- A franciáknak kell elhárítaniuk az újabb menekültválságot, mert a németek nem mozdulnak; Berlin tétlenségének az lehet az ára, hogy az EU elveszti a magyarokat és a lengyeleket.
- Lengyelország tovább feszíti a húrt az unióval.
- Gorka Sebestyén csak nem tud kibújni a bőréből.
Nemzetközi sajtószemle, 2017. augusztus 7.
Franciaországra hárul a feladat, hogy az unió ne veszítse el Magyarországot és Lengyelországot. Így látja a helyzetet a nemzetközi ügyek erkölcseivel foglalkozó new yorki Carnegie Tanács egyik vezető munkatársa. Alexander Görlach szerint a lengyel PiS minden erejével azon dolgozik, hogy eltörölje a bírák függetlenségét, és ily módon felszámolja a jogállamot. A magyaroknál az ultranacionál-konzervatív kormány a tanszabadság és a CEU ellen uszít. Az indulatokat a Soros György elleni antiszemita plakátok csak még jobban feltüzelik. A nyugati felháborodás érthető, hiszen Budapesten és Varsóban átértelmezik a közös ideálokat. A magyarok és a lengyelek ezek után várják az ajánlatot, hogy merre tart az EU, mert ily módon ki tudnának szabadulni a szorításból, ami kihasználja a jövővel szemben érzett félelmüket.
Ehhez ki kell alakítani az európai védelmi erőket, gondoskodni kell a külső határok őrizetéről és egységes menekültpolitikát kell létrehozni. Mindezt meg kell tenni, ha úgy gondoljuk, hogy gyógyítani lehet a rasszizmust és a zsidóellenességet. Annál is inkább, mert a következő időszakban csak még több menekült indul el Líbiából észak felé, azaz visszatér a válság, amire Budapest és Varsó a bezárkózással reagált. Csakhogy a menekültkérdésben a németek hajthatatlanok, így hát a franciákra hárul a feladat, hogy lépjenek az említett célok érdekében. Az mindenesetre bíztató, hogy Macron megcélozza az integráció következő fokát, a politikai uniót.
Lengyelország jó pár fontos kérdésben megsérti az unió szabályait, ideértve az igazságszolgáltatás függetlenségét, ám ezzel azt kockáztatja, hogy tovább mélyíti az árkokat az EU-ban. Anélkül hagyja azonban figyelmen kívül az előírásokat, hogy lemondana a tagság előnyeiről. A Jog és Igazságosság példátlanul sok fronton folytat háborút a Bizottsággal. A vita mérgező, mert csak még jobban megosztja a közösséget, amikor Brüsszelnek amúgy is van épp elég baja. Varsó a másik oldalról érkezett fenyegetések ellenére is kitart ellentmondásos politikája mellett, mondván, hogy az teljesen törvényes az alkotmány értelmében. A külügyminiszter pl. megalapozatlannak és nevetségesnek minősítette a kifogásokat a bíróságok reformja ügyében. Azzal is érvelt, hogy a kérdés nemzeti hatáskörbe tartozik. Továbbá, hogy a lakosság 70 %-a támogatja a változtatásokat. Egyébiránt a vita megdobta a PiS népszerűségét, ezért a lengyel miniszterek azon vannak, hogy lehetőleg ők is tengelyt akasszanak az unióval.
Az EU nyugtalan, hiszen egy 40 milliós országról van szó, amely az Orbán-kabinettel együtt elutasítja a menekültek befogadását. Erről azt nyilatkozta a múlt héten a német diplomácia vezetője, hogy vissza kell fogni a közösségi támogatást azon tagoknak, amelyek nem szolidárisak. Válaszul Kaczynski a többi közt háborús jóvátételi követelésekkel lépett fel Berlinnel szemben. Viszont az ország erősen megosztott. De már alakul a következő ütközet Brüsszellel: Lengyelország 15 %-ra akarja visszaszorítani a külföldi tulajdonrész arányát a sajtóban.
Egy német szakértő arra figyelmeztet, hogy hiba volna fellélegezni, mert a populizmus csak átmenetileg tűnik gyengének. Vendégkommentárjában Karin Priester, a münsteri Egyetem professzora, aki már több könyvet is írt a témáról, emlékeztet arra, hogy a populizmus mindig akkor bukkan fel, amikor az elit kudarcot vall, kormányzási válság áll elő, a politika magatehetetlennek bizonyul, vagy amikor nincs alternatíva. Vagyis szelep a tiltakozó szavazók számára, amikor elakad a politikai váltógazdálkodás. És Németországban a nagy pártok jelenleg is egyetértenek a fő kérdésekben, pedig tudnivaló, hogy pl. az EU továbbra is válságban van.
Két éve, a nagy menekülthullám idején tudni lehetett, hogy a menekültek elosztása ellenállásba ütközik, és hogy hiábavalóak a szolidaritási felhívások. De aki csupán a Visegrádi Csoportot említi ez ügyben, annak jusson eszébe, hogy a franciák, a britek és a dánok sem lelkesedtek az ötletért. Viszont a következményeket látni lehet pl. Franciaországban, ahol a nyugat legerősebb jobboldali pártja működik és iszlám tettesek merényleteket követnek el. Vagyis a Merkel-féle jelszó, hogy „Megcsináljuk!”, fedezetlen váltót jelentett a jövőre nézve. Egyelőre ugyanis még az sem világos, hogy mit kell megcsinálni: beilleszteni a tömegeket a munkaerőpiacon vagy az értékrendszerbe? Viszont ha a szőnyeg alá söpörnek olyan problémákat, mint a migránsügy, az hosszútávon csakis az olyan populista pártoknak kedvez, mint az AfD.
Ismét kínos ügybe keveredett az amerikai elnök két, szélsőjobbos tanácsadója, Steve Bannon és magyar származású helyettese, Gorka Sebestyén, miután Fehér Ház-beli irodájukban egy olyan szerzővel és annak legújabb könyvével fényképezkedtek, aki művében azt állítja, hogy a demokraták ugyanolyan taktikát és módszereket alkalmaztak, mint egykor Hitler és Mussolini. A vendég később törölte a felvételeket a Twitterről. Hírek szerint a képeken látni lehetett Bannon dolgozószobájában a demonstrációs táblát, amelyen stratégiai tervek voltak. A kötet címe egyébként az: „A Nagy Hazugság: az Amerikai Baloldal Náci Gyökerei”. Ajánlásában pedig az áll, hogy a demokraták ideológiája gyakorlatilag azonos fasizmuséval és rendszeresen vesz kölcsön a barnaingesektől a megfélemlítést és politikai terrort szolgáló taktikai elemeket. Gorkáról, Trump helyettes stratégiai tanácsadójáról a tudósítás megjegyzi, hogy úgy tudni: kapcsolatok fűzik olyan ultranacionalista magyar csoportokhoz, amelyeket antiszemitizmussal vádolnak.
