B1 blogcsalád



A nacionalizmus fasizmushoz, az pedig ismét füstölgő romokhoz vezet

2017. március 27. - Szelestey

Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. március 27. Hangos sajtószemle itt.menasse_robert.jpg

FT

financial_times.jpg

Az uniónak sok oka van ünnepelni a 60. évfordulón, de egyúttal rengeteg is a dolga, bár a válság jelenleg nem annyira akut, mint egy éve – írja a lap vezércikke. Az alapításkor nehéz lett volna elképzelni, hogy a megosztott szuverenitás kísérlete a földrész történetének leghosszabb időszakát hozza meg, mind a békét, mind a jólétet tekintve, pedig közben lezajlott a Szovjetunió felbomlása és a német újraegyesítés. Csakhogy a szervezet saját sikereinek áldozata lett. A bővítés igencsak próbára tette az összefogást, Brüsszelnek rendkívül eltérő érdekeket kell összehangolnia. A Bizottság nagyobb felelőssége nem járt együtt nagyobb elszámoltathatósággal, emiatt egyre sűrűbben hangzik el, hogy bizonyos jogköröket vissza kell adni nemzetállami kézbe.

De egyébként is rengeteg a teendő. Pl. az egyre erősödő populista nacionalizmus keleten megkérdőjelezi a demokratikus értékeket. Oda kell figyelni az orosz agresszióra, a bevándorlásra, valamint a hatalom megosztására a tagok között. Ezek mind létében fenyegetik, és az EU-nak felül kell kerekednie rajtuk, miközben Amerika visszalép a háború utáni rend szavatolójaként. Ha simán lezajlik a francia és a német választás, újra ki lehet alakítani az egységet. Az alternatívák közül valószínűleg a többsebességes Európa lesz a befutó. De a legfőbb, hogy az unió megnyerje a fiatalabb nemzedékek támogatását. Az eredmények hatalmasak, ám vissza kell találni a céltudatossághoz.

FAZ

fraknfurter.jpg

A kommentár szerint a római csúcskonferencián a soros elnök, Málta kormányfője találta fején a szöget, amikor egyetlen mondatot hiányolt a záróközleményből: nevezetesen azt, hogy a tagállamoknak azt kell tenniük, amit mondanak, és azt kell mondaniuk, amit csinálnak. Az EU iránt lényegesen megrendült az emberek bizalma. Különösen a keleti tagok számára fontos, hogy a különböző sebességekből ne alakuljanak ki új elválasztófalak. Merkel nem győzte hangsúlyozni már a találkozó előtt is, hogy itt csupán egy már meglévő lehetőséget aknáznak ki. Pl. hogy az érdeklődő államok szorosabb együttműködést folytassanak a védelmi és biztonságpolitikában. De jó példa ugyanerre az euróövezet és Schengen is. Ezzel együtt nem lesz könnyű a záróközlemény szép szavait tettekre váltani. Pl. a menekültek igazságos elosztása még nagyon messze van. De ha a szervezet el akarja oszlatni a polgárok aggályait, akkor nem árt megszívlelni, amit a német kancellár jelentett ki nemrégiben, hogy ti. a 27-ek politikája csak akkor lehet hiteles, ha a legfőbb szereplők Brüsszelben és a tagállamokban is kiállnak a közösen hozott döntések mellett. És nem mutogatnak ujjal az unióra, amint valami olyasmi történik, ami nem tetszik nekik.

Kurier

kurier.jpg

Egy neves osztrák író szerint nem Brüsszel, hanem a nemzetállamok miatt rázza meg Európát válságok sorozata. Robert Menasse (a képen), aki holnap beszédet mond az Európai Parlamentben, úgy gondolja, hogy az EU hiányosságai éppen a tagállamok ellenállásából fakadnak, mármint hogy azok gátolják a szervezet továbbfejlesztését. A nacionalisták tehetnek arról, hogy az unió nem működik, ott tesznek neki keresztbe, ahol csak tudnak, majd utána azt hajtogatják: lám, itt nemzeti megoldásra van szükség, ám az csak tetézi a bajt. Merthogy az emberek, akik a nacionalistákra szavaztak, egy idő után kezdik a radikális nacionalizmust követelni. Az pedig a fasizmusba torkollik. Vagyis jól gondolták az alapító atyák a két világháború után, hogy a békét csak a nemzetek meghaladásával lehet tartósan garantálni.      

Menasse úgy látja, hogy ma már nem lehet különválasztani a populizmust és a nacionalizmust. És ez vonatkozik a szociáldemokratákra, akik korábban azt hirdették: Világ proletárjai, egyesüljetek! Most viszont azt hangoztatják, hogy „Proletárok! Védekezzetek a külföldi munkások ellen!” Pedig a kultúrák, a nyelvek és a mentalitások sokszínűsége csak gazdagítja Európát. Ha győznek a nacionalisták, akkor a földrész újraéli a nyomort és a füstölgő romokat. Pedig tudjuk, hogy a nacionalizmus egyszer már szétrombolta az európai civilizációt. Ha újra hatalomra kerül, azt nem lehet majd bohózatnak venni. Mert a végén újra egyes emberekre bomlanak szét a tömegek, amelyek jelenleg azt üvöltik, hogy ők a nép. A pusztítás láttán azt mondják majd, hogy ezt nem szabad többé megengedni. De csak elölről kezdődik minden.

A bejegyzés trackback címe:

https://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr6212373213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ballib cenzúrázók réme 25 2017.03.27. 11:46:14

Nácizás, bérrettegés, miegymás...

Szerintem már az is unja, akit ezért fizetnek, hogy heti kétszer ezta fost ide vagy épp oda hányja.

Nzoltan 2017.03.27. 17:17:55

A liberalizmus is. Csak ezt nem szokás hírdetni.
süti beállítások módosítása