A török elnök ismét csak megmutatta, hogy ő az előőrs a fél-tekintélyelvű politikusok új fajtája számára, akik közé Orbán és Kaczynski is tartozik. Ők már nem a nagyapák idejének fasisztái, akik választások útján kerülhettek hatalomra, de csak azért, hogy felszámolják a demokráciát és teljes diktatúrát alakítsanak ki. Az új forgatókönyv kifejezetten tartalmazza, hogy rendszeresen választásokat kell tartani és meg kell őrizni a többpárti demokrácia külső jegyeit, ám közben, a hatalom megszilárdításával párhuzamosan meg kell firkálni a dolgokat, hogy csakis ők győzhessenek az urnáknál. Erdogan, a többiekhez hasonlóan, meggyengítette a sajtó- és szólásszabadságot, de nem nyomta el az összes ellenzéki hangot.
A nagy kérdés az, hogy a miért követik a szabályok nagy részét, ha az alkotmányos demokrácia helyett autoriter rezsimet akarnak? Nos, ehhez tudni kell, hogy a török államfő, valamint Orbán és a Jog és Igazságosság is gondosan méri, mekkora a támogatottsága, illetve az ellenállás. És ha 50:50 % körül alakulnak az erőviszonyok, akkor nem szabad annyira elvadítani az ellenzéket, hogy az megpróbálkozzon a hatalom megbuktatásával. A válasz másik eleme, hogy a mai urak igazából nem hisznek a totális diktatúrában, amikor az uralom megőrzéséről van szó. Orbán és Kaczynski még a szocializmus idejéből tudja, hogy nem igazán lehet egy országot érdemi ellenzék nélkül irányítani. Lehet, hogy álmodnak a teljhatalomról, de megelégednek azzal, hogy a rajongó közönség több mint 50 %-kal újra meg újra megválasztja őket – az idők végezetéig.
Nem véletlen, hogy pártjaik populisták. Az ilyen erők szavakban nem győzik dicsőíteni a népet, amelyet azonban úgy határoznak meg, hogy abba ne férjen bele az ellenzék. A stratégia része ugyanakkor az is, hogy a fél-tekintélyelvűek nyitva hagyják a lehetőséget, már ha egy nap bealkonyulna a népszerűségüknek. Mert ha a liberális demokrácia és az alkotmányos rendszer hívei kerekednek felül, nos, ők nem lépnek fel olyan keményen az előd ellen, mintha az diktátor lett volna. Utóbbi pedig mondhatja, hogy tiszteletben tartotta az alkotmányt, kövessék a példát az utódok is. Vagyis az ilyen politikusok mindaddig kormányon maradhatnak, amíg megvan hozzá a populista bázis és a hajlandóság, hogy meggyengítsék a szabad választásokat és a szólásszabadságot. És a világ még nem tudja, miként reagáljon hatásosan, amint azt a magyar és a lengyel példa igazolja. Arra kell számítani, hogy a világban több vezető is ezt az utat választja.
A lap védekezésre szólít fel, miután a tények utáni világ hívei a tudomány ellen uszítanak. Merthogy a nemzeti populizmusból a civilizáció elleni fenyegetés lehet. És ha félresöprik a tényeket, akkor a Felvilágosodást támadják. Kant, Voltaire és Benjamin Franklin tanítását, ami lerakta a mai világ alapjait. De nekimennek a tudományos módszernek is, amelynek lényege, hogy jól megalapozott feltételezéseket állít fel, ám azonnal túl is lép azokon, ha nem állják ki a tények próbáját. Ám a Felvilágosodás nagyjai azt is hangsúlyozták, hogy az ismeret mit sem ér erkölcs nélkül. Vagyis hogy az igazság kutatását semmilyen érdek nem befolyásolhatja. És hogy a megtalált igazságot a humanista értékeknek megfelelően a társadalom szolgálatába kell állítani.
A Felvilágosodás értelmében ki kell állni a toleranciáért, a véleményszabadságért, a polgári jogokért. Nem véletlen, hogy az új populisták mind a tengerentúlon, mint Európában támadják a józan ész elvét, valamint azt, hogy az be van ágyazva az emberiesség értékrendjébe. Veszélyben van a tudomány mint a haladás lánya és anyja. Ezért helyes, hogy kivonulnak az utcára a kutatók. Sok tudósra nyomás nehezedik Magyarországon és Törökországban. Ne legyen félreértés: nincs marxista vagy kapitalista tudomány, és nem lehet sem zsidó, sem árja. De természetesen ha egy tudományos tétel útjára indul, arról a tények tükrében vitatkozni kell. A nemzeti-populista lármában elnyomnak olyan témákat, amelyek pedig az utódnemzedékek érdekében fontosak lennének. A krakélereknek nem is kell hatalmon lenniük, hogy ki tudják csinálni a tudományos ismereteket. Az is elegendő, ha a társadalom fő erői félnek a jobbratolódástól, ezért átveszik az ellenoldal egyoldalú témameghatározását. Ez ellen csak összefogással lehet védekezni. Ezért kell demonstrálni, megmutatni, hogy aki a Felvilágosodás ellen van, az mindannyiunkkal szembekerül.
