B1 blogcsalád



Vona Gábor, korunk Csurkája

2016. szeptember 22. - jdesi

vona_isztambul.jpg

Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt napokban két politikusi interjú/portré borzolta a világ dolgai iránt érdeklődők kedélyeit.

  • Az egyik, amikor a magyar külügyminisztert rajtakapja a BBC riportere, hogy hazudik, amit a magyar külügyminiszter kedélyesen tudomásul vesz, mi mást tehetne.
  • A másik az ATV-n a Vona Gáborról szóló „kulisszatitkokat” bemutató úgynevezett portréműsor, amely egy egészen más riporteri attitűdre épül, mint a BBC produkciója.

Vona Gábor, a helyes fiú – mutatja a barátkozós műsor.

S mielőtt ebben még teljesen elandalodnánk, azért vessünk egy pillantást Vona Gábor politikai élettörténetére. (Minderről elég részletesen írok a „Melyik a Jobbik” című könyvemben.)

Szóval, Vona Gábor.

Őszintén megvallva a politikánál is jobban leköt az élet nagy kérdésein való merengés. (…) Most éppen a domonkos misztikába szerettem bele. Eckhart mester prédikációit olvasva teljesen átértékelem a keresztény élet mélységeit.

Így vall magáról az a Vona Gábor, aki a magyarországi rasszista szélsőjobb masszív, parlamenti pártját vezeti. Ajánlhatnánk neki, hogy hajrá, akkor kösse csak le magát a német misztikus Eckharttal, hátha valóan megért valamit a keresztény élet mélységeiről.

Mert ma sokkal jobban emlékezünk a rasszista, anticiganista, antiszemita oldalára, amit eddig csak részben felejtet el az úgynevezett cukiságkampány, és az efféle portréműsorok, mint most az ATV-é.

De haladjunk csak sorjában.

A legeslegújabbkori magyar politikában Csurka István próbálta sikerre vinni a szélsőjobb zászlaját. Ért el kétségtelenül eredményeket e téren. Így például ő volt az, aki előbb a kétértelmű majd fokozatosan az egyre egyértelműbb antiszemita szövegeket behozta a közbeszédbe. Majdnem azt mondtuk szalonképessé tette – de azért a szalonig talán mégsem jutott el. Csurka lapja, a Magyar Fórum, szépen hozta a náci formát, még epigonjai is akadtak. A mind jobbratolódó Fidesz felismerte, a nagy lehetőséget és a kissé avittas Csurka közönségének jelentős részét pár jól irányzott szélsőjobbos szöveggel elorozta.

(Azért nem kell egy könnyet sem elmorzsolnunk a szemünk sarkában. A bolt ettől még igen jól ment Csurkának. A gescheft az gescheft. Állami támogatás, alapítványi pénz, furcsa privatizációs ügyletek hozadéka szépen becsorgott a Csurka család házi kasszájába. Történelmileg igazolt, hogy az antiszemitizmus egyeseknek nagyon jól tud fialni.)

De hát Vona nyilván nem ilyen.

Sajnos a világot irányítókat ma anyagi érdekeik motiválják

– panaszolja egy Koltay Gábornak adott propaganda interjúban.

A Csurka féle MIÉP volt részben Vona keltetőtelepe, de a kis turul gyorsan tovareppent, a turul-tojáshéjjal a fenekén.

2001-ben (…) Gyöngyösön  ezért elkezdtem a két szóba jöhető párt, a Fidesz és a MIÉP taggyűléseire járni. Néhány ilyen látogatás után éreztem, hogy a Fideszben otthonosabban érzem magam (…) hiteles, nemzetben gondolkozó csoporttal találkoztam mind a két helyen, de a MIÉP-ben nem éreztem dinamikát.

Ezt mondja Koltay Gábornak, némileg mentegetődzve is, merthogy ekkor Fidesz tagnak is jelentkezett. Tehát MIÉP és Fidesz. A sportfogadásban ezt úgy nevezik, kétesélyes tipp. Az egyik csak bejön.

Aztán hozzátette, 2002-ben abban bízott, MIÉP-Fidesz koalícióalakul. „De a Fidesz kormány, amelyet a MIÉP kívülről támogat, minimálcél volt.” Nos, ettől a magyarok istene megmentett bennünket.

Pedig Vona mindent megtett a Fideszes győzelemért.

Plakátoztunk, kampányokat szerveztünk, szórólapoztunk. Szép emlék marad, még akkor is, ha vereség lett a vége. Ez a pár hét nagyon összekovácsolt bennünket.(…) Hideg zuhany volt a választási vereség után, hogy a segítségért cserébe egy jó szót sem kaptunk. Semmit.

– Se a Fidesztől, se Orbán Viktortól, se a környezetében lévő személyektől?

– Senkitől. Pedig egy köszönet is elég lett volna. Amíg szükség volt ránk, addig állandóan csak telefonáltak Gyertek ide, gyertek oda, csináljátok ezt csináljátok azt. (…) Egyébként jellemző a Fideszre, hogy a neki nyújtott kezet elfogadja, de utána nem ismer meg.” Így panaszkodik az a politikus, aki aztán mégiscsak elfogadta Orbán hívását Magyarország örökös miniszterelnökének saját, külön bejáratú polgári körébe.

A Fideszt ért kritika ellenére pedig rendelkezünk olyan nyilatkozattal, amely szerint

Vona Jobbik-párti karrierjének egyik oka kétségtelenül az, hogy jó kapcsolatot ápolt a Fidesszel.

A Jobbik egyik alapítója, későbbi alelnöke Nagy Ervin, aki aztán 2007-be kilépett a pártból. Nem sokkal a 2010-es választások előtt nagy interjút adott a nyilaskás Magyar Hírlapnak, amelyben alaposan ekézte egykori bajtársait.

Hosszan sorolja, hogy ezeket már csak a pénz, a karrier, a hatalom, a manipuláció érdekli – álláspontjával most nem szállnánk vitába. Csak felidézzük, hogy Nagy Ervin volt alelnök úgy emlékezik, egykori gyöngyösi gyerekkori barátját, Vonát ő ajánlotta be a többieknek vezetőnek.  

Amikor 2006 őszén elkezdtünk gondolkodni azon, hogy ki lenne alkalmas személy a kapcsolaterősítésre, a polgári körös, korábbi Fidesz-aktivista Vona Gáborra esett a választás. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Gábort, mint barátot annak ellenére kerestük meg, hogy előtte két évig szinte egyáltalán nem vett részt a Jobbik munkájában, mert éppen a magánügyeinek élt.

Nos, ilyen egy barát.

Nagy Ervin aztán felpanaszolta, hogy Vona és vezetése alatt a Jobbik egyre inkább szembekerült a Fidesszel. (Talán ez magyarázat arra, hogy a választások előtt miért is jelent meg ez a leleplező erejű írás éppen ott, ahol.)

De a Vona vezette párt fordulata nemcsak abban állt, hogy

rájött, érdemes bizonyos távolságot tartani a Fidesztől.

A MIÉP avittas, unalmas, és elég nagy tömegeket nem vonzó zsidózása helyett a fő sodorvonalba hosszú időre a cigányozás került. Ezzel aztán lehet szavazatokat gyűjteni „Magyarországon, a nagy parlagon”.

Létrejöttek a párt militáns egységei, a Magyar Gárda és aztán a Magyar Gárda elleni jogi eljárások után a különféle kisebb-nagyobb gárdák. A népességnek mindig akad egy része, amelyik azt hiszi, hogy erőszakkal meg lehet oldani társadalmi problémákat. És az is sokak szívét melengeti, amikor ilyen szép ruhába bújva lehet masírozni, riogatni a népet. Heil Hitler kiáltásokat hallatni és még egy csomó olyasmit, amit eddig nyilvánosan maximum a Fradi-meccs közönségének bizonyos szegleteibe bújva mertek megtenni.

vona_tyirityan.jpgEleinte úgy tűnt Vona is a vad-jobbikos szárnnyal tart, a karikásostoros, botrányokozós, garázda utcai harcosokkal. Aztán, ahogy ráérzett arra, több van ebben a történetben, parlamenti politikusként nagyobbat lehet tán hasítani,

visszavett pár fokozattal, és megpróbált értelmiségi külsőt magára ölteni.

Kétségtelen, sem némely párttársának agresszív szélsőjobboldalisága, sem egynémely saját korábbi megszólalásának a felidézése nem segít abban, hogy higgyünk neki.

És azért arra politikusként is vigyázott sokáig arra, hogy a hagyományos jobbikos témákat megtartsa. Ha végignézünk azokon a parlamenti  javaslatokon, amelyeket ő adott be, hányszor de hányszor találkozunk például olyannal, amely Izrael valamely formában történő elítélését veti fel, esetleg  ügyesen cigányozik. Vagy a „devizahitelesek megsegítése”. Merthogy a bankok  a főellenségek. Különösebb éleslátás sem kell ahhoz, hogy ez egy ügyesen szublimált zsidózás.

Persze, közben a cigányozásról sem állt le sokáig, hiszen éppen ez volt az a „nagy találmány”, amely továbblendítette a Jobbikot a MIÉP-es helyzeten.

A „legyünk azért mi a  szélen” szellem nevében állt elő afféle javaslatokkal, minthogy módosítsák akképpen az Alkotmányt, hogy a bíróságok a „Magyar Szent Korona” nevében hozzanak ítéletet- első pillanatban csak ügyes blöffnek tűnik. De ne feledjük, mindezt egy olyan parlamentben adta elő, amely alakuló ülésén az úgynevezett Székely Himnuszt éneklik, vagy olyan kormánypárti többséggel rendelkezik, amelynek feje kérkedve adja elő, hogy az Országház előtti teret az „1944-es állapotokba kell helyreállítani". Szóval, itt nem játék az ilyesmi. Abban a köztársaságban, ahol a „Szent Koronát” büntetőjogilag sérthetetlen? És ezt megszavazza a parlamenti többség? Itt már nem is olyan hagymázas az efféle ötlet.

Amúgy Vona nem tűnik különösebben bátornak sem. Ami az ő szakmájában, a szélsőjobbos pártvezérében, pedig, hinni az ember, alkalmazási feltétel kellene, hogy legyen.

Nézzünk csak egy példát.

Ha a Jóisten és Ti is úgy akarjátok, én a nemzet templomában, a magyar Országgyűlésben fogok ebben a mellényben első nap megjelenni.

Így fogalmazott a szélsőjobb szívének oly megható patetikussággal 2009. július 11-én a gárda feloszlatása ellen tiltakozó nagygyűlésen. És lőn. Később, 2011. február 4-én, egy vidéki fórumon felszólaló Vona azt mondta: a tavaszi ülésszak első ülésén "én gárdamellényben fogom Pintér Sándor arcába mondani (...) és vigyenek el, vigyenek el". Nos nem vitték el, és még csak különösebb következménye sem volt ennek a szabálysértésnek. Ugyanis időközben szabálysértéssé minősítették, ha valaki feloszlatott efféle szervezet egyenruhájában grasszál.

Ámde Vona nem nagyon kívánta vállalni tettei következményét, s beperelte a Népszavát, amely azt állította róla, hogy gárdamellényben virított.

Aztán akadnak ennél jóval komolyabb kérdések is.

Kap-e Vona külföldről anyagi támogatást? Már idézett Magyar Hírlapban megjelent – és amúgy felettébb tendenciózus – interjújában erre a volt barát és párttárs Nagy Ervin eképpen felel:

El kell gondolkodni a jobbikos szavazóknak, hogy miért isteníti pártjuk Oroszországot. (…) semmi más okot nem látok rá, minthogy Vona Gáborék valamiféle támogatást, segítséget kapnak Oroszországtól. Ne felejtsük el, hogy Vona és felesége nem egyszer járt Moszkvában.

Nos, hogy ez mit bizonyít, persze nem tudjuk.

És Irán? Nos, a jó iráni kapcsolatból nem is csinál a párt titkot. Miért Irán? A mi tippünk a perzsa állam eddigi masszív Izrael ellenesség. És az ellenségünk ellensége a barátunk -  régi elv.

2008-ban például ezzel állt elő az Echo tévében: a parlamenti választásokra Mahmud Ahmadinezsád iráni elnöktől kérünk megfigyelőket: És nem az ÁVH fog grasszálni a választás napján, hanem az Iráni Forradalmi Gárda! És próbáljon valaki csak egyetlenegy jobbikos cédulát eltüntetni!

Vagy nézzük Tiszavasvárit, „amely a közeljövőben több nagy volumenű üzleti beruházás helyszíne lehet – erről állapodott meg a Dr. Fülöp Erik polgármester, Vona Gábor pártelnök és Dr. Saeed Banihashemi iráni nagykövet.” Tiszavasvári  jobbikos szóhasználattal a párt „fővárosa” lévén az övék a hatalom az önkormányzatban.

Mindez persze csak a jó iráni kapcsolatra bizonyíték, az illegális anyagi támogatásra nem. Cáfolja is az effélét az az iráni származású, egykor Magyarországon tanult fogorvos, aki az iráni követség és a Jobbik közti barátságot egyengeti. Na ja, az ilyesmivel különben sem dicsekszik az, aki középre tör.

Középre bizony. Persze, kinek hol a közép, az más dolog.

2012-ben néhány nagy, értsék jól: nagyon nagy és meghatározó magyarországi gazdasági potentát találkozott Vonával.

Állítólag kulturált országban nem szokás szóbaállni szélsőjobbos figurákkal, de ebben nem vagyunk biztosak, mi is csak úgy hallottuk.

A lényeg, hogy itt állítólag Vona azt fejtegette, hogy Orbán szükségképpen veszíteni fog a támogatottságából, a Jobbik szép lassan közép felé húzódva megszerzi a szavazóit. És ha hatalomba kerül, akár egy koalíciós kormány részeként is, akkor ne tessék izgulni, sokkal középpártabb lesz, mint most.

Azóta egyre többen elhiszik, amit Vona magáról állít:

ő már egy „mérsékelt” politikus.

Kétségtelen, az emberek változhatnak. Tudunk példát arra is, hogy valaki a szélsőjobbról indulva került be a magyar nemzeti panteonba (Bajcsy-Zsilinszky Endre), de ettől még érdemes gyanakvással figyelni az efféle ígéreteket.

Még akkor is, ha Vona kitett a pártjából több szélsőjobbos figurát (pl Novák Elődöt),

  • de minden aggály nélkül alelnökké tette Toroczkay Lászlót, aki a radikális szélsőjobb máig meghatározó szereplője,
  • a párt parlamenti alelnöke az a Sneider Tamás, aki a szélsőjobb szubkultúra egyik meghatározó tagja volt,
  • vagy a butácska Dúró Dóra (Novák Előd felesége), aki mindmáig nyomja a szélsőjobb vonalat.

Vona, aki mostanában a mársékelt arcát mutatja, sokáig lelkesen barátkozott a szélsőjobbos betyárseregnek nevezett társasággal és más effélékkel.

Hosszú ideig vélte úgy, hogy

az iszlám az emberiség utolsó reménye a liberalizmus pusztításával szemben.

A nyugat-európai szélsőjobb mozgalmakkal többek között ezért sem tudtak sokáig mélyebb kapcsolatba kerülni, mert azok hagyományosan bevándorló/muszlim ellenesek, valamint Vona pártjának antiszemitizmusa is taszítónak bizonyult.

Taktikailag azzal is veszített Vona, hogy aztán a menekültellenesség hagyományosan szélsőjobboldali témáját a „keresztény-konzervatív” Fidesz elorozta előle.

A bejegyzés trackback címe:

https://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr1011735495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ben Franklin 2016.09.22. 19:29:39

Nna és meg lehet nézni hova fejlődött Vona, és mi lett belőletek....

Aztán el lehet gondolkodni.

trkr 2016.09.23. 02:33:27

Ne vonázd le Csurkát!
süti beállítások módosítása