Csúfos kudarc lett volna, ha Budapest versenyben marad: lehet, hogy egyetlen szavazatot se kapott volna.
Az népszavazás egy magyar ügy, de az olimpiát nem Magyarországon kell megnyerni. Az olimpia megnyeréséhez nemzetközi szinten nem többség kell, hanem egység. Ezért nincs népszavazás Párizsban és Los Angelesben. Nincs arra példa a nyári olimpiák történetében, hogy olyan város kapja meg a rendezést, ahol erről népszavazás volt. Ha ott áll egy vitákból odaérkező Magyarország, ki fog ránk szavazni? Kérdéses, kaptunk-e volna egyetlen szavazatot is. Ez nagy szégyen. Kikapni lehet, de nem lehet akárhogy kikapni. Ronggyá vertek volna bennünket, ennek nem lehet kitenni bennünket, mert ennél többet érdemlünk
Ezt mondta a miniszterelnök pénteki reggeli rádióinterjújában. Augusztus óta először szólalt meg az olimpiai pályázat ügyében, és rögtön kitört belőle az őszinte, legfeljebb a felelősséget kenne másra.
Az olimpiát nem Magyarországon kell megnyerni.
Ez egy őszinte állítás állítás Orbántól, amelyik rámutat arra, csak áttételesen volt köze a pályázat visszavonásának az aláírásgyűjtéshez és esetleges népszavazáshoz: a 2024-es játékokra Magyarországnak soha egy pillanatig nem volt esélye.
De korántsem azért, mert elfogyott mögüle a választói támogatás.
Nem a választók döntenek ugyanis az olimpiai helyszínekről (kivéve természetesen azt az esetet, amikor a pályázat visszavonását kényszerítik aki valamelyik jelentkezőtől), hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai.
Jelenleg ők 95-en vannak, de csak 88-an szavazhatnak szeptemberben, a limai ülésen a 2024-es helyszínről, a 2-2 magyarnak (Schmitt Pál és Gyurta Dániel, Aján Tamásnak már nincs tagsága) és franciának, valamint a 3 amerikainak tartózkodnia kell. (Amennyiben a 3 kandidáns maradt volna, persze. A magyar pályázat visszavonása után Schmitt és Gyurta is szavazhat.)
Ilyenformán a helyzet meglehetősen egyszerű volt: 45 NOB-tag szavazata elegendő a győzelemhez. Ha valakik nem mennek el Peruba, akkor kevesebb is.
Őket kellett volna meggyőzni, megkörnyékezni, vagy - ahogy az már szokásos ezekben a körökben - csábító ajánlatokkal a pályázat mellé állítani.
Kérdéses, kaptunk-e volna egyetlen szavazatot is.
Az teljes kamu, hogy a NOB tekintetbe venné a pályázatok támogatottságát a jelentkező ország vagy város közvéleményében.
- Egyfelől azért, mert a NOB mint testület nem vesz tekintetbe semmit.
- Másrészt meg azért, mer nem a NOB dönt, hanem a NOB tagjai. Méghozzá titkos szavazással.
Tehát minden egyes NOB-tag úgy dönt, ahogy akar. Azt vesz figyelembe, amit akar. Ez teljesen a belátására van bízva. Egyszemélyi döntéséért nemhogy felelősségre nem vonható, hanem a döntése meg sem ismerhető. (Mert titkos.)
Ez alapján azt állítani, hogy majd pont a társadalmi támogatottságot veszik tekintetbe, és nem a pénztárcájukat, legalábbis a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik. Magyarország és Budapest nyugodtan pályázhatna még jelenlegi helyzetben is, az összegyűjtött aláírások számát tekintve is (persze ha nem járt volna le a határidő), a hagymázos álmokat nem a társadalmi támogatottság, hanem a NOB-ban mért támogatottság tudná szertefoszlatni.
Innen nézve világos, hogy
szimpla hazugság
azt állítani, hogy Magyarország volt a 2024-es játékok legfőbb esélyese, mint ezt a kormánypropaganda napi rendszerességgel teszi.
- Hazugság Kósától, hogy 70 százalékról 30 csökkent Budapest esélye az aláírásgyűjtés miatt.
- Hazugság Fürjestől, hogy ha nincs egység, már pályázni sincs értelme.
- Meg hogy megnyerhettük volna.
Szerencsére nem nyerhettük volna meg.
Nemzeti egység ugyan soha nem volt az olimpia mögött, az ellenzők aránya 40 és 60 százalék között ingadozott, de ez a föntebb mondottak miatt nem is számított soha semmit.
Bár a titkos szavazás várható eredményeit nyilvánvalóan legfeljebb becsülni lehetett, azért az mégis jelzésértékű volt, hogy Thomas Bach NOB-elnök (bármennyire is Schmitt Pál barátja), az aláírásgyűjtést, a várható népszavazást és visszalépést kommentáló vasárnapi nyilatkozatában arról beszélt, hogy
Budapest a kevésbé esélyesek közé tartozik.
(Az is jelzésértékű persze, hogy az MTI elfelejtette idézni a nyilatkozatnak ezt a részét. Bár ez valójában semmi újat nem ad: az állami médiában teljesen rutinszeren hazudnak, tagadják le és másítják meg a valóságot.)
A Bach-nyilatkozat amúgy azt is jelenti, hogy ha valaki háromból tud a kevésbé esélyesek közé tartozni, akkor annyi esélye van, mint Szálasinak népbíróság előtt vagy Schmitt Pállnak a doktori vizsgán (már ahol nem ő jelöli ki az opponenseket).
Ha mástól nem, akkor Bachtól megtudtuk,
rég elbukta már Budapest és Magyarország, illetve Orbán és a Fidesz a 2024-es olimpiát,
ami valószínűleg azt is jelenti, hogy soha egyetlen pillanatig sem volt valós esélye, gyenge volt a lobbiereje. Párizsnak és Los Angelesnek több a lekötelezettje. (És akkor igyekeztem ezt nagyon finoman megfogalmazni.)
Hogy Orbán és a Fidesz is tudta, el fogják bukni a límai szavazást, több jele is volt az utóbbi hónapokban.
- Például Orbán nyilatkozata még Rióban arról, hogy a riválisok megmutatták az erejüket.
- Vagy az, hogy augusztus óta csak egyszer ejtette ki a száján az olimpia szót, az MTK-stadion átadásán, és akkor se a pályázattal összefüggésben.
- De az is, hogy Bienerth Gusztáv turisztikai kormánybiztos új mellékállást keresett magának, és ő lett Gyárfás utóda az úszószövetség élén. Pedig addig ő volt az olimpiai pályázat szavazatszerzésért felelős embere. De már ráért, mert a szavazatszerzésen nem kellett dolgozni.
Innen nézve az is érthető, miért akart kitúrni a Fidesz Borkait a MOB éléről. Nem azért, mert nem támogatta eléggé az olimpiát, hanem épp ellenkezőleg: nem volt hajlandó arcát adni a kudarchoz, úgy tenni, mintha ő állt volna Orbán álma mögött.
Tarlós viszont a politikai túléléséért cserébe vállalta, hogy nevét és arcát adja az előre látható buktához, de aztán a Momentum aláírásgyűjtése alkalmat adott arra, hogy az ellenzékre, az ellenzéki szavazókra kenve a lehető legkisebb vesztességgel jöjjön ki a Fidesz a dologból.
Persze a Momentum mögött nem a Fidesz állt, de az utólag jól látszik, hogy Orbánéknak egyáltalán nem volt ellenére a visszavonás kikényszerítése.
Legalább lehet kire fogni a vereséget.
És minden bizonnyal hamarabb lecseng így az ügy, nem lesz napirenden még a következő 7-8 hónapban, meg utána egészen a választásig. A kampányra nem fog már emlékezni arra senki, hogy a Orbán és a Fidesz elbukta az olimpiát.
A visszavonás mellett persze lehetett volna egy opció az is, hogy a kormánypropaganda nem kis számú eszközeivel beleállnak a népszavazásba, és megpróbálják megnyerni.
Ha beleállnak és kampányolnak, akkor két eset van.
- Az ügyük veszít a népszavazáson. Egy évvel a választások előtt nagyon kínos, ha kiderül, hogy a kormány nem a nemzet kormánya, csak annak egy csoportjáé, szemben azzal, amit magukról állítanak. A nemzet ellenben leszavazza a kormány ügyét.
- Ha meg nyernek, akkor még kínosabb, ha utána Limában szavazatot se kapnak, vagy csak nagyon keveset. A nemzetközi presztízs látszata is szertefoszlott volna.
Orbán úgy bukta el ezt az olimpiát, hogy ahhoz semmi köze nem volt az ellenzéknek. Sőt, még a magyar választóknak sem. Ez tőlünk függetlenül dőlt el. Nem sikerült elég szavazatot szerezni a NOB-ban. Nemhogy 45 körülit, de lehet, hogy még tízet sem.
Akkor már jobb megelőzni a látványos pofáraesést, és önként visszalépni.
A helyzet tehát az, hogy a Fidesz nem rendez olimpiát 2024-ben. Az aláírásgyűjtés azonban menekülési utat jelentett számára. Alkalmat adott arra, hogy ne kelljen szembesülnie egy kínos kudarccal Limában.
A saját bázisa van annyira szilárd és befolyásolható (eufemizmus!), hogy készséggel elhisz neki bármit, még azt is, hogy az ellenzék, sőt az ellenzéki választók a hibásak azért, hogy
