De a szavazói erről nem fognak tudni.

Amikor a Fidesz elnöke bajban van, akkor borítja az asztalt: új pályára helyezi a küzdelmet, nem nézi végig, ahogy a régin veszít.

Amikor például tavaly februárban a kopasz verőemberektől volt hangos a közélet, akkor rendkívüli sajtótájékoztatón állt elő a kamunépszavazás ötletével. Amikor azt október elején elveszítette (mert érvénytelen lett), akkor egy pillanat alatt túllépett rajta, és máris az alkotmánymódosítás vált számára a legfontosabbá.

Alig ért véget a meccs, máris újabbat kezdett. Ha meg rosszul állt, meg sem várta, hogy véget érjen.

Szerdán előbb kiderül, hogy mégiscsak Soros nevet a végén, kénytelen leállítani a kódolt antiszemita plakátkampányát. Majd ezt megerősítették hivatalosan is. Ezután az MTI kiadta, hogy Orbán nagy bejelentésre készül a kormányülés szünetében.

Az ország gép előtt lévő része azt találgatta, milyen gumicsontot fog bedobni Orbán, hogy elterelje a figyelmet arról,

már megint véres fejjel volt kénytelen visszatakarodni a faltól.

• Tagadja, hogy a hír igaz lenne?
• Nekiáll magyarázni, hogy mekkora siker volt a zsidózás?
• Beleáll védekezni, hogy nem is volt antiszemita a kampány, mert tudott venni magának pár rabbit, akit ezt jó pénzért alátámasztja?
• Lemond, és előrehozott választásokat kér?
• Bejelenti, hogy embert küldünk a Holdra?
• Vagy hogy háborút indít Pirézia ellen, mert ők állnak a Soros mögött?
• Bejelenti, hogy indul az úszóvébén?

De nem, egyik sem. Közölte, hogy kormánya megvette a Seuso-kincsek hiányzó hét darabját. Ez volt a nagy bejelentés. Ezzel akarta átvenni (vagy visszavenni) a napirend (a közbeszéd) irányítását.

Első látásra ez egy újabb szánalmas kudarc, ismételt pofáraesés. Ha valamivel, hát ezzel nem fog neki sikerülni címlapokra kerülni, meg a családi és kocsmai beszélgetések témájává lenni.

De csak első látásra. Nézzék csak meg például ezt:

A kormányzati propagandaoldallá süllyedt Origo nemcsak címlapon, de vezető hírként közli az amúgy ezredrangú kisszínest.

Hiszen ezt Orbán már elsütötte az első hét darabbal. És ki tudja, hogy azok is hol vannak? Most, hogy megvan a második hét, lesz valaki, aki azonnal lóra pattan, mert alig várta, hogy láthassa őket?

Hol van erről a címlapról a valódi hír, a Soros-kampány kudarca, leállítása, idő előtti vége?

Ha a nézettség-olvasottság lenne a fő szempont, akkor a lapok, tévék, rádiók legfeljebb kishírben foglalkoznának a Seuso-kincsekkel, és továbbra is a Soros elleni kampány bukása lenne a vezető hír.

Vannak még olyan lapok és tévék Magyarországon ahol ez így van, de a többségében már nem. A Matolcsy-féle Origo, a Vajna-tévék és -rádiók, meg Mészáros Lőrinc lapjai a Seuso-bejelentést tálalják majd, mint Magyarország szerdai napjának vezető hírét.

Az agitációs és propagandarobotok tudják a dolgukat. Ha meg nem tudnák, szólnak nekik a kabinetirodának nevezett propagandahivatalból.

Előbb-utóbb rájönnek majd, hogy ez tovább egyszerűsíthető: semmi szükség kincsekre, meg bejelentésekre, elég, ha a lapok, tévék, rádiók úgy írnak, beszélnek róluk, mintha volnának ilyenek.

Ez nem nagyon különbözik a jelenlegi helyzettől, már most is úgy írnak mindenféle zavaros konteókat, mintha azok tények volnának. Mint hogy Soros Magyarország, meg az EU vesztére tör. De eddig ehhez nyomokban felhasználták a valóságot. Ti. hogy Soros pl. létező személy.

De idővel rájönnek majd, hogy nincs erre szükség: nem kell létező ellenség, elég kitalálni egyet. Az Origo, meg a Tények készségesen foglalkozik majd gonosz terveivel vezető hírben.

Van értelme annak, amit Orbán csinál: nem a valóságban, hanem a szavazók, és

csak a saját szavazói fejében akarja megnyerni a meccset.

Neki azok a választók kellenek, akik elhiszik, hogy Soros az ország ellen tör, meg hogy a Seuso-kincs megléte fontos dolog. Amíg van ilyenből 2-2,5 millió Magyarországon, nyugodtan alhat.

Addig nem érdekes, hogy az ország többi része (akár a többsége) mit gondol róla, hogy tudja, pofára esett, és bohócnak gondolja.

Nem az számít, mi történt, hanem hogy ki tudósít róla. Nem az a fontos, hogy mit mutat az eredményjelző, hanem az, ami a jegyzőkönyvbe bekerül.