Orbán Viktor Magyarország identitásának alapjához tartozó kérdésnek tartja a menekültkvótáról hozott döntés be nem tartását. Ha más nem akarja betartani – az általa erőltetett – jogszabályokat, azt elképzelhetetlennek tartja.
Érdemes felidézni, mit mondott a kormányfő a közrádiónak egy hete arról, hogy néhány civil szervezet polgári engedetlenséget helyezett kilátásba az őket megbélyegző törvénnyel szemben: "Magyarországon az az alkotmányos rend, hogyha a magyar nép választott képviselői az erre előírt rendben és szabályok szerint törvényt alkotnak, akkor azt mindenkinek be kell tartania. … A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. … A jogkikényszerítés nem a kormánynak a dolga. A jogszabályok betartatása fölött őrködő magyar szervezetek léteznek: hatóságok, bíróság, ügyészség és így tovább. Tehát ha van egy jogszabály, amit valaki nem tart be, akkor a jogszabály betartására való rászorításnak egy pontosan ismert, leírt rendje Magyarországon, tehát senkit semmilyen meglepetés nem fog érni."
Most vegyünk egy másik jogszabályt, amely épp úgy érvényes Magyarországon és Magyarországra, mint a kedves vezető által áterőszakolt civil ellenes törvény: a menekültek unión belüli elosztására vonatkozó uniós jogszabály. (Ne feledjük: az eredeti elképzelés szerint Olaszországból, Görögországból ÉS Magyarországról kellett volna elvinni menekülteket - ám ebből Orbán nem kért. Érthető, hisz az ország-világ előtt levágott hisztikhez képest csupán néhány száz menekült tartózkodott csúcsidőben is az országban - miközben százezreket engedtek át minden gond nélkül. Vagyis Orbán csúnyán lebukott volna, ha a fel kellett volna mutatnia 40 ezer menekültet, akiket más államoknak kell átvenniük. Így inkább átállt a befogadók táborába és maga is megszavazta, hogy Budapestnek 1294 menekültet kell befogadnia. Ha ekkora tömeg veszélyezteti Magyarország identitását és kulturális homogenitását, akkor ezt talán védeni sem érdemes.)
Orbán a Brüsszel elleni harc jegyében kihasználta - szlovák mintára - a jog szerint rendelkezésére álló fórumokat, végül pedig - ugyancsak a normál ügymenetben - az Európai Bírósághoz fordult, a saját maga által is elfogadott jogszabály ellenében. Természetesen ehhez is joga volt: az érdekérvényesítés és a jogbiztonság e kötött rendszere erre lehetőséget biztosít. (Brüsszel nem is kiáltott árulást vagy megtámadást, amikor a számára adott jogi eszközökkel élt Orbán. Fordítva ez természetesen elképzelhetetlen.)
A bíróság döntése közeledik, így Orbánnak is fel kell készülnie a számára legrosszabbra, vagyis a kifogásai elutasítására. Ennek jegyében már el is kezdte az új kommunikációt: "Magyarország identitási kérdésnek tekinti a migránsok betelepítésének ügyét, és akkor sem mondana le ennek elutasításáról, ha az Európai Bíróság a kvótaperben ellene döntene." Magyarra lefordítva: Orbánnak esze ágában sincs megmaradni a jog keretein belül, ha az a jog nem az ő vélt igazát - álláspontját - támogatja.
A klasszikus vicc szerint gondolkodik:
1, Orbánnak mindig igaza van.
2, Ha még sincs, akkor automatikusan az egyes pont lép életbe.
És most vissza Magyarországra: ha a civilek egy elfogadott, de kétes értékű/érvényű jogszabály ellen annak be nem tartásával akarnak tiltakozni, akkor Orbán:
1, nem is érti a polgári engedetlenség fogalmát,
2, az államhatalom teljes megtorló erejét helyezi kilátásba a renitensekkel szemben.
Amikor pedig e kézen fekvő párhuzammal szembesítették, vagyis nem ugyan az a logika vezeti-e a civileket, mint Orbánt, a kedves vezető annyit válaszolt: "Ezen majd fogok gondolkodni."
Nehogy túlerőltesse okos fejét a kedves vezető, szívesen segítünk: dehogyisnem, a kettő pontosan ugyan az. Ha tetszik, Orbán polgári engedetlenségre készül az általa is elfogadott uniós határozattal szemben. Lelke rajta, de ne feledje:
1, "ha van egy jogszabály, amit valaki nem tart be, akkor a jogszabály betartására való rászorításnak egy pontosan ismert, leírt rendje van",
2, már csak úgy, keresztényi alapokon is: úgy bánjon másokkal, ahogy szeretné, ha vele bánnának. Hosszú távra is hasznos ez a tanács.