Már nem csak a baloldal együttesen, hanem az MSZP önállóan is erősebb, mint a Jobbik.

Voltaképpen érthetetlen volt az a hadjárat, amit a Fidesz-kormány és propagandagépezete az utóbbi szűk egy évben a Jobbik ellen folytatott. A néppártosodási kísérlet és dacára a két évvel ezelőtti tapolcai időközi győzelem ellenére

a Vona-párt továbbra se tűnik a Fidesz esélyes kihívójának a következő választásra.

A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírekben megjelent felmérési eredményei szerint a teljes népességben

• a Fidesz 25,
• az MSZP 13,
• a Jobbik 10,
• a DK 4,
• az LMP 3,
• az Együtt 1 százalékon áll.

A többi kispárt, mint a Párbeszéd, a Fodor-féle liberálisok és a Bokros-féle MoMa együtt tesznek ki egy százalékot. Külön nem jelezték, de a KDNP-t mint a Fidesztől nem elválasztható entitást önállóan nem mérték.

A pártot nem választók száma pillanatnyilag 43 százalék; ennyien vannak útközben, vagy nyilvánítanak érdektelenséget a politikai élet iránt. Közülük azonban legfeljebb 5-8 százalékkal érdemes kalkulálni mint tartalékkal: a választások idejére és a kampányok hatására a tapasztalatok szerint ennyien fognak végül kikötni valamelyik párt mellett.

Az eredmény egyszerre siker és kudarc a Fidesznek és az MSZP-nek.

A Fidesznek azért, mert bár a leginkább támogatott párt (az utána következő kettő együttesen sem éri a támogatottságát), a rezsicsökkentés és a migránsinváziószerű csodafegyver hiányában a választók körében a totálist közelítő propaganda dacára is csak a választók alig negyedének támogatását bírja, miközben a kormányellenes szavazók 30 százalék körül vannak.

Siker ugyanakkor azért, mert a Jobbiknak 2 éve, a tapolcai győzelmük idején mért 19 százalék az intenzív kormánykampány eredményeként alig a felére, 10 százalékra csökkent.

A mérés (mint egyéb mérések is) Jobbik és a DK stratégiájának egyértelmű kudarcát mutatja:

Vona és Gyurcsány se tudta elfoglalnia a baloldalt,

és bár erre a ciklusra mindketten ezt tűzték ki célul, nem tudták begyűjteni a baloldali kormányellenes szavazókat.

Gyurcsány - ha a szocialisták nem viszik be a hátukon - jelen állás szerint még a parlamentbe se jutna be. (Ez a Schiffer utáni LMP, az Együtt és a többi, mérhetetlen egy- vagy csak néhány személyes kispárt esetében azért nem olyan nagy meglepetés.)

További fejlemény, hogy

az MSZP eredményeiben szinte azonnal meglátszik a politikai kezdeményezés,

hogy bár csak félszívvel - vagy még úgy se - támogatják Botka miniszterelnök-jelöltségét, mégis úgy tűnik, mintha tartanának valahová, vagy akár csak léteznének.

Ez azonban mégis ellentmondásos.

Egyfelől azért, mert az ellenzék legerősebb pártja címet csak részben köszönhetik maguknak, illetve a saját miniszterelnök-jelöltnek. Legalább akkora szerepe van ebben a kormánypropaganda Jobbik-ellenes hadjáratának.

Másrészt azért nem feltétlenül örülnek ennek az állásnak a szocialistáknál, mert lassan véget érnek a kényelmes idők. Alig több mint egy évvel a választás előtt, a legnagyobb ellenzéki pártként most már el kellene dönteniük, hogy

• a túlélést tűzik maguk elé,
• vagy megkockáztatják, hogy győzelemre játszanak.

Ha a második, akkor vége a piszkos kis alkuknak a Fidesszel, együttműködés helyett konfrontálódni kell a kormánnyal. Voltaképpen ki kell dugniuk a fejüket a lövészárokból, és - mint azt tudjuk - aki elsőként dugja ki a fejét, arra nem kötnek életbiztosítást.

Innen nézve azért meglehetősen ironikus, hogy a Publicus mérése éppen a Vasárnapi Hírekben jelent meg, amiről éppen a héten derül ki, hogy a Népszavával együtt állami hirdetésekből tervezik eltartani, és pártközlönyt csinálnak belőle, távozik is a főszerkesztő Gál J. Zoltán.

Ha utóbb kiderül majd, hogy a Fidesz ténylegesen a zsebében tartja az MSZP-t, akkor mégiscsak fényes siker a közvéleménynek ez az állása a kormány számára, és minden Orbán kedve szerint alakul.