• ;Az illiberális rendszereket a gazdaság felől fenyegeti a legnagyobb veszély;
• A nepotizmus és a korrupció a Putyinok, Erdoganok, Orbánok rendszerének sírásója;
• Ádáz küzdelemben dől el, hogy Európa milyen stratégiát alakítson ki Trumppal szemben, a következmények pedig súlyosak lesznek.
Az európai vezetők küszködnek azzal, hogy milyen stratégiát alakítsanak ki az amerikai elnökkel kapcsolatban. Merkel úgy gondolja, hogy az EU-nak ezúttal az USA ellenében kell magasabb szintre emelnie az összefogást. Ám Trumpnak vannak szövetségesei is a földrészen és ez a megosztottságot jelzi. Egyértelműen közéjük tartozik a lengyel vezetés, de ez cseppet sem meglepő, hiszen a Fehér Ház ura egy szóval sem említette meg az igazságügy készülő megszállását, amikor Varsóban járt. Azért a washingtoni Külügyminisztérium később bírálta a lépést. Orbán Viktor, a szintén autokrata vezetésű Magyarországról azt az euroszkeptikus vezetőt látja a politikusban, aki kész támogatni az erős határokat, valamint gátolni a bevándorlást. Ahogy halad előre a Brexit, Nagy-Britannia úgy függ majd egyre inkább az amerikai piactól. Vagyis a kontinens álláspontja nem egységes az Egyesült Államok ügyében. Merkel és Macron szembenáll Trumppal a legtöbb kérdésben, de fenn kell tartaniuk vele a szívélyes viszonyt. Ugyanakkor az uniót illetően sok ellenfelük van a tagállamok közt, amelyek élvezik Trump támogatását. Azaz kemény harc következik – jelentős kihatásokkal az Atlanti-óceán mindkét partján.
A kommentár szerint nem jó az, ha álhírek terjednek, ám az még rosszabb, hogy az erős emberek világszerte a maguk céljainak megfelelően átírják a történelmet. Orbán Viktor pl. pár hete azt állította az egyik előadásában, hogy Soros iszlamizálni akarja Európát, ezért évi egymillió muzulmánt hozna be Brüsszel segítségével. Az autoriter-populista politikus nagy formában van, amikor ilyen őrült víziókat kell kifejteni. Szokása lett, hogy gerjeszti az idegengyűlöletet és a muzulmánellenességet. Szívesen ráerősít a szélsőjobbos összeesküvés elméletekre, mármint hogy a demográfia oldaláról veszély fenyegeti a keresztény többséget. Üzenete azonban nem csak a jelent illetően hamis, tele van történelmi torzításokkal is. Vezérelve az, hogy Magyarországnak elégtételt kell kapnia az egykori megaláztatásokért, de ezt intézi a kormánya. További manipuláció a részéről, hogy teljesen újraírja a történelem sötét fejezeteit. Nyilvánosan nagy államférfinak nevezi pl. Horthyt, aki pedig együttműködött a nácikkal.
De a hamisításban nincs egyedül, a török és az orosz rendszer is szívesen ellenőrzést alatt tartja az emlékezést. Kínában nem beszélnek a kulturális forradalomról vagy a Tienanmen téri mészárlásról. A kollektív amnézia minden témára vonatkozik, ami alááshatja a párt legitimitását. Trump is sajátosan értékelte a lengyel történelmet, amikor a minap Varsóban járt. Ahogy Orwell írta, aki ellenőrzi a múltat, az ellenőrzi a jövőt. És aki ellenőrzi a jelent, az ellenőrzi a múltat. A demokráciának viszont megvan az az előnye, hogy akit érdekel, az elmélyedhet a múltban, mégpedig központosított, cenzúrázott felügyelet nélkül. Ám egyes vezetők a feledékenység útjára akarnak vinni bennünket, csakhogy ez az út értelmetlen és álnok.
Putyin, Erdogan, Orbán népszerűek, mert viszonylag egyszerű gazdaságpolitikát folytatnak. Kérdéses azonban, hogy ezek az erős emberek képesek-e illiberális politikai rendszerüket gazdasági vonatkozásban liberálisnak megtartani. És mikor lesz elég a korrupcióból, a haverok meggazdagodásából. Így látja ezt a brüsszeli Politikai Tanulmányok Központjának igazgatója. Daniel Gros nagyon sajnálatosnak tartja az ilyen rezsimek kialakulását. Az jellemzi őket, hogy van egy vezető (Führer), aki a saját kezében összpontosítja a hatalmat. A legveszélyesebb azonban az, ahogyan az orosz, a török és a magyar politikus fenntartja a tömegek támogatását. Ennek érdekében a sajtó ellenőrzése magától értetődik, ám az igazi kulcsot a gazdaság jelenti. Ügyelnek arra, hogy az emberek nagyjából elégedettek legyenek, uralmukat inkább az identitáspolitikára építik. Nem rövidtávú gazdasági intézkedésekkel próbálják megőrizni a népszerűségüket. Ezért nem költekeznek túl, mert válság esetén az IMF-hez kellene fordulniuk, az pedig hatalmuk végét jelentené.
Támogatják a növekedést, és nem igyekeznek teljesen gúzsba kötni a gazdaságot. Vagyis a nacionalista retorika ellenére elmarad a protekcionizmus. Idővel ugyanakkor erősődik a kísértés, hogy a barátoknak, családtagoknak engedjék át a gazdaság mind nagyobb részét. A korrupció nő, mert politikai kapcsolatokat kell kiépíteni ahhoz, hogy valaki elnyerje a rezsim jóindulatát. Ez azonban lenyomja a fejlődés ütemét. És mivel a három ország egyre jobban tekintélyelvűvé válik, fokozatosan megkérdőjeleződik, hogy meddig tudják féken tartani a választókat.
A jeruzsálemi Herzl Intézet vezetője úgy gondolja, nincs olyan fogalom, hogy illiberális, és nem szabad egy kalap alá venni a totalitárius rendszerek képviselőit, az autokratákat, a konzervatívokat, illetve a demokratikus nacionalistákat. Yoram Hazony szerint általában sokféle rendszert értenek illiberális alatt, mellesleg ideveszik Magyarországot is, de erőszakosnak és elnyomónak tartják őket. Az elemzők és az újságírók azt sulykolják továbbá, hogy a jelenség igen veszélyes. A marxisták annak idején reakciósnak minősítették volna az idesorolt irányzatokat. A másik oldalon a liberalizmus van, mint a jogállam, az egyetemes emberi jogok megtestesítője, ezzel áll szemben az illiberalizmus, vagyis minden, ami az előbbit tagadja. Olyannyira, hogy sokak szemében ma már ez jelenti a fő választóvonalat a nyugati társadalmakon belül, nem pedig a liberálisok és a konzervatívok ellentéte. Csakhogy ez nem jó, mert sok mindent összemos, olyasmit is, amit érdemes volna továbbra is intelligens módon, toleránsan kezelni. Szóval vissza kellene találni a finom megkülönböztetésekhez, hogy el lehessen választani egymástól az igazi ellenséget a potenciális szövetségesektől és barátoktól. Külföldön és odahaza egyaránt.
A magyar gazdaságpolitika nemcsak országban, hanem nemzetben gondolkodik. Ezzel indokolta Kovács Zoltán, hogy a kormány miért avatkozott be a csiki sör körüli névvitába. Hozzátette, hogy Magyarországnak ezen az alapon kell megvédenie a saját érdekeit és nem hagyhatja, hogy a multik visszaéljenek előnyös helyzetükkel. Mint ismeretes, egy igen ötletgazdag erdélyi vállalkozó négy éve gyártja a Csiki sört, ám a név miatt hamar összetűzésbe keveredett a Heinekennel, amely már jóval korábban megvetette lábát a térségben és a körzet román nevén értékesíti a saját termékét. Az óriáscég szerint a két elnevezés igen hasonló és őket illeti meg az elsőség. A perben a magyar üzem vesztett, csakhogy színre lépett Orbán Viktor, aki céljának tekinti a kisebbségek védelmét és a gazdasági patriotizmust. A két fél ezek után kiegyezett. A csiki sör tulajdonosan most úgy látja, hogy terméke – így vagy úgy – de segített fellendíteni a nemzeti büszkeséget, azon kívül Székelyföldön a túlélési harc jelképe lett és csak jót tett neki a nyilvánosság. Egyébként továbbra is tiltott sör néven árusítja, viszont a gyárban a látogatók kipróbálhatnak egy bokszzsákot, amely a Heineken feliratot viseli.
