Orbán Viktor rövid időn belül harmadszor is megnyitotta a politikai szezont – Tusványos, Kötcse, parlament – de a menekülteken és a Soros kezéből falatozó brüsszeli bürokratáknál ezúttal sem jutott túl.
Aki arra számított, pontosabban abban reménykedett, hogy a választási kampány során Magyarországról is szó esik majd, annak csalódnia kell. Ezt tette egyértelművé hétfőn Orbán Viktor a parlamentben. A miniszterelnök beszéd lényegi elemeit számtalanszor hallhattuk már, ezúttal a beszéd felépítése is egyértelművé tette, mit várhatunk a következő hónapokban. Orbán először, mintegy leltárt vagy termelési jelentést felolvasta, eldarálta a gazdaság – szerinte – lenyűgöző számait, majd hosszan ecsetelte a már ismert világvégét: mindez odavész, országgal, kultúrával, magyarsággal egyetemben, ha nem ő nyer jövő tavasszal. Mert akkor a migránsok hátáról brüsszeli bürokratákat kézből etető Soros György lebontja a határokat, megeszi reggelire a Petőfi összest, kinyomja minden tubusból a pirosaranyat és ezzel vége is lesz mindannak, amit fehér, keresztény, magyar Magyarországnak hívunk.
Orbán vagy az apokalipszis - nagyjából ennyi a szofisztikát választási üzenete a Fidesznek. És már az is hazaáruló/kerítésbontó/migránssimogató/sorosbérenc, aki ezt kétségbe vonja.
Az ellenzék ugyan tett némi bátortalan kísérletet arra, hogy a virtuális ellenség fiktív legyőzése helyett a tényleges Magyarországról és annak tényleges problémáiról is ejtődjön már néhány keresetlen szó - ám ebben még saját maga sem volt igazán partner. Ötlet, eredetiség és lendület híjján a szocialisták, az LMP és a Jobbik is ugyan azt mantrázta, mint egy vagy két vagy három vagy négy évvel ezelőtt. És bár jogos felvetés a társadalmi szolidaritás tudatos kiirtása, a oktatás és az innováció elhanyagolása, valamint a sosem látott mértékűre duzzasztott állami korrupció - mindezek felhánytorgatása eddig sem hozott túl sok szavazót az ellentábornak, így joggal gondoljuk, hogy eztán sem lesz a jelenleginél lényegesen kelendőbb.
Orbán, hűen önmagához, semmiféle kritikát nem hallott meg, érdemben egyetlen felvetésre sem reagált. Arra azonban volt energiája, hogy óvja az ellenzéket a személyeskedő vitától. Majd közvetlenül ez után Vonának címezve közölte: "a kormányzáshoz több kell, mint egy szemöldökcsipesz." Még csak meg sem próbáljuk dekódolni az utalást, de annyi bizonyos: saját magára nem tartja érvényesnek önnön tanácsát. Megszoktuk ezt is.