szállni, a többi pártnak vissza kell nyernie a szélsőjobbhoz átállt híveket.
A lap megnézte, hogy másutt, így Magyarországon milyen eredmény születne, ha nálunk szavaznának a német pártokra. Az elemzés abból indul ki, hogy a magyarok kétharmada a Fideszt, illetve a nem kevésbé jobboldali, sőt korábban szélsőséges Jobbikot támogatja. Ezt a világképet a nemzet, család, erősebb állam fogja keretbe. Ez a fajta felfogás a német pártpalettán leginkább az AfD-re jellemző, amely egyébként is példaképként tekint Orbán Viktorra. Maga a kormányfő alighanem a CDU-ra voksolna. Nyíltan megmondta, hogy ő Merkel győzelméért imádkozik, mert Schulz még rosszabb volna, hiszen folyton belebeszél a magyar politikába. Titokban azonban Orbán is valószínűleg úgy gondolta, hogy minél erősebb az Alternatíva, annál jobb neki. Egyesek azt remélik Budapesten, hogy a párt értékváltást képes előidézni Németországban, beleértve a több nacionalizmust és az unió gyakoribb bírálatát.
A világ egyik vezető lapja úgy látja a Soros, illetve az uniós értékek elleni támadás után, hogy az EU-nak Magyarország esetében a jogállam tiszteletben tartásától kell függővé tennie a kohéziós támogatások kifizetését. A vezércikk emlékeztet arra, hogy a populista-nacionalista Orbán-kormány már teleaggatta az országot olyan plakátokkal, amelyek a menekültügyben elfoglalt álláspontja miatt veszélyként ábrázolják a milliárdos pénzembert. A hatalom akciót indított a CEU, illetve a befektető által segített civil szervezetek ellen. Most pedig indul a nemzeti konzultáció. Orbán Viktor választási kampányában Soros a fő mumus. A liberalizmus jelképeként ideális célpont az illiberális Fidesz számára. Az ellene irányuló hadjárat zavaró, mert nem igaz, amit Soros-terv címen felhoznak ellene. Azon kívül az egész sztorinak antiszemita felhangjai vannak. Végül pedig Soros és a civilek befeketítése, az EU-val és annak menekültpolitikájával kialakult szembenállás kihívást jelent az olyan európai értékek ellen, mint a nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok tisztelete.
Az üzletember elleni rágalomhadjárat burkolt formában támadás Brüsszellel szemben. Orbán a tavasszal azt ígérte az Európai Néppárt elnökének, hogy véget vet az ilyen kirohanásoknak. Eljött az ideje, hogy az EPP kitegye soraiból a Fideszt. Persze az unió eszközei korlátozottak, de a figyelem most joggal összpontosul a kohéziós alapokra, amelynek Magyarország az első számú kedvezményezettje, és amelynek nagy szerepe volt a magyar gazdaság növekedésében, bár utóbbit a magyar kabinet igyekszik a saját sikerének beállítani. A kutatások azt mutatják, hogy az EU-s pénzek aránytalanul nagy részét kapták meg a kormánypárt, valamint Orbán közeli figurák, illetve cégek. Ha felfüggesztik ezeknek az alapoknak a folyósítását, fennáll a veszély, hogy a következmények túlságosan sújtják az átlag magyart. Csakhogy Brüsszelnek azt is figyelembe kell vennie, hogy Polt Péter alatt az ügyészség nemigen vizsgálja a vádakat. Ezért kilátásba kell helyeznie, hogy igenis visszatartja ezeket a támogatásokat, ha a magyar fél nem megy bele az alaposabb ellenőrzésbe, pl az OLAF vagy az új európai ügyészség bevonásával. A következő pénzügyi időszakra szóló költségvetés tárgyalása szintén alkalmat kínál, hogy biztosítékokat építsenek be azokkal a tagokkal szemben, amelyek megsértik a jogállamiságot. A jövőben nem számíthatnak a tagság előnyeire azok a kormányok, amelyek olyan nyíltan elutasítják a közös szabályokat és értékeket, mint jelenleg Magyarország.
Az osztrák szélsőségesek vezére nem tart nemzetközi tiltakozásoktól, ha az FPÖ a jövő hónap közepén esedékes választások után pártja bekerül a kormányba. Sőt, továbbra sem zárja ki, hogy megszerzi az első helyet. Strache arra hivatkozott, hogy az EU-ban szerencsére már nincs uniformizált, egységes vélemény, szemben a 17 évvel ezelőtti állapotokkal, amikor az unió szankciót hozott Ausztria ellen a konzervatív-szabadságpárti koalíció miatt. Mint mondta, Európában már jó néhány olyan párt van, mint az övék, azon kívül ott a Visegrádi Csoport, amely nem ért egyet Merkel menekültbefogadó politikájával. Strache szorosabb együttműködést kíván kialakítani a négy kormánnyal, köztük Magyarországgal. Szerinte az országra a nagy bajt a menekültválság zúdította. Egy millióan érkeztek, az előző kancellár, illetve a konzervatívok vezetője pedig közben kényelmesen üldögélt Merkel térdén. A hatalom nem védte meg a határokat és a népet. Emiatt iszlám párhuzamos, illetve ellentársadalom bontakozik ki. Ezzel együtt arra számít, hogy marad a jelenlegi koalíció. Az FPÖ akkor hajlandó belépni a kormányba, ha erősödik a közvetlen demokrácia és jobban védik az ország határait, mindaddig, amíg ennyire áteresztőek az EU külső határai.
