- Juncker megint nekiment Budapestnek, Varsónak és Prágának menekültügyben.
- A német elnök azért szólt Magyarországnak a CEU miatt, mert fontosnak tartja a földrész egységét.
- Az európaiak megszívlelték a Brexit tanulságait és mind inkább az EU mellé állnak.
- A brit kilépés pörölycsapás volt a populista-nacionalisták számára.
- Egyre több közép- és kelet-európai jön haza végleg Nyugatról, de magyarok még mindig inkább mennek.
A német kancellár szerint nincs helye a bírálatnak, amiért az EU jogi eljárást kezdeményezett a magyarok, a lengyelek és a csehek ellen. Merkel kifejtette, hogy a Bizottság azt tette, amit tennie kellett, miután a három kormány kivonja magát a menedékkérők átvételét előirányzó döntés hatálya alól. A kormányfő ugyanakkor szólt arról, hogy az uniós menekültpolitikában nem lehet csodára számítani, mert igen kemények az álláspontok. Mint emlékezetes, Szíjjártó Péter a Bizottság lépését zsarolásnak és nem európainak minősítette. Az eljárás egyébként komoly pénzbüntetéssel végződhet.
A Bizottság elnöke ismét élesen támadta azokat az országokat, amelyek nem akarnak közreműködni a menekültek elosztásában. Juncker szerint aki nem akar befogadni más bőrszínűeket vagy más hitűeket, az olyan világból jön, amit a politikus nem tud összeegyeztetni az EU alapmegbízatásával. Azt mondta, hogy a jelenlegi hozzáállásával Magyarországot és Lengyelországot annak idején nem vették volna fel az unióba. Viszont ezúttal is az ellen foglalt állást, hogy a szerkezeti támogatások visszafogásával gyakoroljanak nyomást a vonakodó államokra. Szerinte ha most meglóbálják a fenyegetést, azzal nem járulnak hozzá még a minimális szolidaritáshoz sem. A szolidaritás azonban nem egyirányú utca. Ennél a pontnál Juncker utalt arra, hogy két napja Brüsszel szerződésszegési eljárást indított a magyarok, a lengyelek és a csehek ellen, miután azok megtagadják az érvényes kvótadöntés végrehajtását. Mint hangsúlyozta, ebből a szempontból érdektelen, hogy két éve a határozat ellen szavaztak.
A német elnök a populista hullám kezdetekor óvott a jelenség túllihegésétől, most viszont azt tartaná hibának, ha bárki megkönnyebbülten hátradőlne. Steinmeier abból az alkalomból adott egész oldalas interjút a lapnak, hogy csaknem 100 napja foglalta el hivatalát. Ő maga azért nyugtalan továbbra is, mert vereségük ellenére riasztóan sok szavazatot kaptak a hollandoknál és a franciáknál a jobboldali populisták. És világban, azon belül is Európában sok embert lenyűgöznek a tekintélyelvű erők. Sok oldalról kérdőjelezik meg a liberalizmust, a nyugati világ alapját. Steinmeier kitért arra is, hogy az unió történetének legnagyobb válságában van. Ezért ment el új tisztségében mindjárt a legelején az Európai parlamentbe és ezért figyelmeztetett a tudomány és a kultúra szabadságának korlátozására Magyarországon. Német államfőként ugyanis kötelességének tartja, hogy emlékeztessen a földrész egységének történelmi örökségére, illetve hogy segítsen azt továbbadni a következő nemzedéknek.
A Brexit nyomán meredeken emelkedett az unió népszerűsége az európai lakosság körében és ez vonatkozik Magyarországra, illetve Lengyelországra. Pedig – írja az újság – a két kormány nagy kedvét leli abban, hogy politikai homokzsákként használja Brüsszelt. Ennek ellenére az EU támogatottsága – 74 %-kal - a lengyeleknél a legmagasabb a földrészen, nálunk jelenleg 67 %-on áll. Egyedül a görögöknél vannak többen azok, akik nem kérnek a közösségből, vagyis még a briteknél is az összefogást pártolja a többség. A felmérés ugyanakkor arra is kitér, hogy hiba volna megnyugodni, mert megmaradtak az aggályok. 66 % pl. nem tartja jónak, ahogyan a szervezet kezeli a migránsválságot. Továbbá a megkérdezettek többsége minden országban azt vallotta, hogy nagyobb jogkört kellene adni az egyes kormányok kezébe. Az Európai Reformközpont nevű elemző intézet vezetője a kedvező fejlemények okát abban látja, hogy nő a gazdaság, és már túl vagyunk a bevándorlási hullám legrosszabb részén. Ezzel együtt az olaszok, a franciák, a spanyolok és a németek nagy része támogatná, hogy tartsanak népszavazást a tagságról, függetlenül attól, hogy nincs jó véleményük a brit kiválásról.
Vendégkommentárjában a Libération brüsszeli tudósítója azt írja, hogy bár még mindig nem tudni, mit akarnak a britek, ám a Brexit egy időre beoltotta Európát a populista kalandorság ellen. A népszavazással a szigetország nagy károkat okozott önmagának, ugyanakkor összehozta a többi tagot és hatalmas csapást mért a nacionalistákra. Szóval csak köszönet jár érte, annál is inkább, mert az euroszkeptikusok láthatják, a valóság miként töri szét minden álmukat. A populista pártok időközben mindenütt súlyos vereséget szenvedtek, Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és legutóbb az olasz helyi választásokon. A franciák Macron győzelmével megmutatták, hogy nem akarnak külön utat. A britek ugyanakkor éppen akkor süppedtek a bizonytalanságba, amikor Amerika teljesen kiszámíthatatlanná vált és a világ az 1930-as évek óta nem látszott ennyire instabilnak. Amit az Egyesült Királyság művel, azt politikai és diplomáciai öngyilkosságnak hívják. Elveszti ugyanis befolyását az unióban, miközben igyekszik mérsékelni a kiválással együtt járó gazdasági katasztrófát. Érthető, hogy Európában senki sem akarja követni London példáját, de brit részről is tanácsosabb volna felülvizsgálni az egész kilépésesdit.
A bírálók militánsnak és veszélyesnek tartják a magyar kormány tervét, hogy létesítsenek lőtereket az iskolákban. A miniszterelnököt támogató oktatási szakemberek viszont biztonságos olimpiai sportágnak minősítették a lövészetet. Azzal érvelnek, hogy a gyerekek türelmet és összpontosítást tanulnak ily módon. Ellenzéki politikusok ugyanakkor fel vannak háborodva. Az olimpiai pályázat ugyan kútba esett az aláírásgyűjtő kampány miatt, de Orbán úgy gondolja, hogy az éremesélyek javítására az eddiginél több harci sportot kell kínálni az oktatásban. A hatalom 200 lőteret szeretne az iskolákban, az uszodák, tornatermek és sportcsarnokok mellett. Kunhalmi Ágnes azonban úgy látja, hogy ezáltal militarizálnák a tanintézményeket. A miniszterelnököt különben kritizálják, mondván, hogy közpénzekből építtet stadionokat, ugyanakkor túl keveset költ a tanításra.
Mostanában annyian térnek vissza Nyugatról a közép- és kelet-európai vendégmunkások közül, hogy már nem egyirányú a népvándorlás, sőt egyfajta fordulópontról lehet beszélni. Az ok az, hogy Keleten javulnak a gazdasági kilátások és emelkednek a bérek, utóbbi hátterében az van, hogy nincs elég munkaerő. Viszont a megélhetési költségek továbbra is jóval alacsonyabbak, mint a kontinens túlsó felén. Már tízezrek jönnek vissza, persze ez sem oldja meg egyik pillanatról a másikra, hogy sok munkáskéz hiányzik. Viszont Magyarország és Bulgária esetében még mindig többen mennek, mint ahányan hazatérnek. Utóbbi kategóriába tavaly 17 ezren tartoztak. Az egyik állásközvetítő cég szakembere azt mondja, főleg a kétkezi munkások adják fel kinti állásukat, mert ők általában nem engedhetik meg maguknak, hogy kivigyék a családjukat is. Idehaza viszont nagy a kereslet olyanok iránt, akik megtanultak valamilyen új technológiát.
