• Orbán Viktor a hatalom megtartását tartja szem előtt, amikor az EU-t támadja, de ezért sokszor nyom süket dumát
• A kormányszóvivő megismételte, hogy nekünk mondhat az unió, amit csak akar migránsügyben
• A nyugati civilizáció bástyáját látja Orbán Viktorban az amerikai republikánusok egyik legkonzervatívabb képviselője, bár egy kissé zavaros, amit összehord
A konzervatív újság azon tanakodik, vajon komolyan gondolja-e Orbán Viktor, amikor a muzulmán bevándorlók kapcsán az unió nyugati tagjait támadja és elutasítja azok liberális társadalmi modelljét. Tusványosfürdőn az idén is megpróbálta provokatív megjegyzésekkel magára irányítani a figyelmet. Megerősítette, hogy nem kér a liberalizmusból – nemcsak Magyarországon, egész Európában. Meg van győződve arról, hogy az általa gazdagnak és gyengének tekintett Nyugat a születések számának csökkenése és a bevándorlás miatt ki van téve a kulturális öngyilkosság veszélyének. Meg hogy igazából Közép-Európa testesíti meg és védelmezi a földrészt. Erről hasonlóképpen vélekedik Trump és Netanjahu is. Orbán azt is mondja, hogy ha etnikailag felhígul a kontinens, az a kulturális bukást jelenti. Nála az erős államhoz hozzátartozik a stratégiailag fontos gazdasági ágazatok központi ellenőrzése, miközben az ország a legkevésbé dinamikusan fejlődik a térségben. A politikus tudatosan keresi a vitát az EU-val, mert szeretne megint kétharmadot elérni. És hát, a leghatékonyabbak a negatív kampányok. Ennek megfelelően a kormányfő unióellenes retorikája számításból és üres szövegből tevődik össze.
A magyar kormányszóvivő semmi gondot nem lát abban, hogy a Soros-elleni kampány miatt antiszemitizmussal vádolták meg az Orbán-kabinetet, az országot pedig kifejezetten Európapártinak tartja. Kovács Zoltán hosszú interjút adott a lapnak. Mint mondta, azért éppen ő, mert a miniszterelnök nyilatkozatait az elmúlt években többször is tévesen hozták le, főként a migráció ügyében. Cáfolta, hogy a rengeteg szerződésszegési eljárás miatt logikus volna, ha Magyarország kilépne az unióból. Azt sem látja kellő indoknak a távozásra, hogy Orbán egészen másfajta társadalmi modellben utazik, mint a többiek túlnyomó többsége, vagyis nem a nyílt és liberális demokráciában. Ostobaságnak nevezte, hogy a kormány ne osztaná a közös európai értékeket, azt hangoztatta, hogy a vád még a menekültek jogait illetően sem áll meg. A menedékkérők átvételének elutasítását azzal magyarázta, hogy a migráció nem megoldás, az EU pedig nem írhatja elő nekünk, hogy mit tegyünk. Nem fogadunk el ezután sem semmilyen döntést, ha az a kvótákon alapul. Ám még ez sem jelent okot a kiválásra, mert más területeken lehetséges az együttműködés. Hogy hol, arra nézve nem volt hajlandó 3 példát említeni. Kovács hangsúlyozta, hogy a kormány nagyon is Európabarát. Ezen a közelmúltban lezajlott, „Állítsuk meg Brüsszelt”-plakáthadjárat sem változtat. Szerinte nem ment szembe az EU-val a népszavazás sem.
A szóvivő tagadta, hogy be akarnák csukni a CEU-t, szerinte nem érthető, hogy ez ügyben Brüsszel eljárást kezdeményezett. Nem fogadta el az sem, hogy a Soros elleni hirdetések antiszemiták lettek volna. Az a rasszizmus, ha bárki csupán a külső vonások alapján gondolná valakiről, hogy az zsidó. Az egész akció azért született, mert a hatalom nem ért egyet az üzletember politikai céljaival. A befektető ilyen okokból támogatja a Transparency Internationalt, a Freedom House-t és másokat. A Nyílt Társadalmon keresztül szeretne liberális társadalmat kiépíteni, jóllehet őt – az általa támadott kormányokkal ellentétben – senki sem választotta meg. Az ellenzéket igyekszik játszani Magyarországon, erre használja az NGO-kat. Amúgy Kovács minden cáfolat ellenére azt gondolja, hogy Soros évente egymillió migránst próbál Európába hozni. Azt ugyanakkor szégyenletesnek minősítette, hogy ebben az ügyben a német sajtó náci módszerekkel vádolta meg Magyarországot. Kiemelte, hogy a Transparency International és egy tucatnyi más szervezet nem a civileket képviseli. Ezért kell átláthatóvá tenni a finanszírozásukat. Hogy politikai szerepet vállalnak, az kiderül a migránsügyben elfoglalt álláspontjukból is.
Kovács arra is kitért, hogy a hatalmat nem nyugtalanítja az ország rossz besorolása a médiaszabadság kapcsán. Az ilyen listák egyszerűen megalapozatlanok, a sajtó függetlenségét nem lehet mérni. A vonatkozó magyar törvényt viszont még az EU is jóváhagyta. Nálunk vannak ellenzéki orgánumok, az országot mégis egyre-másra érik a bírálatok, főleg a külföldi média részéről. A szóvivő ezzel befejezettnek nyilvánította a beszélgetést, mondván, hogy a német újságíró valótlanságokról faggatja, márpedig ez igen ostoba párbeszéd.
Az unió menekültügyi biztosa szerint a menedékkérők befogadásának elutasítása a magyarok, csehek és lengyelek részéről belpolitikai szempontokkal, az erősödő populizmussal függ össze, pedig itt kötelező döntésről van szó, nem önkéntes vállalásról. Avramopulosz megjegyezte, hogy a három kormánynak még van ideje jobb belátásra térni, de utána az EU az újabb ellenlépésekkel rukkol ki, miután már megindította a szerződésszegési eljárást. Kiemelte, hogy Európára nézve nagy veszélyt jelent a migráció, ám itt azt az ellentétet látni, hogy a tagok fenn akarják ugyan tartani a szabad mozgás lehetőségét az EU-n belül, csak éppen saját biztonságukat a határok ellenőrzésével igyekeznek erősíteni. Nem osztják meg egymással a szükséges értesüléseket, noha az egész schengeni térségben bizalomra volna szükség. A biztos arra is kitért, hogy a jövőben legális csatornákat kell teremteni a földrészen a gazdasági bevándorlók számára. A jelenlegi helyzetet úgy értékelte, hogy azzal az embercsempészek élnek vissza, nem pedig azok a civil szervezetek, amelyek a bajbajutott szerencsétleneket mentik a Földközi-tengeren.
Kifejezetten jó véleménnyel van Orbán Viktorról egy szélsőjobbos amerikai honatya. Steve King, a republikánus Tea Párt csoport tagja úgy gondolja, hogy a miniszterelnök elvi alapokon védelmezi a nyugati civilizációt, mi több, korunk Churchillje, aki megmentheti a Nyugatot a kulturális öngyilkosságtól. A lap nem érti az összehasonlítást, hiszen az egykori brit miniszterelnök a demokrácia támogatója volt, a magyar vezetőt viszont diktátornak és despotának tartják, idegenellenességgel vádolták meg. A CEU elleni kampány pedig felvetette, hogy amögött rejtett antiszemitizmus húzódik meg. Lehet, hogy az egyetemnek be kell zárnia, éspedig csakis azért, mert pénzügyileg kapcsolódik Soroshoz. Egyébként Churchill-ügyben az intézmény igazgatója, Ignatieff is teljesen értetlen. Az viszont egyértelmű, hogy a tengerentúli képviselőnek nagyon tetszik a migránsellenesség Orbánban, aki iránt már nem először fejezi ki csodálatát. Legutóbb pl. azért, hogy a Közép-Európai Egyetem igenis húzza csak le a rolót.
Orbánnak persze vitathatatlanul nagyobb sikerei vannak a nacionalista programmal, mint Trumpnak. Megépíttette a 2. kerítést a szerb határon, a menedékkérőket pedig táborokba záratja, ami a New York Timesban a 2. világháború lágereit idézte fel. A kormányfő igyekszik rehabilitálni Horthyt és úgy állítja be, hogy az ország csupán áldozat volt a náci időkben, nem pedig együttműködő hatalom. Sokan vélik úgy, hogy Sorost és a CEU-t azért támadja, mert nem szeretné, ha az üzletember megszervezné a Fidesz liberális ellenzékét. Hogy a legutóbbi plakátkampány antiszemita volt-e, azt eldöntötték vandálok, akik azt mázolták a fotóra: „Büdös zsidó”. Hogy Trump, Netanjahu és Orbán hasonlóan gondolkodik a világról, az mutatja, hogy az illiberálisok gyorsan egymásra találnak. Látják, hogy a totalitárius rendszereknek is szükségük van támogatókra. Így azután egyöntetűen a nacionalizmus hangján szólalnak meg. Idegengyűlöletüket a nyugati civilizáció iránt érzett aggodalomba csomagolják. Ignatieff azonban azt mondja, hogy csupán hatalmi megfontolásokból gerjesztik a félelmet.
A valóság kezdi utolérni Lengyelországot, ahol a populista kormány túl messzire ment a hatalom bekebelezésében. Olyannyira, hogy Duda elnök szembeszállt az igazságügy reformjának kulcsfontosságú részeivel, ily módon pedig meggátolta, hogy a PiS a rendszerváltás óta példátlan módon bebetonozza pozícióit. Az országnak sok oka van arra, hogy ne feszítse túl a húrt az EU-val, hiszen mindenki másnál több pénzt kap Brüsszeltől, ugyanakkor rengeteg lengyel dolgozik nyugaton. Mindazonáltal a Jog és Igazságosságnak a szeme sem rebbent, amikor csaknem két éven át egymás után lőtte ki a demokratikus intézményeket. A brüsszeli Teneo Intelligence kockázatelemzője ugyanakkor azt mondja, az államfő ugyan most közbelépett, de ettől a kormánypárt még újra próbálkozhat. Duda lojális és a 3. törvényt aláírta. Ily módon az igazságügyi miniszter átfogó jogkörhöz jut az alsóbb fokú bíróságok fölött. Kaczynski egyeduralma pedig változatlan. Mindenesetre hogy megpróbálta bedarálni az igazságszolgáltatást, az megrontotta a kapcsolatokat az EU-val és az Egyesült Államokkal is.
Lengyelország miatt egész Európában félreverik a vészharangokat, kivéve Magyarországon. Így látja ezt a kommentár, hozzátéve, hogy nálunk Orbán Viktor a brüsszeli főinkvizitor, Timmermans mesterkedésének tulajdonítja a lengyel igazságszolgáltatás átalakítása miatt napvilágot látott nyugati aggodalmakat. A Bizottság alelnöke többször emlékeztette a magyar vezetőt is arra, hogy az unió alapját a szerződések és szabályok képezik és azokat be kell tartani. Máskülönben fenyeget veszély, hogy az EU politikusok játékszerévé silányul. Ám az olyanok, mint Orbán és Kaczynski a legszívesebben semmilyen megkötést nem szeretnének, viszont igyekeznek lehetőleg minél több támogatást bekasszírozni. Csakhogy a mind nagyobb nyomás láttán a lengyel elnök meghúzta a vészféket, de azért legyünk óvatosak, mert Kaczynski biztosan nem hátrál meg. Célja változatlan: tartósan bebetonozni az antiliberális, idegengyűlölő, euroszkeptikus, bezárkózó, katolikus-fundamentalista PiS uralmát.
Paul Lendvai szerint a lengyel elnök vétója még nem eredményez fordulatot, ám igazi esélyt kínál a párbeszédre. Az utóbbi két év eseményei a demokráciát fenyegetik az unió legjelentősebb keleti tagállamában. Kaczynski már eddig is felforgatott szinte mindent, most pedig a teljes igazságszolgáltatást irányítani kívánja, miközben felszámolja a fékeket és ellensúlyokat. A nacionalista hatalomvágytól és az összeesküvési elméletektől elvakítva kivezeti a lengyeleket az EU jog- és értékközösségéből. A külföldi tiltakozás hatalmas, a politikus azonban támaszkodhat szavakész szövetségesére, Orbán Viktorra, aki a hétvégén támogatásáról biztosította Varsót. Ily módon azonban eleve lehetetlenné tette, hogy érdemi döntés szülessen a 7-es paragrafus beélesítéséről. Az utóbbi napok tüntetései ugyanakkor megmutatták, hogy lengyel földön sokkal erősebb és Európabarátabb a civil társadalom, mint a magyaroknál. És a kockát nem Brüsszel, hanem a lengyel társadalom veti el, mint annyiszor már a történelem során.
Vendégkommentárjában a varsói Kultura Liberalna folyóirat vezető szerkesztője arra mutat rá, hogy a sokat vitatott törvények megfeneklése után a lengyel ellenzék hasonló gondokkal került szembe, mint a magyar. Először is a PiS továbbra is biztosan vezet a közvélemény kutatásokban. Ezért a kormányellenes erőknek tanulniuk kell azokból a hibákból, amelyeket magyar ellenzékiek követtek el egy hasonlóan illiberális demokráciában. Mint Kis János a minap levezette, Orbán ereje részben abból ered, hogy képes uralni a közbeszédet. Ő szabja meg a feltételeket a kérdések megvitatására. Emiatt a másik oldal védekezésre kényszerül, ily módon azután nem tud pozitív üzeneteket eljuttatni a tömegekhez. Ugyanebben a harapófogóban van most a lengyel ellentábor is. Mármint hogy nem képes elmagyarázni, mit is akar. Ezért a kormány úgy állíthatja be, hogy a másik fél a régi rendszert védelmezi. Arról nem beszélve, hogy a lakosság minimum felemásan viszonyul a bíráskodáshoz és baj, ha ezt az ellenzék nem veszi számításba. Ebben a helyzetben hiba volna követni a 3 évvel ezelőtti magyar összefogás példáját, nem beszélve arról, hogy a hatalommal szembeni növekvő elégedetlenség nem jelent automatikusan nagyobb támogatást az ellenerők számára. Lásd a Fidesz és az MSZP népszerűségét napjainkban.
A következő válság a Nyugat-Balkánon fenyeget az EU szemszögéből, főként az oroszok és a törökök szerbiai és albániai aknamunkája miatt. Így látja ezt az amerikai Hudson intézet egyik munkatársa, a new yorki Bard College professzora. Walter Russell Mead a határok átrendezését ugyan nehezen tartja elképzelhetőnek, ám Moszkva és Ankara mind inkább együttműködik a térségben, mivel szemben állnak Németországgal, valamint az unióval. Márpedig a régióban viszonylag kis kockázattal és költséggel mindkettőnek gondot okozhatnak, miután az ottani államok számára egyelőre elszállni látszik az EU-tagság reménye. Brüsszel elveszti Nagy-Britanniát és bajlódik a magyarokkal, továbbá a lengyelekkel. Nemigen fűlik a foga ahhoz, hogy bevegyen öt új, féktelen tagot, ami még inkább irányíthatatlanná tenné a szervezetet és csak még jobban megterhelné a közös költségvetést.
A szerbek és az albánok válaszul jelezték, hogy ha tényleg így lesz, akkor orosz és török segédlettel a nacionalista vonalra állnak rá. Az unió számára katasztrofális volna az újabb káosz, de a németek szerint a helyzetet csakis amerikai közreműködéssel képes kezelni. A válság évtizedekre újraszabhatja az európai-amerikai viszonyt is, mivel Trumpnak aligha van kedve közelebbről belefolyni a dolgokba. Berlin törheti a fejét, hogy mivel győzze meg az elnököt az aktív diplomácia, illetve annak szükségességéről, hogy vezényeljen csapatokat Koszovóba.
