- Az elnök veszedelmes módon nagy ívben tesz az orosz veszélyre.
- Nyugaton szorulnak vissza a populisták, de Kelet-Európában és az USA-ban még tartják magukat.
- A nacionalista-populista erők hoppon maradnak, ha a politika képes érdemi válaszokat adni az aggályokra
A vezércikk nehezményezi, hogy Trump veszélyesen közönyös Oroszország iránt. Pedig az agresszív internetes támadást indított az Egyesült Államok ellen, beleavatkozott a tavalyi választásokba és minden jel szerint további akciókra készül, ám a jelek szerint mindez nem zavarja az elnököt. A példátlan orosz fellépés beleveszett az elmúlt hetek káoszába, noha nem kellene. Csakhogy a fegyveres erők főparancsnokát öt hónap elteltével sem érdekli, mekkora veszély leselkedik a nemzetbiztonságra. Csupán annyiban foglalkozik az üggyel, amennyiben az érinti, hogy mennyire volt legitim a győzelme Hillary Clinton fölött. Nos, ez ügyben igencsak aggasztó, hogy a hackerek megpróbáltak bejutni legalább 39 állam választói adatbázisába, sőt egyes esetekben igyekeztek megváltoztatni, illetve törölni bizonyos adatokat. Ugyancsak megkísérelték, hogy ellenőrzésük alá vonják több mint 100 helyi választási tisztségviselő számítógépét. De már legalább 6 másik országban jártak el hasonló módon, adatokat meglovasítva.
Nagy gond, hogy Trump azt hiszi, hogy kizárólag a demokraták csinálják a felhajtást, mert nem tudnak belenyugodni a vereségbe. Ám ez nagy tévedés és figyelmen kívül hagyja az igazi veszélyt. Mert ahogy Comey mondta a szenátusi meghallgatáskor: az oroszok csakis a saját előnyüket nézik és vissza fognak jönni. De még ha a vizsgálat netán nem is talál bizonyítékot, hogy az oroszok összejátszottak a republikánusokkal a kampány során, akkor is a tények tagadását jelenti, hogy az elnök nem hajlandó szembenézni az amerikai demokráciát ért támadással, és további, káros akcióknak teszi ki az országot. Trump önmaga megszállottja és ez elvonja legfontosabb kötelezettségétől, a nemzet védelmétől.
Hat hónapja még apokaliptikus jóslatok hangzottak el a liberális modell végéről, ám azóta egyfolytában teret veszítenek a populisták és a nacionalisták. Így látja ezt a lap volt főszerkesztője, jelenlegi szemleírója. Sylvie Kauffmann azzal kezdi a helyzetértékelést, hogy Amerika intézményes válságba süppedt Trump alatt. Európában ezek az erők az első pofont Ausztriában szenvedték el, majd a briteknél szétporladt a UKIP, amely az ország különállását hangoztatta. Németországban az AfD nem tudott ellenállni Merkel nyomásának. Hollandiában Wilders felsült a remélt nagy áttöréssel. Franciaországban pedig a Front National megmaradt protesztpártnak.
Hogy ez miért alakult így, annak okát a populizmus holland szakértője, Cas Mudde elsősorban abban látja, hogy a a média és a politika felfújta a jelenséget. A CEU szakértője, Takis Pappas inkább úgy magyarázza, hogy ezek az erők azonnal súlytalanná válnak, amint olyan politikával kerülnek szembe, amely igazi alternatívát kínál és a jövő felé fordul. Macron pl. azzal nyert, hogy védte a nyitott, multikulturális, Európa-barát Franciaország vízióját. Vagyis nem kell átvenni a populista témákat, szembe kell szállni azokkal. És akkor még itt van az amerikai elnök, amit ő művel, annál nehezebb hatékonyabb ellenpropagandát elképzelni a populizmus szemszögéből. De azért a populizmus még nem szenvedett mindenütt vereséget. A magyaroknál, lengyeleknél, amerikaiaknál olyan pártok vannak hatalmon, amelyek elvetik a liberális eszményeket, az illiberalizmus felé tartanak. Ha kell, nekimennek az ellensúlyoknak, így független igazságszolgáltatásnak, médiának, a civileknek. Cas Mudde arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a pártok megszerezték az ellenőrzést a jobboldalon. Nyugat-Európa mindazonáltal jelenleg jól áll, de vezetőinek, ideértve a választások győzteseit, igazolniuk kell, hogy megértették a figyelmeztetést.
Ivan Krasztev szerint Macron a derűlátó és Európa-párti populizmust testesíti meg. A neves bolgár politológus, aki rendszeresen publikál a New York Times-ban, úgy gondolja, hogy a reakciós pártok elsősorban a „migrációs forradalomnak” köszönhetik megerősödésüket. Ugyanakkor a franciáknál jól látni, hogy az emberek változást akarnak, elegük van a hagyományos nagy pártokból és az elnöknek nem lesz semmi mentsége, ha nem tudja keresztülvinni a tőle remélt reformokat. Ami az európai színteret illeti, a szakértő felhívja a figyelmet, hogy az unió keleti fele a német-francia közeledés első, leendő áldozatának tekinti magát. Az eurózóna erősítése azt jelenti, hogy a szegény államok margóra kerülhetnek nemcsak az övezeten belül, hanem az egész EU-ban.
Ugyanakkor Putyin hiába bízott abban, hogy nyugaton hatalomra kerülnek a populisták. Vele szemben Macronnak van esélye arra, hogy visszaszerezze az európai vezetést. A következő választásokat illetően nagy stratégiai változás rajzolódik ki. Merthogy a netnek hála mindent tudni lehet a szavazópolgárokról. Hogy mit fogyaszt, milyen filmeket néz, illetve milyen könyveket olvas, stb. Ha hajlik arra, hogy az én jelöltemet támogassa, akkor mindent megteszek, hogy tényleg így voksoljon. Ha nem hallgat a jó szóra, akkor viszont mindent elkövetek, hogy ne járuljon az urnához. Innentől kezdve az érvek eltűnnek. Elég ha manipulálják a félelmeket. A politikai identitás kialakításához hozzátartozik az érzelmek mozgósítása. De egyébként is, politikai döntéseinknek csupán 8 %-án hozzuk meg racionális alapokon.
