- Ha van szélsőjobb és baloldal, a Fidesz töltheti be a centrális erőtér közepét, azon kívül két rivális egymást gyengíti, ezért pénzeli Orbán a szocialistákat

- Botrányos lett volna, ha éppen OrbánViktor búcsúztathatta volna Helmut Kohlt, mivel a magyar vezető semmibe veszi az európai értéket, viszont a közösségi támogatások nagy vámszedője

- A konzervatív FAZ azt tanácsolja, hogy Merkel ne fordítson hátat az olyan államoknak, mint Magyarország és Lengyelország.

Die Welt

A szocialistáknak nemigen lenne jövőjük, ha az Orbán-kormány nem tartaná őket mesterségesen életben. A Fidesznek szüksége van a baloldali ellenzékre ahhoz, hogy hatalmon tudjon maradni. A párt képviselői már jó másfél éve azt mondták a német uniópártok megbízottainak egy budapesti háttérbeszélgetésen, hogy nem szeretnék, ha csupán a Jobbik lenne az alternatíva, ha a mostani kormánypártot netán leváltanák a szavazópolgárok, mert az nem lenne jó az országnak. Kormánypárti politikusok az újság tudósítójának is többször megerősítették, hogy kell egy erősebb baloldali ellenzék, és most úgy tűnik, hogy a hatalom közpénzből támogatja a bajban lévő volt kommunistákat. Erről a Heti Válasz is írt a minap. Hogy a Fidesz az MSZP hóna alá nyúl, az pusztán hatalmi kérdés, szó sincs arról, hogy a Jobbik győzelmét akarná megakadályozni. Orbán 2010 óta hirdeti, hogy nekik kell a központi erőteret uralniuk. Ha kiesik a baloldal, akkor megszűnik a politikai közép, amit a kormánypárt el tudna foglalni.

Azon kívül, ha megerősödik a Szocialista párt, azzal Vonáék gyengülnek. És éppen ez Orbán stratégiai célja. Van is teteje, hiszen a két rivális sok helyütt ugyanazokért a választókért küzd. Különösen Kelet-Magyarországon, ahol sok szegény él, és ők úgy érzik, hogy minden kormány cserben hagyta őket. Viszont kivetik maguk közül az ott élő romákat. A Heti Válasz azt közölte, hogy a kormány az utóbbi 3 hónapban igen sokat hirdetett az MSZP-hez közel álló sajtóban, noha éveken át egészen más volt a helyzet. A hatalom ki akarta készíteni pénzügyileg ezt a 3 lapot. Ám ha folytatódnak a reklámok, akkor az az idén 2-3 millió eurós bevételt hozhat nekik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Fidesz közel került volna a szocialistákhoz. Az iszapbirkózás folytatódik a két párt között. De Botkáékat meg kell erősíteni, persze csak addig, nehogy túlságosan is feljöjjenek. Azon meg úgysem tud segíteni Orbán, hogy lassanként kihal a rivális tömörülés főleg nyugdíjasokból álló szavazó tábora. Az MSZP-nek nincsenek sem vonzó vezetői, sem politikailag fontos témái.

Frankfurter Rundschau

Orbán Viktornak akkor volna meg minden oka a gyászbeszédre, ha Magyarország kilépne az unióból. Akkor ugyanis leállna a lélegeztető gép és pillanatok alatt összedőlne a (kegyenc)rendszer. A kommentár kiindulópontja az, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült lebeszélni Kohl özvegyét arról, hogy a magyar kormányfő méltassa a volt kancellárt a temetésen. Hiszen ő olyan politikus, aki gúnyt űz az európai alapértékekből, felszámolja a hatalmi ágak megosztását és ezzel fellépésre készíteni az EU, továbbá hatályon kívül helyezi a humanizmust a menekültekkel szemben alkalmazott bánásmóddal. Orbán, akinek országát bőségesen kistafírozzák a szerkezeti alapokból, azon van, hogy a maga javára használja ki a brüsszeli támogatásokat. Oknyomozó magyar csoportok már jó ideje foglalkoznak azzal, egyesek milyen csodálatos módon gazdagodnak meg a miniszterelnök holdudvarában, ideértve a kormányfő családját is, benne a papa és a vő cégeivel. De a legjobban Mészáros Lőrinc sora megy. A volt fűtésszerelő, akit Orbán mentett meg a csődtől, mindenütt felbukkan, ahol uniós pénzeket osztanak. Egyesek szerint ő csupán stróman, mert nagy barátja nem folytathat gazdasági tevékenységet. Summa summárum, a miniszterelnöknek nem éri meg kiválni az EU-ból.

FT

Lehet, hogy beletörik a foga az unió soros elnökének abba a hálátlan feladatba, hogy a következő hat hónapban áthidalja az unión belüli törésvonalat a Kelet és a Nyugat között. Észtország mindenesetre azt ígéri, hogy kihasználja azokat a pozitív energiákat, amik azóta keletkeztek, hogy Franciaországban az EU-barát Macron nyert, illetve a nyugaton mindenütt visszaszorul a populizmus. Az észtek az „Egység az egyensúlyon keresztül” jelszót választották, csak éppen a szolidaritást nehéz lesz elérniük a migráció területén. A magyarok és a lengyelek elutasítják a kvótadöntést, és a kompromisszum lehetősége szinte már teljesen kimerült. Megkerülni viszont nehéz lesz a kérdéskört, mert az olaszok több segítséget várnak a többiektől a Földközi-tengeren át érkező tömegek miatt. Azután ott van az Északi áramlat 2 gázvezeték terve. A németek szerint pusztán gazdasági vállalkozásról van szó, ám a lengyelek és az észtek azt mondják, hogy itt a politika a tét.

FAZ

A kommentár szerint a német közvélemény mind nagyobb része üdvözli, hogy a Merkel-kabinet végre kerek-perec megmondja a véleményét Törökországnak, ám itt ajánlatos volna sokkal óvatosabbnak lenni. A casus belli az volt, hogy Erdogan a hamburgi G20-as csúcsértekezlet kapcsán nyilvánosan akart szólni híveihez, ám ezt Berlin nem engedi. Persze az elnök is jócskán tett azért, hogy idáig jussanak a dolgok, a németek hiába remélték, hogy a választás után mérsékli majd a hangot. A kérdés ezek után az, hogy sokkal keményebben kell-e fellépni mindazon országokkal szemben, amelyek elfordulnak a liberális demokráciától, meg kell-e büntetni őket még akkor is, ha tagok az EU-ban, illetve a Nato-ban? Nos, az újság válasza az, hogy nem.

Egy hatalomnak célirányosan és csupán szükség esetén szabad bevetnie a direkt összecsapást. Ha azt szeretné, hogy Törökország pl. ne legyen teljesen tekintélyuralmi rendszer, akkor bölcsebb nem lerombolni a hidakat. Hiszen a törökök továbbra is fontosak, mind a Közel-Kelet jövője, mind a menekültválság szempontjából. Ez is lényeges, nem csupán az, hogy megmarad-e náluk a demokrácia. Ugyanez a helyzet, amikor olyan nehéz partnerekről van szó, mint Magyarország vagy Lengyelország. Vagy akár az USA. Megbocsáthatatlan bűn volna, ha a német kormány ezeket az államokat nem szövetségesként kezelné. Mert ha csak olyan hatalmakkal működik együtt, amelyek vele egyformán gondolkodnak és cselekszenek, akkor a német külpolitika hamar mindössze néhány országra szűkülne le. Az oroszokkal pl. meg kellene szakítani a viszonyt, ám erről szó sincs. Itt Berlin szívesen becsukja az egyik szemét.

FAZ 2.

Egymásra kenik a felelősséget a kecskeméti bíróság előtt a vádlottak a parndorfi tragédia ügyében. Mint emlékezetes, két éve 71 illegális menekült fulladt meg egy embercsempész banda hűtőkocsijának rakterében. A hálózat vezérei megtagadják a vallomást, a többiek amennyire csak lehetséges, kisebbíteni igyekeznek a saját szerepüket és fölfelé mutogatnak. A bírák cseppet sincsenek könnyű helyzetben, az eljárás egyébként is igen nehézkes, hiszen négy nyelven kell tolmácsolni. Megfigyelők éppen ezért úgy gondolják, hogy az idén aligha születik ítélet. Közben az első számú vádlott, egy 30 éves afgán, aki évek óta menekültként élt Magyarországon, továbbra is szélesen vigyorog. Érdekes közjáték, hogy az ügy ötöd rendű terheltje, egy libanoni származású bolgár azt közölte a rendőrségen, hogy ő autókereskedőként keveredett bele a történtekbe, de amikor rájött, miről van szó, értesítette a bolgár titkosszolgálatot, mert nekik dolgozott. Egyébiránt azt állítja, hogy a parndorfi drámához semmi köze, őt itt politikai okokból, alaptalanul vádolják.