- Ha Macron gyorsan el tudja végezni a házi feladatát, akkor sokat segíthet Merkelnek Európa megreformálásában;
- A kasseli Documenta egészen más szellemet képvisel, mint amit a magyar és a lengyel kormány megtestesít;
- Egy szakértő szerint az EU jelenleg is visszatarthatná a milliárdos kifizetéséket, amiért Magyarország és Lengyelország semmibe veszi a jogállamot.
FT
Az újabb győzelem az európai megújulás középpontjába lendíti a francia elnököt. Vagyis a tegnapi választási eredmény, ha lehet, még fontosabb a földrész, az EU és az euróövezet számára, mint a franciáknak maguknak. Persze a csekély részvétel felvet némi aggályt, hogy mekkora is a lelkesedés a Macron politikája iránt, ám a siker ezzel együtt békés forradalmat jelent abban az országban, amely kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kontinens tényleges szerepet tudjon betölteni a világ dolgaiban. Az előző három államfő képtelen volt orvosolni a franciák gazdasági bajait. Nem kevésbé volt súlyos, hogy mennyire megcsappant a közvélemény bizalma a hagyományos pártok, illetve az elnöki poszt iránt. Mindezek betetőzéseként faji és vallási feszültségek tették próbára a világi életformát. Emellett a terrorakciók miatt érvényben van a rendkívüli állapot.
Macron pártjának diadala azt jelzi, hogy a szavazópolgárok az ország megújulását akarják. Ennek sikerétől függ, hogy az elnök fel tud-e zárkózni Németországhoz, amely átfogóbb szövetséggé akarja változtatni az eurózónát, az EU-t pedig hatékonyabbá igyekszik tenni olyan területeken, mint a migráció és a védelem. A szélsőjobb és a szélsőbal a szakszervezetekkel együtt persze akadályozni próbálja majd a gyors reformokat, ám az elnök és pártja erős mandátummal rendelkezik. Ha Macron jól halad a programmal, a következő nagy kérdés, hogy miként viszonyul ahhoz a német kormány. A földrész vezetésének terhe ezután valószínűleg csak még jobban nehezedik majd Berlinre és Párizsra, miután a britek kilépnek, a törökök távolodnak Európától, az oroszok bevadultak, a Balkán ugyanakkor instabil.
A hét végén megnyílt hagyományos kasseli dokumentum filmfesztivál, illetve művészeti seregszemle felhívás a közönyösség, a belenyugvás ellen, ugyanakkor a nyitott világ és a pozitív jövőkép mellett. Európa a jövőért küzd, ám Magyarország és Lengyelország a társadalmi bajokra éppen ellenkező irányban keresi a gyógyírt. A jobboldali populisták, illetve szélsőségesek az egész földrészen sikeresek a menekültek védelmének megtagadásával, a kirekesztéssel és uszítással. Őket a nemzeti egománia és a liberalizmus elleni lázítás élteti. A művészet ezzel szemben nyitott, nem zárkózik be, nem veszi körbe magát szögesdróttal, nem fő a saját levében. Viszont emberivé és elevenné teszi a társadalmat. Bemutatja az erőszakot, a menekülést, az elüldözést, és azok okaként a háborút és a környezetrombolást. A Documenta tiltakozás az ellen, hogy az eddigi mederben menjenek tovább a dolgok. Pontosan illeszkedik ahhoz, ami a briteknél és a franciáknál Corbyn, illetve Macron sikere nyomán történik. No, meg az osztrákoknál Van der Bellen elnökké választásával. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az Erasmus-nemzedék nem hagyja tönkretenni a jövőjét. Merthogy épp ez a generáció szenvedne a legtöbbet, ha megint szétesne a földrész.
A Democracy Reporting International civil szervezet vezetője jónak tartja azt a német elképzelést, hogy a jövőben a jogállamiság feltételeinek betartásától tegyék függővé az unióban a központi támogatásokat. A Berlinben működő NGO úgy ítéli meg, hogy ily módon hatékonyabb eszközhöz lehetne jutni a demokratikus intézmények elleni tekintélyelvű támadásokkal szemben. Az európai politikusok elismerik, hogy lassan reagálnak a demokrácia magyarországi és lengyelországi hanyatlására. Örvendetes pl., hogy az Európai Parlament nemrégiben a 7-es paragrafus alkalmazásával fenyegette meg a magyar kormányt, csak éppen a lépés csigalassú ahhoz képest, amilyen sebességgel épülnek le a fékek és ellensúlyok. A vontatott válasz kapóra jön az olyan antidemokratikus vezetőnek, mint Orbán Viktor, aki a minap gúnyolódott is a liberális fő áram jó fiúin, mondván, hogy azok félnek cselekedni. Szóval, nem lenne rossz a pénz felől megfogni a magyarokat és a lengyeleket, akiknél kevesebb állam profitál többet a brüsszeli alapokból.
Többféle módszer is kínálkozik. A következő 7 éves keretmegállapodásba simán bele lehetne illeszteni, hogy 2020-tól minden további nélkül leállíthatják az átutalásokat, ha valamely állam súlyosan megszegi demokratikus kötelezettségeit, az emberi jogokat, vagy a jogállamot. De nem is kell várni 3 évet. A Bizottság jelenleg is megteheti, hogy nem küld több támogatást, ha úgy látja, hogy valahol megsértik az alapszerződés 2-s cikkelyét. Az érintett hatalom kérheti ezek után, hogy az Európai Bíróság döntsön arról, intézkedései összhangban vannak-e a jogállamiság kritériumaival. Ez az eljárás teljes mértékben megfelel az EU-szerződés szellemének. Viszont összedőlhet a szervezet, ha nem cselekszik, amikor az egyik tagja kezd visszalépni a demokratikus normákat tekintve. A csatlakozás után nem lehetnek vakfoltok az európai demokrácia rendszerében.
