Schmitt Pál embere került a MOB élére.

Két dolog derült ki világosan a Magyar Olimpiai Bizottság új elnöke, a volt vívó világbajnok Kulcsár Krisztián a hvg.hu-nak adott interjújából.

Az egyik az, hogy Kulcsár - csakúgy mint az általa legyőzött Borkai -  szintén a Fidesz embere. Az új elnök nem is próbálja tagadni, hogy nagybátyja, Kulcsár Győző ötletére

Schmitt Pál karolta fel a jelöltségének ötletét,

csak annyit mond, hogy a volt államfőnek és MOB-elnöknek nem volt elegendő befolyása ahhoz, hogy egyedül elérje a megválasztását.

A másik, ami kiderült, az az, hogy Kulcsár elsőszámú feladata MOB-elnökként a 2028-as olimpiai pályázat melletti kampány. Erre utal már az is, hogy maga mellé emelte a Budapesti Olimpiáért Mozgalom elnökét, Szalay-Berzeviczy Attilát, akivel az interjút is közösen adta.

De még erősebben utal erre, hogy el is mondták.

Ebből az látszik, hogy a Fidesz harmadszor is nekivág a budapesti olimpiának, ha már a 2012-es és a 2024-es játékokat nem sikerült elnyerni, akkor komolyan gondolják, hogy megpróbálják 2028-at.

Csak annyi a változás, hogy Orbán még inkább háttérbe vonul, és megpróbálnak úgy tenni, mintha neki semmi köze nem volna a dologhoz, hanem alulról, pusztán a sportvilágból érkező kezdeményezés volna.

Gyakorlatilag kiszervezi a Fidesz az olimpiai kampányt.

Erre a szerepre Borkai Zsolt teljesen alkalmatlan volt, hátha Kulcsár beválik.

Bár a kampány az továbbra is csak a felszín, mint Orbán miniszterelnök úrtól is tudjuk, az olimpiát nem Magyarországon kell megnyerni, amiből következik, hogy nem is itt lehet elveszíteni. (Hogy a Momentum népszavazási kezdeményezése csak ürügy volt az előző pályázat visszavonásához, arról itt írtunk. A valódi ok a Magyarország, illetve Párizs és Los Angeles közötti, tőkeerőben megmutatkozó különbség, a NOB-tagoknak nyújtott javadalmazások területén.)

Ezen egy magyarországi vagy akár nemzetközi kampány sem tud változtatni. A kampány csak arra való, hogy indokot teremtsen, azaz inkább elfedje a valódiakat.

Az olimpiai rendezés céljai nyilván változatlanok:

• emlékművet állítani a rezsim és Orbán számára;
• pozitív üzenettel egybekovácsolni a szavazótábort, és egyben kitagadni a nemzetből a rendezés ötletét ötletét opponáló ellenzéket;
• valamint, és elsősorban: finanszírozni a klientúrát.

Azaz az olimpiai rendezésre hivatkozva, az építőiparon és kommunikáción (a kormánypropaganda intézményein) keresztül kiszívni a rendszerből a fejlesztési büdzsét. Privatizálni a közpénzeket.

Már Lánczi András is megmondta, hogy amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája.

Ebben a tekintetben nemigen változott semmi. Bár Szalay-Berzeviczy transzparenciát ígér, ha más nem, a jövő havi vizes világbajnokságra fordított pénzek kezelése megmutatja, hogy ennek az ígéretnek valójában mennyi alapja van. A legjobb indulat mellett se tételezheti fel senki, hogy a vizes vébénél egy-két nagyságrenddel költségesebb olimpia esetén ez máshogyan lenne.

A fejlesztési pénzek jelentőségére amúgy Szalay-Berzeviczy is utal az interjúban, amikor azt mondja, semmi gond nincs azzal, hogy a pályázat leállítása ellenére a kormány mégis elkölti a pénzeket, pedig már arra se lehet hivatkozni, hogy a fölösleges, extradrága és fenntarthatatlan létesítmények az olimpia és az országimázs révén térülnének meg:

A népszavazás nem arról szólt volna, hogy szeretné-e, ha az ország leállítana mindenféle beruházást és fejlesztést, hanem arról, hogy visszavonja-e a pályázatot vagy sem.

Világos beszéd. Ebből is látszik,

az elsőszámú cél, hogy a közpénzek elveszítsék közpénz jellegüket.

Minden más csak körítés, hivatkozás és a valós indok elfedésére tett kísérlet. Hamuka, hablaty és kamu duma.

Az ország kifosztásának ezen útját ellenzők számára az egyetlen remény, ha a NOB a szeptemberi ülésén nemcsak a 24-es, hanem a 28-as olimpiát is kiosztja Párizs és Los Angeles között. Mert ebben az esetben csak a 2032-es játékokra lehetne pályázni, amiről döntés csak 7 év múlva lesz.

Addig mégse lehet folyamatosan új uszodákat, futball- és lóversenypályákat, meg birkózócsarnokokat építeni az olimpiára hivatkozva 7 évvel a majdani döntés és 15 évvel az esetleges rendezés előtt.

Akkor már nemcsak a lóláb, de már maga a ló is kilógna.