Három intőt kaptam elsős általános iskolásként, hat évesen. Az elsőt azért, mert szaladgáltam a szünetben, a folyosón. (Mondja meg valaki egy hat éves gyereknek, hogy háromnegyed órát egy helyben kell ülnie, aztán a szünetben ne rohangászhat! Agyrém.)

A másik két intőt azért kaptam, mert megkérdeztem, hogy miért nem szabad rohangálni.

Vissza mertem kérdezni, szemtelen módon.

Mindig sokkal egyszerűbb büntetni, mint érvelni, párbeszédet folytatni. (Tekintsünk most el a „Miért?”-reklámban szereplő kisgyerekről, akinek az a dolga, hogy idegesítő legyen, ezzel hívva fel magára a figyelmet.)

A három intő óta eltelt kb. harminc év, és láss csodát, Magyarország ugyanoda jutott, mint ahol volt a rendszerváltás előtti időkben: egyszerűbb büntetni, belefojtani a szót bárkibe, mint párbeszédet folytatni.  

Bradánovics Bendegúzba belefojtották a szót a Diákparlament ülésén, bírálni merte a kormány oktatásban elkövetett ámokfutását. Az eset azért is kínos, mert a Diákparlament pont azért jött létre, hogy a diákok elmondhassák a véleményüket az őket térintő kérdésekről. Az ügyvezető elnök, ha ebből a szemszögből nézzük, élete legnagyobb baklövését követte el azzal, hogy „személyeskedésnek” vette a diák véleményét.

(Hogy a véleménye mennyire helytálló, a történet szempontjából mellékes egyébként.)

A másik oldalról nézve Rózsás Ildikó, az ügyvezető elnök csak azt tette, amit a korszellem diktált: egyrészt gerinctelen, talpnyaló módra védte azt a hamis képet, amit a Fidesz sugároz az emberek felé: hogy minden rendben van.

(Pont, mint ahogy a család az alkoholista nagybácsit próbálja elviselni: kicsit berúg, kötekszik, néha megveri a feleségét, de alapvetően jó ember és inkább ne is beszéljünk róla. Legyen az a bűnbak, aki felhozza a témát a vasárnapi ebédlőasztalnál.)

Másrészt Rózsás Ildikó a kerettantervben foglaltaknak eleget téve, próbálta a diákot a felnőtt életre felkészíteni: hiszen mindannyian tudjuk, hogyan működik ez az ország. Ha kidugod a fejed a víz alól, azonnal visszanyomnak. Ellentmondasz a főnöködnek? Holnaptól kereshetsz másik állást. Elmondod a véleményedet nyilvánosan? Azonnal célkeresztbe kerülsz. Nem csak te, a családod is és a barátaid is.

Ott vannak a Ligetvédők, Pukli István, Juhász Péter, vagy bárki más, aki ki merte mondani a véleményét, ki mert állni az igazáért a Fidesz-kormány ellenében – azonnal rászálltak, mint a hiénák és megpróbálták széttépni. Hülyének, idiótának bélyegezték őket, kiderítették róluk, hogy ÁVÓ-s volt a nagyapjuk, vagy, hogy drogosok, korruptak, esetleg melegek.

Így működik "a magyar demokrácia."

Jobb is, ha az a büdös kölök egy életre megtanulja, hol a helyet és hogy ki ne merje még egyszer nyitni a száját!

Csak abban reménykedünk, hogy májusban nem kell azt a hírt olvasnunk, hogy Bradánovics Bendegúz valamiért nem érettségizhet, vagy felvételizhet egyetemre. Hiszen tudni fogjuk mindannyian, miért nem engedték. Biztos lesz valami adminisztratív hiba. Véletlen. Van ilyen.

Ilyen a rendszer.