A Jobbik plakátkampánya arra emlékezteti a szavazópolgárokat, hogy miközben ők épp munkába tartanak, az ország vezetői a zsebeiket tömködik. Válaszul a Fidesz már törvényt hoz.
Az egésznek semmi értelme.
A plakátok és a Jobbik szerint a korrupció miatt nem jut pénz az egészségügy és az oktatás javítására. A plakátokon az Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc, illetve Habony Árpád és Rogán Antal tolvajpárosok láthatók, erős Photoshop-sminkben, rajzszerűen ábrázolva.
De miért értelmetlen ez az egész?
1.
A Jobbik el akarja hitetni a szavazókkal, hogy a „nép pártján áll” és amint hatalomra kerülnek, „Lex Ludas Matyi” néven antikorrupciós törvénycsomagot fogadnak majd el. „Földesúradót” is be akarnak vezetni, „mert a lopott pénz visszajár annak, aki megdolgozott érte”.
Hetekkel ezelőtt lehetett hallani arról, hogy a Jobbik megállapodott Simicska Lajos hirdetőcégével, a Publimont Hirdetésszervezővel és/vagy a Mahir Cityposter Kft.-vel a plakáthelyek és hirdetőoszlopok lefoglalásáról egy nagyszabású kampányhoz. A 444 ezzel kapcsolatban csípősen megjegyezte: sok mindent elárul a magyar közélet elmúlt éveiről az a kép, amin a korábbi csúcsoligarcha ad felületet az új oligarchák tolvajozásához.
De menjünk ennél eggyel tovább, nem akadva fenn ezen az apró részleten!
Ha a javaslatba belegondolunk, gyönyörűen megérinti az ember igazságérzetét:
a Jobbik, mint Ludas Matyi, háromszor veszi vissza a gonosz Döbrögin, hogy oligarcha és az ország vérét szívja.
Erkölcsileg ez még talán oké is lenne.
De képzeljük el egy pillanatra azt, hogy a Jobbik hatalomra kerül. Az antikorrupciós törvénycsomagot még értjük. De hogy fogják visszaadni a lopott pénzt? Hiszen a legtöbb korrupciós ügy nem is nyilvános, a közvélemény csak a legnagyobb simlikről értesül; pláne, hogy a legtöbb ilyen ügyet úgy csinálják meg, hogy jogilag kikezdhetetlen legyen.
Azaz: ha esetleg a Fidesz és az MSZP példájára el akarnának indítani valamiféle „elszámoltatást” (Budai Gyula, hehe), akkor szembe találnák magukat azzal, hogy a legtöbb ellopott pénz már valami adóparadicsomban, offshore-cégekben hever (emlékszik még valaki, hogy a Fidesz mit offshore-ozott 7 éve?) és le van papírozva.
Nem éppen becsületes, de legális.
Ilyenkor a Jobbiknak aztán két választása van:
1. erőszakkal belenyúl a korrupt fideszesek zsebébe és nem törődik a magántulajdonnal.
2. Szépen meghátrál, mint Budai Gyula annak idején.
Egyik sem egy jó kezdés a kormányzáshoz, nemdebár?
2.
A Fidesz válaszul törvényt alkot arról, hogy a pártok csak piaci áron hirdethetnek majd a közterületi plakáthelyeken, kampányidőszakban pedig a tarifát is nyilvánosságra kell hozni – nagyjából ez a lényege a Halász János és Kósa Lajos jegyezte, múlt héten benyújtott törvénymódosításnak. A kormány – és szatellit szervezetei – változatlanul azt csinál, amit akar, mert az állami propagandára nem vonatkozik az új szabályozás, bár Kósa mást ígért. (Vagyis: mikor a kormány vagy mondjuk a CÖF rendel meg plakáthelyeket, szó nincs piaci tarifáról. Előbbi a piaci ár feletti áron öntheti a közpénzt a haverok hirdetési cégeibe, utóbbi a piaci ár alatt szerzett reklámfelületen folytathatja az ellenzéket lebohócozó politikai kampányát.)
A pártok eddig is nagyon szépen megtalálták a módját annak, hogy kozmetikázzák a kampányköltségvetéseiket. Papíron minden rendben volt. Most el tudjuk képzelni, ahogy Simicska, meg Vona megijedt ettől az egésztől?
A Magyar Nemzet meg is jegyzi:
Azt ugyanakkor nem tartalmazza a javaslat, hogy ki és milyen alapon állapítaná meg, mi a piacon kialakult ár, és honnan tudná meg bárki, hogy egy adott párt mennyit fizetett a plakáthelyekért. Az indoklásban szerepel az úgynevezett listaár fogalma, de a törvény szövegében még ez sem. Ez valamiféle hatósági nyilvántartást követelne meg, amit lehetséges, hogy csak később, módosító indítvány formájában adnak a törvényhez.
Másszóval: a Jobbik belerúgott egyet a Fideszbe, hogy lopnak. Válaszul a Fidesz hozott egy törvényt, ami a sajátjaira nem vonatkozik (azok lophatnak tovább kampány közben is), de a többiekre igen, de amúgy ki lehet játszani.
Hogy közben az országgal mi lesz, senkit sem érdekel.
