- Nem sok jót vetít előre a kormány számára a Velencei Bizottság előzetes véleménye.
- Lehet, hogy Orbán mégis ki akarja seprűzni a CEU-t.
- Ausztriának színt kell vallania az őszi választások előtt, hogy Merkel és Macron, vagy netán Orbán és Kaczynski Európáját akarja-e.
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP
Előzetes jelentésében az aggályokat erősíti meg a készülő civil törvény kapcsán a Velencei Bizottság. Az Európa Tanács szakértői testülete rámutat, hogy egyes hatóságok igen erőteljes kampányt folytatnak a külföldről finanszírozott civil szervezetek ellen, és ha innen vizsgáljuk e csoportok megbélyegzését, akkor az hátrányosan hat ki törvényesen végzett tevékenységükre, felveti a diszkrimináció lehetőségét. A testület egyeztetésekre szólított fel a jogszabály elfogadása előtt. Egyben nem érti, hogy a sport- és vallási szervezeteket miért vennék ki a jogszabály hatálya alól. Továbbá túlzásnak tartja, hogy akikre vonatkozik, azoknak miért kellene feltüntetniük minden nyomtatott és online kiadványukon, hogy a határon túlról is kapnak pénzt. A tudósítás megjegyzi, hogy jelen állás szerint pénzbüntetéssel, sőt betiltással sújtanák azokat a csoportokat, amelyek nem tesznek eleget a szabályozásnak. Az érintettek szerint a feltételek a megfélemlítést és a hátrányos megkülönböztetést szolgálják. Arra is kitér ugyanakkor a jelentés, hogy az ideológiai vita a Lex CEU kapcsán mélyült el Soros György és az illiberális államot szorgalmazó Orbán Viktor között.
A magyar kormány egyszerre fúj hideget és meleget a CEU-ra, amelynek alapítóját, Soros Györgyöt Orbán Viktor nem képes elviselni. Az egyetemen, amelyet az fenyeget, hogy megvonják a működési engedélyét, ha nem nyit campust a tengerentúlon, nos, az egyetemen most mégis némi megkönnyebbülést érezni. A rektor reméli, hogy sikerül gyorsan megoldást találni és így még sokáig maradhatnak Budapesten. Azért bizakodnak, mert hamarosan egyeztetések kezdődnek a magyar állam és New York állam kormányzója között. Úgy tűnik, hogy meghátrál a nacionalista Orbán, az illiberális állam nagy híve. Csak az a kérdés, hajlandó-e életben hagyni az CEU-t? Vagy csupán színleg tárgyal, hogy azután az egyetem kénytelen legyen saját maga szedni a sátorfáját? Hiszen a törvény változatlan feltételekkel van érvényben.
Ha kénytelen lesznek venni a cókmókjukat, akkor vagy Bécsbe, vagy Berlinbe települnek át. Viszont ha távozni kényszerülnek, az elsősorban Magyarországot érinti hátrányosan, mivel a diákok 20 %-a magyar. A hatalompárti hazai sajtó kampányt folytat Soros ellen. De az ügy feszültséget váltott ki a Fideszen belül is. Az értelmiségiek közül a korábbi 20 %-kal szemben már csupán 10 % támogatja a pártot, amely ugyanakkor a Jobbik híveinek elcsábításával igyekszik ellensúlyozni a veszteséget. A CEU elűzése további szélsőjobbos voksok begyűjtése fejében megerősítené Orbánt abban a hitében, hogy megnyeri a választásokat. Ám kiélezné a viszályt Brüsszellel, az ellenzék számára pedig lehetővé tenné, hogy az uniós kilépés veszélyét hangsúlyozza.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy Ausztria jobban tenné, ha Merkel és Macron oldalára állna, nem pedig Kelet-Európa tekintélyelvű vezetőivel szűrné össze a levet. A német kancellár a Trump nevezetű szerencsétlenség láttán azt sürgeti, hogy az európaiak vegyék kezükbe a saját sorsukat és szerencsére partner ebben az új francia elnök. A kérdés, hol állnak ehhez képest az osztrákok, főleg miután október közepén várhatóan bekerül a kormányba a Szabadságpárt, amelynek más képe van az EU-ról, mint a németeknek és a franciáknak. Utóbbiak a még szorosabb együttműködésre és Putyin elszigetelésére törekednek. A jobboldali populisták viszont éppen ezt nem akarják. Ráadásul keleten ők vannak hatalmon Budapesten, Varsóban és az elnök személyében Prágában is. Ők illiberális, nacionalista uniót szeretnének, akárcsak az FPÖ. Ezért fontos, hogy a leendő osztrák kabinet Merkel és Macron, vagy Orbán és Kaczynski mögé sorakozik-e fel. Még izgalmasabb, ha a néppárti Kurz lesz a kancellár, mert ő nagy megértést tanúsít a keleti autoriterek iránt, viszont a menekültügyben élesen elhatárolódott a német miniszterelnöktől. A szociáldemokratáknak és a konzervatívoknak hamarosan dönteniük kell, hol képzelik el az ország helyét.
A lap szerint Kína közép-európai gazdasági jelenlétének nagyobb a füstje, mint a lángja, Peking politikai befolyása azonban jelentős a térségben. Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínaiak kétoldalú alapon tartják fenn a kapcsolatot a régióval, mert az gondolják, hogy a kisebb, kevésbé gazdag államok ily módon könnyebb zsákmányt jelentenek. Ráadásul egyes politikusok, mint a jelenlegi cseh elnök, még tovább erősítik is bennük ezt a benyomást. Hogy Kína miért kíván terjeszkedni errefelé, az ügyben sokféle nézetet hallani. Hogy pl. ezáltal akarja ellensúlyozni az Egyesült Államok vezette globalizációt. Más megfontolásokból indulnak ki azok, akik azt mondják, hogy Peking próbálja megosztani az uniót. Sokan gondolják, hogy a kínaiak és az oroszok a térségben is megtanulták egyeztetni az érdekeiket. Nagy kérdés azonban, hogy a kínai gazdasági erőfeszítések kifizetődnek-e, és itt már van ok a kétkedésre. A bilaterális megállapodások ugyanis beleütközhetnek ez EU ellenállásába. Éppen ez az oka, hogy a terv idáig olyan egyszeri befektetésekre korlátozódik, mint a tervezett Belgrád-Budapest-vasútvonal. A politikusok csak beszélnek a nagy kínai pénzekről, de azok idáig nem jöttek. Viszont az biztos, hogy Peking új barátokat szerez a régió politikai vezetői között.
Bokros Lajos vitába száll a lengyel jegybank elnökével, aki úgy gondolja, hogy a kis államok számára előnyös, ha egyelőre nem csatlakoznak az euróövezethez. A volt pénzügyminiszter azzal érvel, hogy ha egy gazdaság kicsi és nyitott, továbbá korlátlanul áramlik be a külföldi tőke, viszont a nemzeti fizetőeszköz szabadon átváltható, akkor a központi bank nem tudja önállóan megszabni a kamatokat, akármennyire is szeretné serkenteni a növekedést. Hacsak közben nem akarja megrendíteni az árfolyamot. Vagyis ilyen helyzetben igazából nem létezik a pénzügyi autonómia, következésképpen semmiféleképpen nem lehet hatékony. Ugyanakkor nem vész el a pénzügyi önállóság, ha egy ország bevezeti az eurót, ellenben van a lépésnek két előnye is. Az egyik, hogy onnantól kezdve nem kell izgulni az árfolyamokért. A másik, hogy a helyi politikusok már nem képesek manipulálni saját célokra a fizetőeszköz jegyzését. Azaz a legfőbb érv a magyarok, a csehek és a lengyelek számára éppen az, hogy ha átveszik az eurót, akkor a kormányuk attól a pillanattól nem tudja semmibe venni a jegybank függetlenségét, eltorzítani a monetáris politikát és alávetni ezeket az intézményeket saját, rövid távú politikai megfontolásainak.
