A B1 blogcsalád



Itt élned, halnod kell - s van aki ebből jól megél

Csak Koltay és az önszorgalmú kutya státus örök

2017. augusztus 13. - jdesi

 „Országos turnén adja elő az Itt élned, halnod kell című történelmi rockmusicalt az Esztrád Színház augusztus 19. és október 14. között hat helyszínen.” – jelenti az örömteli hírt vasárnap a Magyar Távirati Iroda.

A rendező a minden rendszerben a helyét gyorsan és ügyesen megtaláló Koltay Gábor.

Lehet a naptárra nézni. Nem, nem 1985 április 4-e van.

Pedig akkor is bemutatták Koltay Gábor értő közreműködésével az „Itt élned halnod kell” című darabot. koltay.jpg

Ahogy akkor a rendező, Koltay Gábor fogalmazott a Magyar Televízióban arra a kérdésre, hogy milyen szálra fűzték fel a darabot:

„A mindenkori progresszív, haladó, történelmi, forradalmi és reform törekvésekre a honfoglalástól a felszabadulásig terjedő időszakban.”

 

Az akkori előadást a kommunista párt ifjúsági szervezete a KISZ szponzorálta, méltón megünnepelendő „hazánk felszabadulásának” 40. évfordulóját. A pesti Hősök terén volt katonai díszszemle is Czinege Lajosostúl, este pedig az előadás, amelyben, ahogy mondani szokás megelevenedett a magyar történelem. „Jött Szent István hon foglalni, dúlt a tatár, majd kitakarodott, dúlt a török, de az is kitakarodott, Dózsa népe, bontsd ki zászlód, felkelt Thököly, Rákóczi és Petőfi, majd ránk köszöntött a dicsőséges Tanácsköztársaság, Szamuely elvtárs beröccentette a páncélvonatot, Lenin csókoltatott mindenkit, hogy végül az egész nagy ezeréves igyekezetet megkoronázzák – s itt következett a meseszép tűzijáték – a bevonuló szovjet csapatok.” – számol be az eredeti előadásról a Magyar Narancs.

Tény, minden igyekezet ellenére nem volt nagy siker az alkotás már akkor sem. Pedig tettek bele mindent, ami kell, felvonuló táncosok, vágtató lovasok, tűz és látványosság.

Bukás volt. Már amennyire azokban az években meg lehetett bukni bármivel is.

Ja, nem is. Ahogy Sebők János egy cikkéből kiderül, azért mégsem volt ez akkora bukás, hiszen nagyot lódított Kotlay (párt)állami karrierjén: „Jutalma nem is maradt el, 1986-tól a Budapesti Művészeti Hetek és a Szabadtéri Színpadok igazgatója lett, könyvkiadót hozhatott létre, majd megkapta a Szabad Tér Színház igazgatói székét is.” http://hvg.hu/velemeny/20110606_sebok_koltay_trianon

Aztán eljött a 2016 és Koltay, aki pompásan megtalálta a helyét az új rendszerben, valamiért ezt a darabot vette elő.

Vagy inkább porolta le.

Mert nyilván már nincs Tanácsköztársaság meg hazánk felszabadulása.

Ő, izé, 56 nincs az eredeti darabban, és a Horthy korszak minden korok legsötétebbikének van ábrázolva. (A Mancs hozzáteszi:Jogosan.)

Sebaj. A szakember tudja mi a dolga. Rutinosan a korra igazítva a nagy mű. Ha új elvárások vannak, akkor hamar át lehet szabni az alkotást és már ott is a 100 millió forint rá, amit az 1956-os Emlékbizottság a mostani alkotáshoz hozzávágott. Ez a legnagyobb összeg, amelyet az eddigi pályázatok között kiosztottak.

Persze új mű ez, új szövegkönyv, új zene – csak a jól ismert, dilettáns igyekezet marad. A megfelelni vágyás kényszere, amely ritkán hoz létre valódi műalkotást. Kétségtelen, egy totális államban viszont jól fizet.

A százmillió az százmillió, akárki is adja.

Bár volt egy pillanat, amikor a népiesch MSZMP-ből elindult Koltay majdnem elvétette a lépést.

Mondjuk akkor, amikor 1989 kora tavaszán hagyta magát jelölni az MSZMP Budapesti Bizottsága társadalompolitikai munkabizottságába. Jó, majdnem mindegy volt neki, mert akkor már egy ideje a budapesti pártbizottság oszlopos tagja volt.

koltai_gabor.jpg

De aztán a rendszerváltás pillanataiban gyorsan rátalált új gazdáira az MDF-ben és egy darabig óvatosabb volt.

Azért akad t más tévedése s. Ő volt az egyik első a Fidesz kompatibilis értelmiségből, aki felkarolta a Jobbikot és még a párt indulása idején egy lelkesült interjúkötetben próbálta tisztábbra mosni az akkoriban még nettó szélsőjobbos, kirekesztő, rasszista pártot. Aztán időben észbe kapott és leszállt a Fidesszel szembekerülő Jobbik vonalról.

Koltay Gábort mindig tudta, mi a dörgés. Felesleges bemutatni. Ismerjük jól.

Idézzünk most csak pár sort a Magyar Nemzetből róla, e darab kapcsán:

„<<1945-ben ennek a népnek elvették a történelmét; ami az egyik nap még igaz volt, arról másnaptól nem lehetett beszélni. Ez nyomokban ma is megvan, hiszen mindenki átírja az életrajzát: ma már senki nem volt KISZ-tag.>>  Ezt ő tudhatja a legjobban. Koltay a budapesti pártbizottság tagjaként az MSZMP utolsó kongresszusának ünnepi műsorát rendezte volna. 1973 májusában a Műegyetemen mint a kari hallgatói pártszervezet képviselőjének volt része abban, hogy hat diáktársát kizárják az egyetemről, akiknek bűne az volt, hogy március 15-én énekeltek a Kossuth téren.”

A hogy Sebők írta a már idézett cikkében „önszorgalmú kutyák” mindig is akadtak.

Éljen (a jól fizető) nemzeti giccs.

Aztán majd holnap meglátjuk.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr2112746346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.