Az európai kereszténydemokraták kincstári optimizmussal bíznak abban, hogy a magyar miniszterelnök hallgat a jó szóra, viszont a nagy világlapok azt emelik ki, hogy Orbánnak sokszor nem lehet hinni, de akkor igen, ha azt mondja, hogy köti az ebet a karóhoz. Ám Manfred Weber jelezte, hogy a dacosságnak meglesz a következménye.
- Merkel ismeri magyar ellenlábasát, mert úgy nyilatkozott, hogy neki nem az ígéret a fontos, hanem, hogy abból mennyi válik valóra.
- A koszorús angol költő, Szirtes György arra figyelmeztet, hogy ha kipaterolják a CEU-t és a civil csoportokat, akkor Magyarországnak nincs keresnivalója az unióban.
- Ignatieff élete harcát vívja és azt ígéri, hogy megvédi a tanszabadságot.
Spiegel
Heves vita után Orbán Viktor engedett – egy kicsit -, viszont valószínűleg folytatja a hadjáratot Brüsszel ellen. Az egyeztetést a szokásokkal ellentétben hatalmas sajtóérdeklődés kísérte, mert Juncker és Weber is azt ígérte, hogy kerek-perec megmondja a véleményt az európai politika neveletlen gyerekének. Daul, a Néppárt elnöke már előző este igyekezett megfelelő irányba terelni Orbán, amikor kijelentette, hogy számukra a hitelük a tét, mármint hogy miként lehet a tag náluk egy olyan kormányfő, aki pártjával együtt azon van, hogy szép lassan búcsút mondjon a liberális demokráciának. Úgy tudni, hogy szombat reggel egymásnak esett Juncker és a miniszterelnök. Katainen, a Bizottság elnöke pedig finoman utalt arra, hogy a jövőben csökkenhet a regionális támogatások nagysága. Weber ugyanakkor azzal igyekezett megnyerni magának Orbánt, hogy megrótta Junckert, amiért az csütörtökön találkozott Sorossal. A frakcióvezető ezzel együtt sikernek tartja az eredményt, mert nem lehet Európában csak úgy becsukni egy egyetemet. Merkel, aki ki tudja, mi okból, csak később érkezett meg, hírek szerint elégedetten fogadta a tanácskozás kimenetelét. Utána viszont óvatosan csupán annyit mondott nyilvánosság előtt: számára csak az számít, hogy mi sül ki ténylegesen az egészből.
Vagyis ami történt, az nem átütő erejű. Következik ez egyrészt abból, hogy a kötelezettségszegési eljárás bonyolult, és majd meglátjuk, hogy Magyarország mikor és miként írja át a vitatott jogszabályt. Továbbá Orbán már mesteri szintre fejlesztette, hogy az ilyen ügyeket úgy állítsa be, mintha országa a brüsszeli bürokraták beavatkozásának áldozata volna. Közben viszont Magyarországon zavartalanul folyik a konzultációnak álcázott propaganda kampány. Orbán nagy trükkje az, hogy remekül szambázik a vörös vonalon és a végén megússza. Pl. már azelőtt elhalt a vita a Fidesz kizárásáról, hogy igazán lendületbe jött volna. Az európai zöldek csoportjának első embere úgy kommentálta, hogy tipikus: Magyarország egy pontban meghátrál, de a többiben ugyanazt csinálja tovább, mint eddig.
Kihívó maradt a magyar kormányfő, noha előzőleg biztosítékokat adott, hogy a jövőben megfelelően fog viselkedni, illetve hogy rendezi az ellentéteket a Bizottsággal. A Néppárt egyre inkább elveszti a türelmét vele szemben, és az EU egészében is fokozódik az aggodalom, mivel Budapest független egyetemeknek megy neki és nyíltan EU-ellenes kampányt folytat. A középjobb EPP ezért nagy nyomás alá helyezte a miniszterelnököt. Az azonban mégis azzal távozott, hogy megvédte Magyarországot a brüsszeli támadással szemben. A Néppárt ellenben úgy értékelte, hogy őszinte és nyílt vitában sikerült előbbre lépni. Viszont Orbán nyakassága felerősíti a félelmeket, hogy részéről a kompromisszumkészség nemigen több taktikai húzásnál. Jól mutatja, hogy az unió csak milyen nehezen tud megfelelő választ adni a magyar és a lengyel illiberális fordulatra.
Merkel azt közölte, hogy Daul, a Néppárt elnöke szerint a magyar politikus kész felülvizsgálni álláspontját. Weber, az EPP strasbourgi frakcióvezetője azt hangoztatta, hogy szavatolni kell az egyetemek függetlenségét. Most a labda a magyarok térfelén pattog. Ha Orbán megfelelőképpen reagál, akkor csapatjátékos. Ha nem, akkor annak következményei lesznek.
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP
A magyar kormány a néppárti csúcs után is dacos maradt a CEU bezáratása ügyében. A konzervatív pártcsalád szokatlanul nyíltan bírálta a kérdésben Orbán Viktort, de ugyanez vonatkozott a Brüsszel-ellenes kampányra, valamint a civilek ellek készülő törvényre is. Joseph Daul, az EPP elnöke úgy fogalmazott, hogy itt a párbeszéd önmagában már nem elegendő, nem lehet elfogadni, hogy alapvető szabadságjogokat korlátozzanak és figyelmen kívül hagyják a jogállamot. Az Európai Néppárt azt kívánja, hogy továbbra is működjön az egyetem, függesszék fel a határidőket és kezdődjön dialógus az Egyesült Államokkal. A kormányfő azonban azt jelezte, hogy nem hajlandó törölni a felsőoktatási törvény módosítását. Sajtóhivatala pedig közölte, hogy a jövőben egyetlen egyetem sem működhet offshore postaládaként.
A CEU elnöke háláját fejezte ki az EPP-nek az állásfoglalásért és emlékeztetett arra, hogy ők kezdettől fogva tárgyalásokat szorgalmaztak. Daul ugyanakkor kiállt a civil szervezetek mellett is, kiemelve, hogy azok szerves részét képezik minden egészséges demokráciának. A legkeményebben azonban akkor fogalmazott, amikor kifejtette, hogy elfogadhatatlan a nyílt unióellenes retorika. Orbán évek óta folyamatosan támadja Európát, de ez most már olyan szintet ért el, amit az EU nem tűrhet.
A magyar miniszterelnök kitart amellett, hogy nem jutottak egyezségre a Néppárt brüsszeli találkozóján a Közép-Európai Egyetemről, noha a középjobb pártcsalád vezetői azt állították, hogy hamarosan enged az unió nyomásának. Mint elmondták, Orbán belegyezett abba, hogy sürgősen eleget tesz az EU jogi kívánságainak a felsőoktatási törvény kapcsán. A politikust azért hívatták a plenum elé, hogy megvitassák vele mind a CEU, mind az ‘Állítsátok meg Brüsszelt!’-kampányt. Joseph Daul, az EPP elnöke szerint a kormányfő mindenkit biztosított, hogy a Bizottság kérésének megfelelően jár majd el. Ehhez képest Orbán maga arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az ügy megy a maga jogi útján, ez ügyben nem született megállapodás. Vagyis az EU és Magyarország a következő hónapokban megvitatja majd a teendőket és az egyeztetés eredményét ültetik majd át a gyakorlatba.
A két fél ellentétesen nyilatkozott arról, hogy mi is történt az Európai Néppárt Tanácskozásán. A legnagyobb strasbourgi frakció képviselői úgy értékelték, hogy Orbán Viktor belement a brüsszeli kívánságba és megígérte, hogy megváltoztatja a frissiben hozott jogszabályt, mivel az az unió értelmezésében támadást jelent a tanszabadság ellen. A politikus ezzel szemben a magyar sajtónak azt fejtegette, hogy senki sem fog feltételeket szabni Magyarországnak. Az EPP szerint azonban Orbán békülékeny hangulatban volt. A hírügynökség ezzel együtt úgy értékelte, hogy enyhült a feszültség Budapest és az EU között, miután a szervezet egységet akar felmutatni a brit kilépésről folytatandó tárgyalások előtt. Hozzátette ugyanakkor, a magyar vezető – más kelet-európai kollégáival egyetemben – azt igyekszik bizonyítani a saját választóinak, hogy a félévszázados szovjet uralmat nem cserélte fel brüsszeli diktátumra.
Orbán Viktort megdorgálta a saját pártcsaládja, amely jelezte, hogy kész az eddiginél keményebben fellépni a populista vezérrel szemben, mivel az egyfolytában bírálja az EU-t. A kereszténydemokraták Brüsszelbe rendelték a magyar politikust és az egyeztetés után azt közölték: azt akarják, hogy a Közép-Európai Egyetem nyitva maradjon. Az unió mellett álló nagy pártokat felbátorította, hogy Franciaországban Le Pen vereségnek néz elébe a jövő vasárnap, illetve hogy Hollandiában a mérsékelt erők győztek a választásokon. Orbán viszonylagos védelmet élvezett az EPP részéről, ám ez egyúttal lehetőséget nyújtott neki, hogy szembeszálljon szövetségeseivel a kvóták és az oroszellenes szankciók ügyében. Arról nem volt szó tegnap, hogy a Néppárt kizárná a Fideszt, de a hangvétel a szokásosnál keményebbnek bizonyult.
Guardian
1. A magyar származású brit költő, George Szirtes szerint a magyar fiatalokat kell megkérdezni arról, fontos-e még Európa. Merthogy az unió a törvényesség jelképe mindazok számára, akik elutasítják Orbán politikáját. A utóbbi hetek budapesti megmozdulásain messze nem csak a CEU diákjai vettek részt, de a többség fiatal és azt kiabálta: Európa! Európa! A kormányfő védelmezői ezzel szemben azt hajtogatják, hogy a liberális bal folyamatosan befeketíti, a Soros-féle plutokraták pedig aláássák az országot, amely egyébként végtelenül normális volna. Csakhogy a normális állapotok egyre inkább azt jelentik, hogy a miniszterelnök keményen kézben tartja az igazságszolgáltatás és a sajtó jelentős részét. Orbán hivatalosan nem zsarnok, csak egyszerűen a nép autokrata megváltója. Az ilyesfajta demokráciának része, hogy a Fidesznek kedvez a választási törvény, és hogy minden kulcspozíciót a vazallusok foglalnak el. A törvényeket sebtében fogadják, beleértve azt, amely kifejezetten a CEU bezárását célozza. Továbbá szögesdrót mögé zárják a menedékkérőket, viszont a kereszténység utolsó bástyájának minősítik az etnikailag homogén Magyarországot.
Más szóval az orbánizmus lényege az ellenőrzés, nemcsak a megosztott és meggyengített ellenzék, hanem minden fölött, ami furán független. A függetlenség Orbán ellenzéke. Lehet, hogy mutatóba fennmarad egy-két önálló szervezet, de a feltétel az, hogy egyik sem lehet hatékony. A Közép-Európai Egyetem cseppet sem ellenzéki, viszont autonóm, ehhez jön hozzá, hogy Soros alapította és ez a kettő tűrhetetlen. Soros történetesen zsidó és ez aligha segít. A kormánypropaganda azt hirdeti, hogy a magyarok éppen annyira a németek áldozatai voltak, mint a zsidók, és utóbbiaknak nincs joguk zúgolódni. Szirtes rámutat, hogy az orbáni Magyarországon hivatalosan nem lehet rendőrállamnak tekinteni. De a jogot a célnak megfelelően alakítják át. Lásd a CEU-t és a civil szervezeteket. Ha az EU közbe akar avatkozni, akkor lépnie kell, mielőtt túl késő. Erdogan és Orbán között az a különbség, hogy utóbbi belülről fenyegeti az uniót. Ha kipaterolják a Közép-Európai Egyetemet és a civileket, akkor valószínűleg egy olyan ország jön létre, amelyet sosem lett volna szabad felvenni az EU-ba.
2. A CEU rektora élete legkeményebb harcát vívja, de el van szánva, hogy megvédelmezze a tanszabadságot a magyar állam beavatkozásával szemben. A populista Orbán Viktor új törvénnyel próbálja engedelmességre bírni az egyetemet. Ignatieff megszerezte az unió támogatását, de a kormányfő igencsak harciasnak mutatkozott a héten az Európai Parlamentben, amikor azt fejtegette, hogy a migránsok jelenti a konfliktus gyökerét. A rektor ezzel szemben azt hangsúlyozta egyidejűleg tartott londoni előadásában, hogy minden államnak joga van megvédenie a határait, de senkit sem szabad ördögnek lefesteni. Hozzáteszi, hogy ha valaki akar tanulni, akkor azok éppen a menekültek. A CEU büszke, hogy a maga eszközeivel oktatja őket és azt reméli, hogy ezáltal mások emberként tekintenek a menedékkérőkre. Jelenleg azonban egynémely politikus szándékosan igyekszik összekeverni a gazdasági bevándorlókat a többi menekülttel, ám ily módon eltorzítja a tényeket. De Ignatieff arra is felhívja a figyelmet, hogy foglalkozni kell a fogadó országokban élő tömegek őszinte félelmével. Nem lehet kioktatni őket erkölcsi kötelességükről, vissza kell találni a szolidaritás érzéséhez.
Ellenszélbe kerülnek a provokatőrök: szerveződik az ellenállás Orbán és Kaczynski autoriter irányzata ellen, ami eleven demokratikus kultúráról árulkodik. A győzelmekhez szokott magyar vezető az utóbbi hónapokban egymás után szenvedi el a vereségeket (népszavazás, olimpia, CEU-tüntetések). Szokás szerint összeesküvés-elmélettel megspékelt szóbeli oldalvágásokkal és minimális engedményekkel reagál. Hogy elvonja a figyelmet a kudarcokról, új kampányt kezdeményezett a jól ismert ellenségkép, Soros ellen, akit antiszemita felhanggal nagyragadozónak nevezett. Kifejtette, csakis a nép igazi képviselői tudják megakadályozni, hogy az üzletember sok százezer migránst csempésszen Európába. A politikus a megosztásból és a provokációból él, mert tudja, hogy a fekete-fehér ábrázolás bejön az elbizonytalanodott választóknál.
Nacionalista, liberális- és migrációellenes retorikájával ideológiai éllovas lett a földrészen. A körülmények kedvezőek voltak hozzá, főleg Magyarországon. Sokan csalódtak az unióhoz fűzött reményekben, a többi volt szocialista államnak jobban sikerül a gazdasági felzárkózás. Csakhogy igazából sem Orbán sem Kaczynski nem kapott felhatalmazást a „nemzeti forradalomra”. Mindketten megosztott társadalmat irányítanak, következményei, de egyben előidézői is ennek a megosztottságnak. A nyitott, képzett városlakók attól félnek, hogy országuk provinciális lesz, ha elfordul Európától. A két vezető azonban idáig anélkül provokált, hogy jóvátehetetlen károkat okozott volna. Egyikük sem követelte a kilépést az unióból és nem okozott nagy drámát a kvóták elutasítása sem. Viszont ha a külpolitikában Orbán nem tud valami nagyot dobni az EU ellen, akkor előtérbe kerülnek a súlyos magyar belső gondok, az alacsony bérek, a korrupció, a rosszul felszerelt kórházak. Ily módon a Soros elleni vendetta elterelő hadművelet, csak éppen nem úgy végződött, ahogy eltervezték. Orbán önimádóként és kicsinyesként jelenik meg ebben az ügyben. De ettől még ő az esélyes a választásokon. Viszont az jó, hogy Brüsszel továbbra is visszafogott, mert a túlzott reakcióval csak Orbán kezére játszana. A politikus nem tudna meglenni megosztás és ellenségkép nélkül.
Orbán csak nem adja be a derekát, pedig a Néppárt már bejelentette, hogy megszületett a megállapodás a CEU-ról. A kormányfő azonban egyértelművé tette, hogy szó sincs egyezségről. Vagyis Magyarország az eredeti menetrendnek megfelelően a Bizottsággal tárgyal majd az ügy jogi megoldásáról. Havasi Bertalan szóvivő azt közölte, hogy egyetlen egyetem sem élvezhet különleges kiváltságokat.
Az újság megkérdőjelezi, hogy megadta-e magát Orbán Viktor, miután a kereszténydemokrata pártok megmosták a fejét és helyretették. Az EPP szerint sikerült engedményekre kényszeríteni, vagyis megígérte, hogy határidőn belül teljesíti a Bizottság minden feltételét, és nem korlátozza főként a tanszabadságot. Weber frakcióvezető szerint az ülésen nem került szóba a Fidesz kizárása.
