A franciák megóvták Európát a legrosszabbtól, de a reformokat nem lehet halogatni az unióban sem, ha nem akarják, hogy a következő francia elnököt Le Pennek hívják. Ezzel együtt most egy időre megrendítő ütést kaptak az EU-ellenes populisták. 
A lap úgy értékeli, hogy Macron nagyarányú győzelme megsemmisítő módon szembesítette a valósággal a szélsőjobbos erőket, amelyet be akarják dönteni Európát. A Brexit és Trump sikere ellenére most valószínűleg évekig nem jutnak hatalomra. A szélsőséges jelöltek felsültek Ausztriában, Hollandiában és Franciaországban is. A németeknél a felmérések szerint összeomlott az euroszkeptikus AfD. A kudarc annak ellenére következett be e pártok számára, hogy nézeteik ellenére karnyújtásnyi távolságra kerültek a kormányzástól. Most a földrész számára az a kérdés, hogy Macron képes lesz-e megújítani a kapcsolatokat Németországgal. De azért azt is látni, hogy a választóknak tele van a hócipőjük a hagyományos politikával és annak vezetőivel. Ám ott még nem tartanak, hogy a szélsőjobbot segítsék uralomra.
Egy szakértő azt mondja, ilyen az, amikor nem a menekültválság szerepel a hírek élén és a jobboldali populisták önmagukat lövik ki. Mert nem olyan könnyű szétszakítani az EU-t a nacionalizmussal. Magyarországon és Lengyelországban ugyan ilyen vezetők vannak nyeregben, de Le Pennel ellentétben egyikük sem jelent létveszélyt az unió számára. Ebben a helyzetben a szélsőjobboldal számára Ausztriában a legjobbak a kilátások, ahol legkésőbb jövőre választásokat kell tartani és az FPÖ igen jól áll a közvélemény kutatásokban. Németországban az AfD leszerepelt tegnap Schleswig-Holsteinben. Merkel szóvivője úgy értékelte a francia eredményt, hogy az egyértelmű kiállás volt Európa mellett. De azért az összefogás hívei elismerik, hogy Macron sikere csak átmeneti fellélegzést engedélyez, mert hogy az EU-ellenes erők tovább erősödnek Franciaországban. És ha az új elnök nem képes gyorsan beindítani a gazdaságot, és azzal együtt az európai fellendülést, akkor felmerül, hogy Brüsszel segíti, vagynem sokkal inkább megkeseríti-e az emberek életét? Macron számára pedig ott a feladat, hogy a jövő hónapban működőképes kormánytöbbséget kell szereznie.
Bárkinek, aki hinni akar abban, hogy a liberális demokrácia képes megújulni, annak most hatalmas, megkönnyebbült sóhajt kell hallatnia, miután Franciaországban kikapott a szélsőjobbos Le Pen. A többség a nyitottság, a türelem és a nemzetköziség mellett tette le a voksát. Ám Macron győzelme mégsem teljes. A szélsőjobb akkora legitimációt kapott, mint amilyet még sosem. És az 5. köztársaság 1958-as megalakulása óta egyetlen elnök sem nézett szembe ilyen óriási feladattal, tekintve a politikai megosztottságot, a széleskörű társadalmi elégedetlenséget, a nemzet jövőjét övező borúlátást, valamint az államfői hivatal tekintélyvesztését. Először is alig egy hónap múlva jönnek a törvényhozási választások és Macron könnyen a nagy pártok foglya lehet. Többség nélkül igencsak nehéz lesz keresztül vinnie a reformokat. De most lendületben van, így lehet, hogy az En Marche a legerősebb párt lesz, bár nem sikerül majd elérnie az abszolút többséget. Ugyanakkor nyomulnak a nacionalisták, az iszlámellenes erők és a bezárkózás hívei. Épp ezért Berlinnek oda kell állnia a növekedést szolgáló francia politika mögé. Ha Macron elbukik, akkor teljesen bizonytalan, hogy miként lehetne féken tartani Le Pent 5 év múlva.
Timothy Garton Ash szintén úgy ítéli meg, hogy Franciaországban sikerült elkerülni a legrosszabbat, ám a franciáknál és Európában is hátra van még a reformok ijesztően nagy feladata. A földrész pezsgőt bonthat Macronnak köszönhetően, igaz, a pohár még félig sincs tele, és ha az EU nem változtat a dolgokon, akkor csupán némi haladékhoz jutott a végzetes nap előtt. Az új elnök az elit kimagaslóan tehetséges gyermeke, és ha hasonló felfogású kabinet alakul az ősszel Németországban, akkor van esély arra, hogy a két ország megerősítse az uniót. De ettől a leadott szavazatok egyharmada Le Pent támogatta, akinek gusztustalan szélsőjobbos felfogása felől nem lehet semmi kétség. Ő a korszerű nemzeti-populista alaptípusa. Változatlanul jelentős dühöt tud felmutatni a köz részéről a maga oldalán. További keserű csepp a pohárban, hogy Macronnak lesz-e többsége programja valóra váltásához. Ha kudarcot vall, 2022-ben Le Pen lehet az államfő. Végül ott vannak a brit távozás gyötrelmei és válság robbanhat ki az olasz helyzet miatt is. Arról nem beszélve, hogy Magyarországot és Lengyelországot már liberális-ellenes populisták vezénylik. Szóval rendkívül sok a teendő és Európa az utolsó esélyre emeli poharát.
Átmeneti megkönnyebbül Európa és az általa képviselt liberális értékrend a francia elnökválasztás eredménye láttán. A Brexit és Trump mögött álló erők azzal fenyegettek, hogy keményen megsorozzák a földrészt, akkora volt az ellenérzés a néptől távolkerült elitek, a gazdasági egyenlőtlenségek és a bevándorlás miatt. A legnagyobb kockázatot Franciaország jelentette, nem utolsósorban azért, mert úgy tűnt, hogy Le Pen ügyesen épít a szavazók félelmeire. Ehhez képest futott be a leplezetlenül Európa-hívő Macron. Az EU új esélyhez jutott, de egyben figyelmeztetést is kapott. A Nemzeti Front csaknem kétszer annyi voksot könyvelhetett el, mint 2002-ben, és ha Le Pen jól csinálja, 5 év múlva nyerhet.
A kontinens számára jó hír, hogy Merkel és Macron mellett ott áll a holland liberális miniszterelnök, az olaszoknál pedig a szintén Brüsszel-párti Renzi lehet a befutó. Csak éppen az elitellenes hullám nem tűnik el, a jobboldali magyar és lengyel kormány már nagy ívben tesz az EU-szabályokra. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Le Pen és Wilders ellenzékből várhatóan erős politikát visz majd. Ahogy a Morgan Stanley egyik szakértője megfogalmazta: még ha ma a globalisták futottak is be, ez nem jelenti azt, hogy holnap nem kerekednek felül a populisták.
Csak lélegzetvételnyi szünet. Így értékeli a német baloldali lap a francia választás kimenetelét. Persze ha Macron csak a felét meg tudná csinálni annak, amit ígért, akkor már attól jóra fordulnának a dolgok. Csakhogy a törésvonalak túl mélyek ahhoz, hogy azokat belátható időn belül be lehessen tapasztani. Le Pen ugyanakkor történelmi szavazataránnyal büszkélkedhet. De azért a többség elutasította azt, aki azt merészelte állítani, hogy a franciák nagyobb részének a nevében beszél, a másként gondolkodókat pedig a nép ellenségeinek nyilvánította. Ily módon most nem sorakozik fel Orbán, Kaczynski és Trump mellett azok szellemi társa, a Front National vezére. Franciaország elutasította a populista bezárkózást. Ebből azonban messze nem következik, hogy Európa magához tér a vegetálásból. De esélyt kap. Ám így is könnyen előfordulhat, hogy a fellélegző németeknek, franciáknak és európaiaknak hamarosan ismét elakad a lélegzetük.
A lap úgy látja, hogy a kelet-európai politikai és etnikai feszültségek szakadással fenyegetik az EU-t és kedvezőtlenül hathatnak a térségben a külföldi beruházókra. Keleten a demokrácia, a jogállam, a migránsok, az iszlám, a nemzeti függetlenség, valamint az európai egység ügyében elfoglalt álláspont fenyegeti a kontinentális összefogást. Ha nem sikerül ezen változtatni, az – évek múlva - halálos fenyegetést jelenthet az unió számára. Befolyásolja továbbá a befektetési kockázatokat. Pedig a régió gazdasági ereje hosszabb távon attól függ, mennyire sikerül szorosra fűzni a gazdasági kapcsolatokat Németországgal és a többi fejlett nyugati állammal. A Nyugat elsősorban a Magyarország és Lengyelország miatt aggódik a demokratikus normák, az emberi jogok védelme és a jogalkalmazás miatt. És akkor még ott a Balkán, a rengeteg belső bajával, miközben Oroszország nyújtogatja a régió felé a csápjait, és egyre több az ütközés Törökországgal.
A németek és a többi liberális nyugati nemzet számára szomorú látni a visegrádi csoport kemény álláspontját a menekültek ügyében. Ezen belül rendkívül rossz szemmel nézik, hogy egynémely keleti politikus civilizációs fenyegetésként festi le a muzulmán menedékkérőket. Ezekre a fejleményekre a beruházóknak oda kell figyelniük, éspedig nem csupán azért, mert a jól irányított, toleráns politikai kultúrát gyakorló és megbízható jogrendszerrel rendelkező társadalmak hosszú távon értelemszerűen kedvezőbb terepet jelentenek a tőke számára. Hanem azért is, mert a térség gazdasági életképessége és politikai jövője egyértelműen az uniós tagságtól függ. Fokozódó veszély ebből a szempontból, hogy a nyugati államok a többsebességes Európa lehetőségéről tanácskoznak. Így könnyen lemaradhatnak a magyarok, a lengyelek és a románok. És nem biztos, hogy a Nyugat kellőképpen türelmes lesz, miközben azt látja, hogy a Kelet távolodik a politikai szabadságjogoktól, a jogállamtól, viszont nem szolidáris az olyan, közös ügyekben, mint a menekültválság. Minél jelentősebbek az ellentétek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a régió egyes államai a második sorba kerülnek. Ez káros volna Európa számára, de a beruházóknak szem előtt kell tartaniuk.
Macedóniában kicsiben ugyanaz a harc zajlik a liberálisok és a tekintélyelvűek között, mint az unióban és ebben a küzdelem Orbán Viktor az autokrata Gruevszki kengyeltartója. Az autoriterek ez esetben is hatalmas médiabefolyásra támaszkodhatnak, teljesen gátlástalanul manipulálnak, amit rágalmakkal tűzdelnek meg. A hatalmon lévő VMRO-DPMNE köré csoportosult nacionalista erők az „új identitás” megteremtését tűzték a zászlójukra. A „hazafiak” első számú ellensége Soros György, és mindazok, akiket támogat. De hát az üzletember liberális és az ellenzéknek is ad pénzt. Ám a válságnak van egy geopolitikai vonatkozása is: Oroszország fél, mert ha bukik Gruevszki, akkor Moszkva egy hű szövetségesét veszti el. Az Európai Néppártnak viszont már rég meg kellett volna szabadulnia a macedón kormánypárttól, annál is inkább, mert az most éppen albánellenes indulatokat gerjeszt. Csak éppen az EU-ban is vannak jócskán tekintélyelvűek, akik szövetséget kovácsolnak balkáni „barátaikkal”. Az unió és a Tanács illetékes testületeiben Magyarország és Görögország bejelentette, hogy nem támogatja a szkopjei parlament új, albán elnökét. Orbán jó viszonyban van Gruevszkival, így annak a szekerét tolja.
