A régi viccet nyilván mindenki ismeri. Kohnné napközben váratlanul hazaugrik valamiért és ott találja a férjét, amint egy fiatal leánnyal hentereg a családi ágyban:
- Hát te mit csinálsz itt? – támad rá.
- A főkönyvi számlákat kontírozzuk – felel Kohn, miközben a takarót próbálja magára rángatni.
- Kohn! Ne hazudj, te a Dálikával henteregsz itt.
Mire Kohn így felel:
- Ugyan édesem. Te most kinek hiszel? Nekem vagy a saját szemednek?
Vegyünk hát két, látszólag nem összeillő történetet. Az egyik szerint a Pasa park ura, Rogán Antal pénzleosztási miniszter arra a kérdésre, hogy már hova ment helikopterrel, úgy felelt, hogy sehova. Ő autóval jár, bizonyára összetévesztik valakivel. Majd amikor előkerülnek a fotók, amint családi kiránduláson vesznek részt helikopterrel, akkor csak megvonja a vállát.
Az akkor is autó volt.
Ugyan látjuk, hogy helikopter. És akkor mi van?
A másik szerint a népszavazás fényesen megmutatta, hogy már megint Orbánnak van igaza. Tízből kilenc ember őt támogatja. Sőt, tízből kilenc egész és egy nyolctized ember őt támogatja. Igaz ugyan, hogy a szavazás érvénytelen lett. A többség se így, se úgy nem szavazott (és azért voltak érvénytelen szavazatok és igenek is), mindez nem számít.
Mint a viccbéli Kohn Rogán és főnöke, Orbán is azt mondja a kedves népnek:
Ugyan már, kinek hiszel, édes nép? Nekem vagy a saját szemednek.
És a nép egy része rögtön tudja, hogy nem a saját szemének kell hinnie. Hanem annak a mágusnak, aki egyetlenegy suhintással meg tudja növelni a Pasa parki birodalom méretét, aki szemvillanás alatt el képes szórni 15 milliárd forintot – igaz, ennek egy tekintélyes része zsebbe visszajön az arra érdemeseknek. És így tovább.
Szokás elsütni azt a viccet is, hogy ha Orbánt verték volna meg Waterloonál, akkor ma a világ úgy tudná, hogy győzött.
Csakhogy ez nem jó példa.
A világ ugyanis pontosan tudta, hogy mi történt.
Napóleont pif-puf összepakolták, és már mehetett is a száműzetésbe. Hogy magában azt mondogatta, hogy pedig én győztem, az már mindegy is.
Most azonban valóban sokan elhiszik a 98 százalékos győzelmet. (Éljen példaképünk Észak-Korea, valamit dicső elődünk, a Hazafias Népfront, amelyik mindig legalább ilyen arányú győzelmeket aratott, igaz, ott ellenzék nem nehezítette a nemzeti együttműködést.)
Árnyalhatná a képet egy erős ellenzék, amelyik most megmutatná, és kihasználná azért ezeket a mégiscsak magyarázatra szoruló dolgokat.
De ne legyünk telhetetlenek.
Azért így mégiscsak jobb, sokkal jobb, mint ha másként alakul a dolog.
És ha Kohnné elhiszi, hogy csak kontíroznak, akkor ő is örül, Dálika is örül és Kohn úr is örül – akkor mindenki boldog. Működik a nagy családi együttműködés boldog rendszere.
Már miért kellene ezen változtatni.
(Kép: Mediaworks/Nol.hu)
