Tegnap a B1 blog folyamatosan frissülő információkat közölt a veronai buszbalesetről, amiben 16-an vesztették életüket. Néhány portál, többek között a 24.hu és az Origo is a lángoló buszról készült videót közölt le. Rosszul tették-e?
Néhány felháborodás a Facebook-on:
Cím az Origón: "Így lángolt a magyar diákok busza". Mindegy, legyen bármiféle láng: mindig akad olyan aljas szarházi, aki azon sütögeti a büdös pecsenyéjét.
Én az összes oldalt jelentettem, ahol láttam, hogy a lángoló busz videóját posztolják. Nem tudom, ért-e bármit is, de ennyit tudtam tenni
Nincsenek szavaim arra, amikor hírportálok mindent bevetnek a lájkokért, a kattintásokért. Azok a szerkesztők, segéd- és algyökerek, akik erre képesek, megszűnnek embereknek lenni a szememben.
Tizenhat életnek vége, sokszorosa ment tönkre.
Ennek feldolgozása hihetetlen erőt igényel, Isten adja mindannyiunknak, hogy ne kelljen ilyen tragédiát átélnünk, szívem érzi a gyászolók összes kínját, szenvedését...
S ekkor ilyet kell látnom...
A 24.hu nevű minősíthetetlen szar ezt meri közölni...
Erre nincs bocsánat! Szánalmas, szar emberek!
Egy tavaly nyári buszbaleset képével tetszelegnek, bizonyítva, hogy a hitványságnak nincs határa....
Mielőtt bárki azonnal rendőrért kiált és felháborítónak nevezi a lángoló busz videójával kattintást gyűjtő médiát, néhány dolgot azért vegyünk figyelembe.
1. A B1 blog szerkesztősége nem akarja sem kicsinyíteni, sem nagyítani a tragédiát. Természetesen megírtuk, mert hír és mert sok embert érdekel. A legtöbb szerkesztő és újságíró ilyenkor ugyanúgy osztozik a tragédiában, nem is nagyon tudja kivonni magát az események hatása alól. Bennünket is mélyen megütött a baleset.
2. Pontosan ezért tisztában vagyunk a saját felelősségünkkel és igyekeztünk pártatlanul, objektíven tudósítani a történtekről.
Tegyük a tragédiát egy pillanatra zárójelbe és próbáljuk meg megérteni, mi is történik a médiában ilyenkor. Figyelembe kell venni a következő szempontokat:
- Mindenki maga döntheti el, milyen médiát fogyaszt, akinek van internete – manapság bármikor élőben követhetjük pl. Trump elnök beiktatását. Tehát elsődlegesen a néző (kattintó) lett a szűrője annak, hogy milyen tartalom jusson el az olvasókhoz / nézőkhöz;
- A lángoló buszt nem csak a tévétársaságok, de az arra járók is lefilmezték a telefonjukkal. Manapság az emberek nem csak passzív fogyasztói a híreknek, hanem ők maguk is, ugyanazzal az eséllyel csinálhatnak híreket, mint a CNN, vagy az MTI. (Legalább az esély és a lehetőség megvan hozzá, ha gyakran a tudás hiányzik is.);
- Mindezek miatt a hírmonopolizálás csak olyan országokban lehetséges, mint Észak-Korea, vagy részegesen Magyarország, ahol a Fidesz és a hozzá kapcsolódó gazdasági körök már elfoglalták a médiafelületek nagy részét; azaz: nagyjából mindenki azt néz, arra kattint, amire akar;
- Magyarországon (és a világon is) nagyon alacsony a médiatudatosság szintje. Azaz: az emberek gyakran nincsenek vele tisztában, hogy mire kattintanak, nincsenek vele tisztában, milyenek az álhírek, mikor befolyásolják őket. Gondoljunk csak az uszító propaganda sikerére, amely Orbán Viktort abba a hamis képbe próbálja belehelyezni, hogy ő az egyedüli remény a migráncsok zombihordái ellen és hatékonyan kezelte a menekültkérdést. (Nem így történt, de ez egy másik cikk témája.)
- A hírverseny pontosan mindezek miatt nem lett kisebb, vagy puhább. Azaz, ha az Origo nem hozza le az égő buszos videót, megteszi más. Nagy felhördülést váltott ki a 24.hu-s Katz Dávid videója, amikor Orbán Ráhel orra alá tolta a mikrofont és megkérdezte, hogy „ön terhes?” Vagy gondoljunk az Aleppóból ránk zúduló rettenetes képekre, a romok alatt rekedt, lebombázott gyerekekre, akiket úgy húznak ki a betontömbök alól. A média ezt is közvetítette. Megtörtént. Ha nem ők, akkor mindig lesz valaki más, aki megteszi.
- A hírverseny azt is jelenti, hogy olyan tartalmat kell gyártani, ami érdekli az embereket. Ha egy hír nem érdekel senkit, arról a legtöbb újságíró és szerkesztő a mai technikai fejlettség szintjén azonnal visszajelzést kap – és le is veszik az adott cikket. Tehát nem csak a „média a hibás”, amikor olyan tartalmat közvetítenek, ami érdekli az embereket.
- Természetesen a kattintás-hajhászatnak, a közönség kiszolgálásának is kell lennie határa, amit ezeknek a szerkesztőknek tudniuk kellene. Bizonyíték arra, hogy létezik még etikus újságírás: kevés hírportál hozta le Magyarországon a lángoló busz videóját, bizonyítván, hogy képesek még empátiával fordulni a kényes téma felé és tekintettel lenni a családtagokra, barátokra, gyászolókra, médiafogyasztókra.
- A tragédiák, más emberek szenvedése mindig is az emberiség érdeklődésének középpontjában állt. Gondoljunk csak bele, hogy a boszorkányok, bűnözők kivégzése mekkora érdeklődést keltett. Erre az érdeklődésre épülnek a reality show-k is, amiket ugyan "senki sem néz", mégis mindenki ezekről beszél.
Mindezen szempontok alapján a médiának az a dolga, hogy lehozza az égő busz videóját (hiszen megtörtént) – de tapintattal és az etikai határokat figyelembe véve. Például figyelmeztetve az olvasókat, hogy megrázó film következik és részvétet is nyilvánítva.
Nekünk, médiafogyasztóknak pedig az a dolgunk, hogy ne kattintsunk az ilyen kattintásvadász oldalakra, cikkekre. Ne felejtsük el, hogy a mi kattintásunk a szűrő!
Tehát: mind a szerkesztők, mind a hírfogyasztók felelőssége, hogy mi kerül a médiába. Nincs olyan, hogy "a média a hibás", vagy "az emberek a hülyék". Ha nagyon bűnbakot akarunk keresni a történetben, akkor az az ember a hibás, aki a lángoló busz láttán előveszi a telefonját és videózni kezd. Valahol az is hibás, aki ezt a videót aztán tovább osztja. És kicsit az is hibás, aki rákattint.
