- Ne játssza senki sem a mimózát, mert az unión belül helye van az őszinte szónak - közölte a német kancellár
- A többsebességes Európa lehetősége miatt repedezik a cseppet sem gránit szilárdságú visegrádi tömb
- A kormányhű sajtó még a parndorfi perben sem mondhatja, hogy 71 halott áldozat volt
A magyar és a lengyel kormány nekiment a francia elnöknek, amiért az számon kérte rajtuk a közös értékeket, ám Merkel igencsak odaállt Macron mellé, pedig egyébként nem szereti nyíltan bírálni a keleti államokat. Mint emlékezetes, Orbán Viktor kijelentette, hogy a francia vezető nagyon fiatal, most vesz részt először uniós csúcson, ám a rajtja nem túl kedvező, mert azt gondolta, hogy indulásként bele kell rúgnia a kelet-európai országokba. Csakhogy a dolgok nem így működnek. Ehhez képest a német kancellár szerint fontos, hogy Macron újból tisztázta: nem lehet belemarkolni a közös alapokba, ha valaki nem veszi komolyan a játékszabályokat. Majd még azt is hozzátette, hogy a németek és a franciák teljesen ugyanúgy vélekednek ebben a kérdésben. Ez nem fenyegetés akar lenni – emelte ki -, de meg kell mondani, amikor nem tetszik, ahogyan a dolgok alakulnak. Merthogy az EU a közös értékeken alapszik és rá lehet kérdezni az elvek betartására.
Egyébként a francia államfő ma reggel találkozik Brüsszelben a visegrádiak vezetőivel, de az ügy éppen akkor pattant ki, amikor egyébként is egyre mélyül a vita Budapesttel és a Varsóval, mert a Bizottság úgy látja, hogy a két kormány aláássa a jogállamot és a demokratikus normákat.
Az újság úgy látja, hogy Merkel és Macron megtöri a Visegrádi csoport ellenállását, bár a négyek egyelőre nem kérnek a mélyebb integrációból. Ám akkora ellenszél támadt, hogy az szétrombolhatja a magyarok, lengyelek, csehek és szlovákok együttműködését. Macron sikerével új erőre kap az Európa-motor, kialakulhat a többsebességes unió. Az euróövezet fokozatosan európai szövetségi állammá nőheti ki magát, a többiek ebből kimaradnának. Jelenleg a V4-ek adják meg a hangot a menekültkérdésben és a Brexit csak növeli politikai súlyukat. De nem szeretnének a periférián rekedni. Számukra az a nagy kérdés, hogy beadják-e derekukat és csatlakozzanak a maghoz, vagy netán álljanak ellen, ami kedvezőtlenül hatna ki gazdasági fejlődésükre is. Magyarországon politikai és üzleti szempontból egyaránt mérlegelik a helyzetet. Egyelőre azonban úgy ítélik meg, hogy az euró bevezetése több veszteséggel járna, mint amennyi hasznot hozna. Ám Orbán egy nap 180 fokos fordulatot hajthat végre, ha úgy gondolja, hogy az kifizetődik számára. Merthogy a hatalom vezérli és ott kíván lenni, ahol a döntéseket hozzák. Egy szakértő szerint szükség esetén még arra is képes, hogy bejelentse: nemzeti érdek a szuverenitás nagyfokú feladása. Egyelőre azonban mind a magyarok, mind a lengyelek nagyobb politikai mozgástért akarnak. Ha másként nem megy, ketten, ha a csehek és a szlovákok leválnak róluk.
Közép-Európa kemény döntés előtt áll, arról kell határoznia, hogy kit kövessen: Macront vagy Orbánt? Erről ír a szófiai Liberális Stratégiák Központjának vezetője, aki rendszeresen publikál a lapban. A dilemma Krasztev szerint ott van, hogy magyar és a lengyel kormány félti a további integrációtól az általa létrehozott illiberális rendszert. Mások ugyanakkor attól tartanak a térségben, hogy a német kancellár és a francia elnök kezdeményezése nyomán kétsebességes unió alakul ki és abban nekik csupán másodrendű szerep jut. Annál is inkább, mivel Macron büntetni kívánja az olcsó munkaerő exportját, az pedig veszélyezteti a régióban meghonosodott gazdasági modellt. A Valutaalap úgy számol, hogy ha a mostani ütemben folytatódik a munkavállalók kiáramlása, az 2030-ig kb. 9 %-kal fogja vissza a GDP-t a kontinens középső és déli részén.
A közép-európai ellenállás az új Berlin-Párizs-tengellyel szemben egy újfajta EU-t harangozhat be. Az érintett államok azzal néznek szembe, hogy csatlakozzanak-e a szorosabb együttműködéshez, vagy ha erre nem hajlandók, akkor a partvonalra szorulnak. Sajnos, a magyar és a lengyel illiberális fordulat sokakat arra késztetett nyugaton, hogy ne figyeljenek oda a bizonyos fokig jogos panaszokra a földrész másik felén. Mert pl. az ésszerű volna, hogy minden ország saját maga dönthesse el, kit akar befogadni a menekültek közül. Csak éppen a hisztérikus magyar megnyilvánulások miatt a többieknek könnyű azzal elutasítaniuk a megalapozott félelmeket, hogy itt nem kívánatos nacionalizmus érhető tetten. Az persze már csak illúzió, hogy a visegrádiak egységesen lépnek fel. A szlovákok és a csehek nem kérnek az EU ostorozásából, a lengyeleket és a magyarokat pedig az oroszokhoz fűződő viszony osztja meg. Szóval hamarosan választani kell Macron és Orbán között. De a 20. század tapasztalata az, hogy ha nem ülsz ott az asztalnál, akkor téged szolgálnak fel menüként.
Az elemzés ideális homokzsáknak nevezi Soros Györgyöt, csak az a kérdés, hogy Orbán Viktor miért fordult ellene? A milliárdos az évek során több száz millió dollárt költött az oktatásra és civil szervezetekre Magyarországon, ám mostanra ő lett a miniszterelnök első számú politikai célpontja. Budapesten óriásplakátok mindenütt úgy ábrázolják, hogy ő mozgatja a szálakat. A civil törvény kifejezetten az általa támogatott NGO-kat célozta meg. Az üzletember hírneve a magyar vezetés körében a két évvel ezelőtti menekültválság során rendült meg, amikor Soros humánus elbánást sürgetett az érkezők számára, ám ez ellentétben állt a jobboldali, nacionalista Orbán ultrakonzervatív álláspontjával. Az utóbbi hónapokban azután még inkább fokozódott a vita. Kovács Zoltán megerősítette, hadüzenetnek tekintik, hogy Soros Brüsszelnek maffiaállamnak minősítette Magyarországot. Goran Buldioski, az OSI európai igazgatója ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a befektető az uniós belépés óta drámaian visszafogta a magyaroknak nyújtott támogatásokat.
Heather Grabbe, a Nyílt Társadalmak Európai Politikai Intézetének igazgatója azt mondja, Soros kapóra jön Orbánnak, mert egyrészt fel lehet tüntetni olyan külföldiként, aki beleavatkozik az ország belügyeibe, másrészt pedig magyar zsidó, merthogy a kampánynak egyértelműen antiszemita felhangjai vannak. Ám ez utóbbit illetően a magyar zsidó közösségen belül megoszlanak a vélemények. Buldioski megjegyzi, hogy korábban jobboldali nacionalisták bírálták Sorost, néhány radikális baloldalival együtt. De most már bekerült a főáramlatba, hogy támadják. Bencsik András feltételezi, hogy a milliárdosnak titkos terve van az ország megsemmisítésére, de azt már nem tudta megmondani, hogy mire lenne jó ez az összeesküvés.
A Momentum új liberális erőként kihívja a tekintélyelvű Orbán Viktort és azon van, hogy megszabaduljon a politikusok régi nemzedékétől. A tömörülés demokratikus forradalmat készít elő. Néhány magyar álmodozó szemében a párt felbukkanása az utóbbi évek egyik legígéretesebb politikai fejleménye. Vezetői fiatalok és Marcontól merítenek ihletet. Ők is szeretnék áthidalni a régi jobb- és baloldali ellentéteket. Ám Magyarország nem Franciaország. A kormányfő 2010 óta módszeresen támadja a fékeket és ellensúlyokat. A Fidesz javára alakította át a választási rendszert. Csoda lenne, ha ilyen körülmények között egy új párt képes lenne jó eredményt elérni.Az összefogás kínál esélyeket, csakhogy Fekete-Győr Andrásék nem kaphatók rá. Ők szabadulnának a teljes politikai elittől, mert menthetetlenül korruptnak tartják.
Dühük nagy része az MSZP ellen irányul. Annak egykori vezetőjét, Gyurcsány Ferencet a Momentum csaknem épp úgy megveti, mint Orbánt. A liberálisok belső vitái közepette az ultranacionalista Jobbik marad a legnagyobb csoport a kormánnyal szemben, ám igyekszik a közép felé újra pozícionálni magát, de gondjai lehetnek szélsőséges szavazói megtartásával. A miniszterelnök közben évek óta nem látszott olyan sebezhetőnek, mint most. A Lex CEU ellen 80 ezren tüntettek. Széleskörű a felháborodás a korrupció miatt. A liberálisok nem szalaszthatják el a lehetőséget. Mert új esélyük nem lesz, hiszen Orbán fokozza a civil társadalom elnyomását.
Főleg a német és az osztrák sajtó rendkívüli érdeklődést tanúsít a parndorfi tragédia pere iránt: a nyitónapra 100 külföldi újságíró érkezett, ellenben a kormánybarát hazai média erősen visszafogott volt. Az MTI pl. csupán egy rövid hírt közölt az első tárgyalási napról. A hozzáállást szégyenletesnek tartja Gergely Márton a HVG-től. Miklósi Gábor, az Index helyettes főszerkesztője úgy gondolja, hogy a magyar kormánypárti tudósítások igazodnak az Orbán-kabinet logikájához, miszerint a menekültek illegálisak, visszaélnek a juttatásokkal és terroristák. Ezért nem lenne jó, ha a per kapcsán áldozatként mutatnák be a migránsokat.
Az egész ügy azért is kínos a hatalom számára, mert felvetődött, hogy a magyar titkosszolgálat megakadályozhatta volna a drámát, ha előbb elemzi a tettesek lehallgatott telefonbeszélgetéseit. A belügyi cáfolat ellenére azonban továbbra is nyitott, hogy a kormány hatalmas pénzeket költött az uniós menedékpolitika elleni kampányra, majd több százmillió euróért felépítette a két kerítést. Különleges határvédelmi egységet állított fel, ahelyett, hogy az embercsempészek elleni harc céljából a technikára és szakemberekre áldozott volna. Segélyszervezetek felróják, hogy a kormánynak sokkal előbb fel kellett volna ismernie: a bezárkózás fellendíti a bűnözők üzletét. Gergely Márton pedig azt szeretné tudni, nem voltak-e a bandának cinkosai egynémely magyar hivatalokban. Hiszen 26 utat szerveztek és mindegyikhez ideiglenes rendszámot rendeltek. Ám mint írta, Magyarország felelősségét ebben a jogi eljárásban nem vizsgálják, és aligha ül minden bűnös a vádlottak padján.